ZETApress

Fejezetek egy mentős életéből ? 4

Fiatal nőhöz hívta ki a kocsit az ügyeletes orvos a hetvenes évek végén a Csepel-szigeten. Akkor még nem volt vidéken esetkocsi, pláne nem éjszaka. Problémás esetekben az ügyeletes orvosnak kellett bemutatni a beteget. Három-négy község is tartozott éjszakánként egy orvoshoz, s mindig másikuk ügyelt.

Előbb azt kellett megtudni, melyik faluban van az ügyeletes, mert csak beutalóval fogadott beteget a területileg illetékes belgyógyászat a fővárosban. A körzetbe tartozó faluk betegei a Korányihoz ? ma Erzsébet Kórház ?, az I. Számú Belklinikához és az Uzsokihoz tartoztak. Betegünket talán a klinikának kellett ellátni belgyógyászati panasza esetén.

A fiatalasszonyt már megvizsgálta az orvos, így csak a kórházba szállítás várt a mentősökre. A beutaló a területi belgyógyászatra szólt, s a diagnózis csillapíthatatlan hypotensiót ? magyarul alacsony vérnyomást ? takart. A beteg sápadt volt, bármelyik percben elájulhatott. Ágyában feküdt, vérnyomása 70/? volt (az alsó értéket nem is lehetett mérni). Fel akart ülni az ágyon, de menten visszacsuklott.

A beutalási helyre kellett volna szállítani a beteget, hiszen az ápolóként nem bírálhatom felül a beküldő orvost. Egy kivétel akad mindössze, ha a mentős súlyosabbnak ítéli meg a beteg állapotát. Ekkor ? természetesen a beteg érdekében ? olyan helyre szállíthatom, ahol magasabb szintű ellátást kap, illetve ahol kevésbé van kitéve további egészségromlásnak. Ez persze a mentős rizikója. Ha rosszul dönt, ha a beteg állapota emiatt romlik, úgy nem csak saját lelkiimeretével, de a törvény szigorával el kell számolnia.

Négy éve mentőztem már akkor, de a szakápolói tanfolyamot csak pár hete végeztem el. Oklevelemen éppen csak megszáradt a tinta. Eszembe jutott az a sokszor sulykolt mondat, hogy fiatal nőknél a hirtelen vérnyomásesés méhen kívüli terhességet jelezhet.

?jó a szakápoló a háznál

A terhesség korai szakaszában ? az első pár héten ? a megtermékenyített petesejt megszorulhat a petevezetékben a méh felé haladtában, s ott fejlődik tovább. Rövidesen átszakíthatja a petevezetéket, ezzel belső vérzést idéz elő. A beteg fokozatosan kivérzik, s ennek bevezető tünete a rohamos vérnyomásesés. Ha vérnyomásemelőket kap, vérzése fokozódik, s hamarább hal meg.

Mivel a beteg havi vérzése ilyenkor alig pár hetet késik, eszébe sem jut neki sem, meg környezetének sem a terhesség. Szerencséjére most rutinszerűen én mégis erre gondoltam.

Mennyit késett a vérzése? ? kérdeztem a család megdöbbenésére a beteget. Csak két hetet, hangzott a válasz. Akkor most a Nőgyógyászati Klinikára megyünk, folytattam, mert méhen kívüli terhessége, s emiatt belső vérzése van. De a doktor úr a belgyógyászatra utalt, vitatkozott a fiatalasszony. Igen, de ő nem nőgyógyász, zártam le a vitát, s már hoztam is kollégámmal a hordágyat. Egy ilyen súlyos beteget csak nem sétáltathatok ki a kocsiig!

A Női Klinikán már készültek a sürgős műtétre, mert rádión jeleztem érkezésünket. Csak akkor döbbentek meg, amikor meglátták a Belklinikára szóló beutalót. Azt egyébként akár el is dobhattam volna, hiszen a nőgyógyászatok beutaló nélkül is fogadják a beteget, de mindig szerettem a tiszta munkát. Azt kértem mindössze, hogy megvárhassuk a vizsgálat végét. Kíváncsi voltam, jól diagnosztizáltam-e betegét, helyes volt-e döntésem, eltaláltam-e az alacsony vérnyomás okát.

Rövid idő múlva az egyik nővér mosolyogva jött ki a műtőből. A kismama túl van az életveszélyen, mondta, a beavatkozás sikerült. Valóban a petevezetéke volt elrepedve a megakadt embrió miatt.

Hazafelé boldogan autóztam vissza a vidéki állomásra, de közben elgondolkodtam. Mi van, ha más megy a betegért, s kollégám esetleg fegyelmezett ápolóként a Belklinikára viszi? Lehet, hogy ott addig tömik vérnyomásemelőkkel a beteget, míg el nem vérzik? Nem hiszem, hogy ez megtörtént volna! A körzeti orvos tévedését senki sem fokozta volna tovább. Helyemben bármelyik kollégám így viselkedik.