Visszatértek a kínaiak
A Kínai Nemzeti Cirkusz műsoráról a péntek esti főpróba után számolunk be, írtuk csütörtökön. Tegnap este sikerült végigélvezni a mintegy negyvenfős társulat remek előadását. Három év után tértek vissza Magyarországra, mert általában ennyi idő alatt cserélődik ki a közönség a Városligetben.
A nyitóképben mindegyik artista a porondra lépett. Átlagéletkoruk alig éri el a húsz esztendőt, de művészileg teljesen kiforrott produkciót hoztak. Állatok nem érkeztek velük. A zenei kíséretről a Fővárosi Nagycirkusz zenekara gondoskodott, melyet néhány hangszerrel, hegedűvel, furulyával és nagybőgővel kellett kiegészíteni. Sajnos a kottákat nem kapták meg előzetesen, így a zeneszámok megtanulására csak alig pár nap állt rendelkezésükre.
Most essék pár szó a műsorszámokról. Előbb tíz lány zsonglőrködött tányérokkal, majd ugyanennyi fiú tette mindezt kalapokkal. Közben két bohóc is a színre lépett. Ők csak keveset szerepeltek, szünet után is csak egyszer jöttek ki a porondra.
Az artisták szinte mindegyik számba visszatértek, a fiúk és a lányok éppen ezért váltották egymást, hogy az új kosztümökbe belebújhassanak. A két hajlékony lány egy-egy hordóba is belebújt. Ma sem értem, hogyan préselhették bele magukat. Őket egy vegyes páros követett, akik a légi szerelmet mutatták be a kötélen, hegedűkísérettel.
Az oroszlánszám a szünet után szokott következni, hogy legyen idő felépíteni a ketrecet. Rendhagyó módon erre most a szünet előtt került sor, s a ketrecet sem építették fel. Igaz, az oroszlánok sem voltak igazi nagyvadak. Két-két fiú öltözött be egy-egy nagy oroszlánnak, további kettő meg egy-egy kicsinek. Akadt két idomár is, akik a nagy oroszlánok hátán táncoltak. Átvezették ?állataikat? a billenő hintán, de a tűzkarika elmaradt. Azt is hiányoltam, hogy az idomárok nem tették be a fejüket az oroszlánok szájába, de ne legyek már mégse maximalista!
A műsor második része újdonsággal kezdődött. A bugee jumpingot ötvözte az öt fiú a nyújtóval, hogy igazi repülő emberekké váljon. Utánuk újra a guminők jöttek, majd nyolc lány a diaboló magas szintű művelését mutatta be. Őket 12 fiú követte, akik kisebb-nagyobb karikákon ugráltak keresztül. Korábban a kenyaiaktól már láttam hasonló produkciót.
Az est fénypontjaként a hármas bukfenc után csak harmadszorra sikerült érintés nélkül átugrania a legfelső karikát az artistának. Az első két ugrásnál ?véletlenül? leverte. Sikerült volna más elsőre is átmennie, de az utolsó pillanatban még sikerült a lábát beleakasztania. (Ez volt ám az igazi művészet, nem az átugrás, de a hatás fokozására erre is szükség volt.) A közönség nem vette észre a stiklit, s a harmadik, a sikeres átugrás után vastapsban tört ki mindenki. Mégsem ez volt a záró szám, az előadás folytatódott.
Két ifjú artista székekből épített tornyot, s egyre feljebb mászott rajtuk. Amikor már tíz szék volt egymáson, az oszlop jobbra-balra kilengett, nekik mégis kézen kellett egyensúlyozniuk a tetején. A záró kép előtt 14 lány biciklizett a porondon. Kínában egyébként is félmilliárdan kerékpároznak, megvan tehát az utánpótlás. Előbb egy-egy lány vitt egy-egy utast, utána többet, majd a legvégén már egy kerékpáron utaztak valamennyien. A produkció december 30-ig látható a Városligetben.
