ZETApress

hírportál

Kávé a Bazilikánál

A fekete leves ? a kávéfőzés története címmel nyílt meg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Fazekas & Kimmel Gyűjtemény közös kiállítása csütörtök délután 4 órakor.

A Szent István Bazilika mellett október 24-ig látható tárlat megnyitóján Rozs Borbála járt. Megtudta, hogy a kávé őshazája Etiópia. Innen terjedt el a világba. Akár 4 méterre is megnő. A tengerszint felett 400-500 m magasan 20C fokos hőmérsékleten 800-2500 mm csapadék mellett fejlődik legjobban. Négy évig kell gondozni, míg termést hoz.

A világ termelésének 70%-át a Coffea arabica adja, míg a többit a Coffea robusta. A kávéövben termesztik, a Ráktérítő és a Baktérítő közötti területen. A koffeint F. Runge német vegyész azonosította 1820-ban. 1895-ben állították elő szintetikus úton. Egy csésze ?másfél deci ? pörkölt kávéból készült ital koffeintartalma kb. 85 mg, az instant kávéé 60 mg, a koffeinmentes kávéé 3 mg, a teáé 30 mg, a kakaóé, vagy a forró csokié 4 mg. Egy üveg kólában, vagy energiaitalban 30-80 mg között találhatunk koffeint.

Hatását úgy fejti ki, hogy blokkolja az idegszöveteket, és az agynak a fáradságot jelző receptorait. Így fenn marad az éberség, sőt fokozza a testi erőkifejtést. Szívműködést serkent, így a légzést, vérkeringést is és ebből kifolyólag az anyagcserét. Érdekes hatása van az erekre: az agyereket tágítja, a bél ereit szűkíti. Vizelethajtó hatása jól ismert. Vannak betegségek, amire még jótékony hatású. A sportolóknál már 5 kávé fogyasztása doppingnak számít.

A kávézás történetébe enged bepillantani ez a kiállítás. Ugyanis a török hódoltság korának irtózva emlegetett ?fekete levese? bő három évszázad alatt meghódította az egész világot, a XX. század elejének Budapestjét pedig lakói ? Kosztolányi szavával ? egyenest ?kávévárosnak? látták. Aztán jöttek a presszók, a cafék és kávézók s persze nagyon régóta az otthoni konyhaasztal mellett kihörpintett reggeli, vagy ebéd utáni feketék. Megszoktuk, megszerettük, mindennapjaink része lett ? de elkészítésének fortélyairól, pláne a régi eszközökről és eljárásokról voltaképp keveset tudtunk. De mostantól ez másképp lesz!

A látogatók megismerkedhetnek a kávécserjével, a pörkölés és az őrlés műhelytitkaival, majd ? a kiállítás legnagyobb részében ? a kávéfőzés eszközeivel, korokon és kultúrákon át. XVII. századi török kanna, keleti népek kávésedényei és egy török szoba tárgyai idézik a kávézás ?bölcsőjét?, a Közel-Keletet.

Nyugat-Európa igen díszes, elegáns, majd az ital elterjedésével egyre egyszerűsödő kávéskannáit a XVIII. századtól kezdve váltották föl a ravaszabbnál ravaszabb főzőberendezések: szűrőkannák, perkolátorok, forgatható kipp-kannák, lombikok, vákuummal működő paralellszifonok és bécsi kannák, majd a XIX. század végétől az elektromos és nagy nyomással működő kávéfőzők. A mennyiségek egyre növekedtek, az idő rövidült: a hajdani óriás kávéházi tartályokat felváltották a különféle karos presszógépek, mára pedig a párnás és kapszulás masinák. A kiállításon szinte mindegyikből megcsodálható egy, vagy több változat.

A szocialista maszekvilágra Simon Imre kávéfőző-készítő és -javító kisiparos műhelyének néhány gépe és berendezési tárgya, no meg persze az általa gyártott híres Atomic, Mocca és Bambi-főzők emlékeztetnek. Vagy több száz kisebb-nagyobb kávéfőzővel és kávéillattal ismerkedhet meg a látogató.

Nem maradhatnak említetlenül a különféle kávépótlók sem: színes dobozok, plakátok, csészék idézik szűkösebb napok vagy a koffeintől ódzkodó kávékedvelők italait. A kiállítást barista-bemutatók és különféle kávés programok kísérik. Hasonló programok a Hungexpón is zajlanak ezen a hétvégén.

Szóljon hozzá!