Építészet és fény a vásznakon
Andreea Foanene és Filip Petcu temesvári művészházaspár kiállítása nyílt meg tegnap délután 4 órakor Budán, a Virányosi Közösségi Házban. A megnyitó beszédet Szekernyés János művészeti író, a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének elnöke mondta.
A november 3-ig látogatható tárlat a klasszikus építészet visszatükrözte fény-játék ? amely szoros és közvetlen kapcsolatban áll az örökösen változó csodával: a természettel ? sokrétű viszonylataira összpontosított plasztikai kísérlet eredménye. A bemutatott festmények a csend és egyensúly révén hatásos, lenyűgöző látványképekről szólnak, amelyek hitelességüknek, valósághűségüknek köszönhetően időleges hiperrealista eredetű lebegésbe emelkednek eltávolodva a globalizált világ álértékeitől.
Az útinaplószerűen megalkotott s felsorakoztatott táblaképek a kelet-európai földrajzi övezetből összegeznek információkat, benyomásokat (építészeti, jelképi, kromatikus kódokat). A kelet-európai tájban a különleges növényzet és a jellegzetes építészet merész, játékos párbeszéde élvezetes látványt teremt, dús és gazdag ihletforrást a kortárs művész számára.
Az összetett, többirányú kiállító-művészi tevékenységét már diákkorában elkezdő alkotó-páros a különböző művészeti rendezvényeken bemutatott alkotásaik kivételes minőségével valamint a műveikbe sűrített eszmék és gondolatok frissességével, időszerűségével jeleskedett, keltett figyelmet és érdeklődés.
Andreea Foanene és Filip Petcu a különböző alapanyagú és jellegű festészettől, a rajztól, a változatos eljárásokkal kivitelezett grafikai nyomatoktól a fényképészetig, az installációkig, a performanszokig sokféle technikát ? többfajta művészi eszközt ? használ és alkalmaz, amelyeket átfogó, széles ölelésű rugalmassággal és nyitottsággal kamatoztat saját eszméik és elgondolásaik kifejezésére, közlésére és közvetítésére.
Budapesten, a Virányosi Közösségi Házban megnyilt Recalling ? Építészet és fénydinamika című tárlatukon kizárólag vászonra festett olajfestményeket mutatnak be. A kiállítást mind tematikailag, mind technikailag egyfajta klasszicizáló jelleg és dimenzió jellemzi, s sorrendben az első hasonló természetű és karakterű tárlatot képezi a fiatal művészek eddigi pályáján. A kiállításnak a nézni, a szemlélni tudók, a jó minőségi festészet értői, megbecsülői és gyűjtői az elsőrendű címzettjei.
A kiállítás alapműfaja a tájkép. A tárlat útinaplóként idézi a Kaukázus déli oldalán és Anatólia környékén megejtett legutóbbi tanulmányút élményeit, tapasztalatait. Különleges szellemi tartalommal megáldott és telített helyek lelkes, eleven légkörét ragadják és örökítik meg vásznaik. Legyen bár szó tárt karú mezőkről, nyírfa-erdőkről, vértanúságok helyszíneiről, bizánci bazilikákról, varázslatos növényzetű kertekről, vagy elhagyott kappadókiai templomok elárvult belsejéről, ókori imahelyek részleteiről, amelyeken az újabb kori történelem töredékei, morzsái az ősrégi oszlopok és szobrok maradványaival együtt léteznek s jelennek meg ? a képek választékos, fölötte ritka szépségeket ragadnak meg.
A tárlat a táj figyelmes, körültekintő szemlélésének az eredménye, gyümölcse. A kiállított munkák egy részét régi műhelyek receptjei szerint preparált alapfestékekre festették a művészek. Mindkét alkotó festésmódja, eszköztára hangsúlyozottan egyéni; nem a mimetikus megközelítés és ábrázolás jegyében folytatnak párbeszédet a természettel. A színek szellemiesítettek, ragyogásuk Andeea Foanene és Filip Petcu alkotói érzékenységét és fogékonyságát ? amellyel az őket megragadó, alakító és ihlető természethez viszonyulnak ?, tanúsítja és igazolja.
