Hol van a Pokol?
Egy szent ember egy nap Istennel beszélget. Mondja neki: ? Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol? ? írta egy kedves olvasónk.
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. A szentnek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek, csont-soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal, de mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta: ? Amit most láttál, az a Pokol volt. ? Ezután mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt, és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában: ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben, de ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
Én ezt nem értem! ? mondja a szent emberIstennek. ? Ó, pedig ez egyszerű ? válaszolja Isten ?, ez igazából csak ?képesség? kérdése. Ők megtanulták etetni egymást, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.
És a Pokol gyakran itt van a Földön! Felmérések szerint az emberek 93%-a nem adja tovább ezt a tanmesét, csak az a hét százalék, aki úgy érzi, hogy megosztaná a kanalát másokkal is. Mi ez utóbbihoz tartozunk!
