ZETApress

Joyce Maynard amerikai írónő, a Nyárutó és A lány a hegyen című sikerkönyvek szerzője ismét Budapestre látogatott, hogy Függőség című új regényét népszerűsítse Magyarországon. Bemutatója tegnap este volt Alexandra Könyvesház ? Párisi Nagyáruház Lotz-termében az Andrássy úton. A szerzővel dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus és Gyuricza Eszter kiadóvezető beszélgetett.

A függőség veszélyes ? akár az alkoholtól, akár mástól függ az életünk. Jól tudja ezt Helen is, aki ittas vezetés miatt elveszíti a jogosítványát és nyolcéves fiának, Olivernek a felügyeleti jogát is. A magába roskadt Helen azonban életének mélypontján megismerkedik Ava és Swift Havillanddel, akik gazdagok, nagyvilági életet élnek és szívesen segítenek másokon. Helent is felkarolják: nem pusztán munkát adnak neki, de a barátjukká fogadják, sőt megígérik, hogy segítenek, hogy Helen visszakaphassa Ollie-t. Mindezért az álomvilágért Helen szívesen lemond a régi barátokról. Alkoholfüggősége már a múlté, ám észrevétlenül egy másik függőség rabjává válik, és ahogy az alkohol nyújtotta bódulatból, úgy ebből is keserű az ébredés ? olvasható a 352 oldalas könyv hátsó borítóján.

Kreatív workshop a Kőlevesben

Ma 15 órakor a Kazinczy utcai Kőleves Vendéglőben Maynard egy kreatív írás workshop keretein belül mesél arról, hogyan készülnek a regényei. Az 1953-as születésű szerzőnő szabadúszó újságíróként is dolgozik, egyebek mellett a Vogue, a The Oprah Magazine, a Newsweek, a The New York Times Magazine hasábjain publikál, illetve rendszeresen tart írói szemináriumokat. A zártkörű esemény előzetes regisztrációhoz kötött az Alexandra Kiadó emailcímén.

Ahányszor csak felkerestem a Folger Lane-en, Ava mindig megetetett, én pedig mindig az utolsó morzsáig felfaltam, amit elém tett. Korábban, a hosszú évek alatt anélkül, hogy tudatosult volna bennem, valahogy elvesztettem az ízek iránti érzékemet. Ízetlen lett maga az élet is. Ezt kaptam vissza Havillandéktól: az élet ízét. Minden alkalommal, mikor végigmentem a kaputól a házig vezető feljárón, a nyitott ajtón át mindig valami finom illat úszott felém. A tűzhelyen gyöngyöző levesé. A sütőben piruló csirkéé. A minden szobában megtalálható, üvegtálban úszó gardéniák illata. Odakintről Swift kubai szivarjának a füstje kanyargott felém. Aztán az a nevetés. Swift harsogó kacagása, mint az arapapagáj kiáltása a dzsungelben, amikor párzani készül. ? Lefogadtam volna, hogy Helen az! ? kiáltotta. Már attól fontosnak éreztem magam, hogy egy olyan férfi, mint Swift, a nevemen szólít. Olyan fontosnak, mint még soha életemben ? olvasható a regényben.