ZETApress

Szikora János szerepet osztott. Nem azt a színésznőt választotta ki tegnap este Réka szerepére, akit a zsűri négy tagja alkalmasnak tartott, hanem a másikat. Az ifjú énekesnő a június 18-i negyedszázados jubileumi előadáson énekli majd el az István, a királyban Koppány lánya szerepét.

A Társulat adásai tavaly nyár óta zajlanak a Magyar Televízióban. Szombat esténként előbb a sok száz jelentkezőből választottak ki két tucatot, majd március végétől kezdődött el a négy-négy férfi és női főszerep kiosztása. Három-négy versenyző küzdött meg egymással szombatonként, s közülük a közönség telefonos szavazattal juttatta a két legjobbat a zsűri elé. Az öt döntnök aztán nyílt szavazással döntött a szerep sorsáról.

Az elmúlt hat hétben vita nélkül dőlt el a Táltos asszony, Laborc, Gizella, Torda, Sarolt és Koppány sorsa Fejes Szandra, Varga Lajos, Simon Boglárka, Tóth Attila, Éder Enikő és Vadkerti Imre javára. Volt, hogy szoros ? 3:2-es ? de volt, hogy ennél nagyobb arányú győzelem született. Mindig Szikora János döntött utoljára, s volt, hogy 2:2-nél kellett a zsűri elnökeként véleményt mondania. Tegnap más volt a helyzet.

Torma Emese Kocsák Miklós, Szulák Andrea, Keveházy Krisztina és Alföldi Róbert szavazatával már 4:0-ra vezetett, s joggal örülhetett. Az sem zavarta, hogy ötödikként Szikora János az ellenfelére szavazott. Biztosan nem akar 5:0-t, biztosan árnyalni akarja a vereséget a 4:1-es aránnyal, gondolhatta, de hirtelen ajkára fagyott a mosoly. ? Én vagyok a rendező, enyém a felelősség, én osztom a szerepet! ? mondta Szikora ?, s mivel én Herczeg Flórát jobbnak tartom, vele játszatom el Rékát!

A zsűri nem vitatkozhatott, a vesztes is csak sírhatott. A győztes akkor talán fel sem fogta a dolgot, csak később jutott el a tudatáig. Élete nagy lehetőségét kapta, s bizonyára élni is fog vele. Senki sem vethet rá követ, amiért verseny tisztaságára való tekintettel nem utasította vissza rögtön a felkérést. Pedig megtehette volna, hogy ellenfele javára visszalépjen. A sportszerűség minden esetre ezt követelte volna meg!

A történetben még valami elgondolkodtató. Miért kell versenyről beszélni, ha már előre le vannak osztva a szerepek? Minek a közönséget belevonni a döntésbe, ha végül úgyis a rendező ítél? Csak nem azért, hogy a telefonhívásokból bevétel legyen? S mi lett volna, ha a zsűri elnök által választott lány már eleve be sem jut a legjobb kettő közé a közönségszavazatok alapján? Szikora akkor is őt jelöli a feladatra? Akkor is benne látja álmai Rékáját? Vagy lehet, hogy a szavazás idején azért látjuk csak a sziluetteket, hogy a végén a zsűrinek legjobban tetsző két versenyző nevét írják be a két legtöbb szavazatot kapó helyre? Az utolsó főszerep ? István ? kiválasztása előtt ezen is érdemes lenne elgondolkodni!

Nem ártana az utolsó fordulóban halk tanácskozásban dönteni, s csak a végeredményt közölni a nézővel, hallgatóval. A bírósági tárgyalásokon sem nyilvános az ítélethirdetést megelőző tanácskozás. A három-öttagú első-másodfokú bíróság elnökei is csak az ítéletet hirdetik ki nyilvánosan, de hallgatnak arról, hogy a tanács tagjai milyen arányban döntöttek a bűnről és bűnhődésről. Ott sem lehet soha megtudni, hogy egyezett-e a bírák véleménye, vagy voltak vitáik a döntéshozatal előtt.