ZETApress

hírportál

Levelek és szerelmek

A nálunk most debütáló Mihail Siskin magyarul megjelent műve a Levélregény 2011-ben az év könyve díjat nyerte el Oroszországban. Első regénye az Izmail bevétele 2000-ben megkapta a könyvkiadók díját. Következő könyve a Vénusz hajtincse 2005-ben nemzeti bestseller, egy évre rá a Nagy könyv-díjjal jutalmazták.

A Montreux-Missolunghi-Astapowo, Auf den Spuren von Byron und Tolstoj, amit németül írt, Franciaországban 2002-ben az év esszékötete lett. Eddig 21 nyelvre fordították le könyveit, ám csak most ért el hozzánk. Az okokat nem kell magyarázni, sikerült a fürdővízzel a gyereket is kiöntenünk. Míg a világ változatlanul számon tartotta az orosz irodalmat, mi előítéletek foglyaiként csak most kezdünk ismét figyelni rá. Talán még nem késő! ? véli a magyarra fordító Földeák Iván.

Siskin könyve zseniálisan egyszerű és rafináltan sokrétegű. Az alap klasszikus: találkozik egy fiú és egy lány, elkezdődik egy csodálatos szerelem. Ám a fiú ? írói szárnypróbálgatásait félbehagyva – bevonul katonának. A lány magára marad. Kezdetben vár, majd elindul, hogy megkeresse a helyét és boldogságát az életben. Közben levelek jönnek s mennek, ám nem érnek el a címzettjükhöz. A fiú megtapasztalja a XX. század első igazi nagy háborúját, a bokszerlázadást. Szerelme végigéli a pangás időszakát és az azt követő éveket, kapcsolatokba bonyolódik, eltemeti szüleit. Megtapasztalja, a boldogságért küzdeni kell, nap mint nap, s aztán hinni és remélni.

Siskin szabadon bánik idővel és térrel, könyve mégis könnyen olvasható, fokozatosan minden a helyére kerül, az olvasót rabul ejti a szerelmi történet szépsége, a mindennapos emberi kihívások, sodortatja magát a cselekménnyel s észre sem veszi, hogy vállalja az esztétikai kalandot is. Nem háborodik fel, hogy a történet egyszerre szikár realista és szárnyalón időtlen. S azt sem bánja, hogy a szerző olyan kérdésekkel birkózik, amelyek végiggondolására nem mindenkinek van mersze. Mi végre vagyunk itt, a földön, honnan jövünk és hová tartunk? Valóban arasznyi csak létünk?

Csak a meg nem írt levelek nem jutnak el a címzetthez ? ez Siskin mottója. Találkoznak-e a megpróbáltatások után a szerelmesek? És hol? És hogyan? Aki kíváncsi erre, annak javaslom, olvassa el az orosz író eddig már tucatnyi országban ismert és elismert könyvét. S mire a végére ér, nem csak Oroszországról és környező világunkról, de önmagáról is sokkal többet tud meg ? mondja Földeák Iván, a Levélregény fordítója.

Szóljon hozzá!