Liszt-szobor a Duna Palotán
Két hete avatták Dr. Gerő Katalin Liszt Ferenc-szobrát a Zrínyi utcai Duna Palota falán, mely Münnich Ferenc ex-belügyminiszter rendőrszobrának helyére került. Lantai József megszerezte és közzéteszi a művésznő szoboravatón elmondott beszédét, mert úgy érzi, hogy ezzel tehetjük teljessé a közadakozás képét.
Tisztelt Egybegyűltek, kedves Barátaim, Ismerőseim! Kivételes nap ez a mai az életemben. Olyan nagy öröm és siker, ami igen ritkán adatik meg. Az azonban, hogy most itt lehetünk a Belvárost gazdagító új szobor előtt, közös érdem. Közismert, hogy a szobor felállítását kizárólag közadakozás fedezte. Hálával tartozik tehát maga a Főváros, az V. kerület és a kulturális kormányzat, hogy magánszemélyek és civil szervezetek áldoztak erre a célra. Sokan segítettek az utat megtenni és most néhány szóban nekik szeretnék köszönetet mondani.
Köszönet illeti mindenek előtt Szilasi Alex zongoraművészt, akinek felkérésére készítettem el a szobrot, és akinek személyes érdeme, hogy ez a Liszt-portré elsőként 2011-ben Varsóban, a Lazienki Királyi parkban nyerhetett elhelyezést, de nem csekély szerepe volt abban is, hogy a szobor itt, ezt a Liszthez méltó elhelyezést kaphatta meg.
Köszönetet mondok a Ránki-családnak: Klukon Editnek, Ránki Dezsőnek és Ránki Fülöpnek az adománygyűjtő koncertért, a Zeneszalon Alapítványnak, név szerint Práczky Istvánnak, aki a pénzügyeket segítette karban tartani, ő készítette ? grafikusművész lévén ? az összes plakátot és szórólapot. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik a nehéz gazdasági helyzet ellenére mégis úgy érezték, hogy egy kulturális cél, egy Liszt-szobor felállítása olyan fontos ügy, amiért áldozni kell. Sokan voltak, akik csak igen csekély összeget tudtak felajánlani (a legmeghatóbb egy idős hölgy volt, aki ötszáz forintot adott azzal, hogy ő ennyire képes, de segíteni akar), de ezek összeadódtak, és a nagyobb adományokkal együtt tették ki éppen azt az összeget, amelyből a szoborfülke restaurálását, felújítását és a szobor kiöntését, felállítását sikerült megoldani.
Úgy illő azonban, hogy a legnagyobb támogatókat név szerint kiemeljem és nekik külön köszönetet mondjak. A szobor melletti táblán is látható Rotary, a világ legnagyobb, egymillió-kétszázezer tagot számláló, nemzetközi civil szerveződése. A rotarysták olyan jó szándékú emberek, akik jótékony tevékenységet folytató klubokba tömörültek, amelyek környezetük jobbítását tűzték ki célul. Ebbe beletartozik a kulturális környezet is, és itt egy élő példa: ennek a szobornak a támogatása. A Rotary Hungary, a Magyar Rotary Clubok Szövetsége Kormányzóinak: Balogh Györgynek és Dr. Sólyom Bódognak ? köszönöm!
A Rotary Club Budapest City ? az én klubom ? tagjai, valamint elnökei: Christian Mühlethaler és Henning Sorknaes, Rotarysta Barátok, elsősorban a Rotary Club Tabán tagjai: Bartos Gyula, Spányi György, Sterk Péter, Volkai János ? köszönet nektek is! Személyes köszönetemet fejezem ki azoknak a magánszemélyeknek, akiknek kiemelkedő nagyságú adománya ténylegesen nélkülözhetetlennek bizonyult: John Csillag, magyar származású amerikai állampolgárt, Vékás Lajos professzort, volt egyetemi tanáromat, Szabó Vilmost, a Liszt Ferenc Zeneakadémia Baráti Körének Elnökét és Eric és Jennie Schmid, itt élő svájci állampolgárokat emelem ki.
De voltak további támogatók is, akiknek segítőkészsége, biztatása nélkül nem sikerülhetett volna a mai szoboravatás. Köszönet illeti: Benedek György szobrászművészt, aki önzetlen szakmai tanácsaival segített a mintázás során, a Zeneakadémia munkatársait, akik az adománygyűjtő koncert közönségszervezésében voltak segítségemre, valamint a Szabó Öntészeti Kft. igazgatóját, Farkas Bálintot, aki a támogatók egy részének lehetőséget biztosított arra, hogy a szobor öntését figyelemmel kísérhessék! Végül külön köszönettel tartozom családtagjaimnak és barátaimnak, akik biztattak és minden nehéz pillanatban, mindig mellettem álltak. Köszönöm mindenkinek a segítséget! ? fejeződött be a művésznő beszéde.
