ZETApress

hírportál

Szülinap az Állatkertben

A Fővárosi Állat- és Növénykert ma lett 145 éves. Ezzel a világ egyik legrégebbi állatkertjének számít, hiszen a világszerte működő több ezer állatkert közül alig két tucat azoknak a száma, amelyek a budapestinél is régebbi alapításúak.

A magyar főváros állatkertje tehát nemzetközi összehasonlításban is jelentős múlttal, komoly hagyományokkal rendelkezik, s a hagyományok ápolását, a múlt feltárását a mai állatkerti dolgozók is igen fontosnak tartják. Ma a 145 centiméternél alacsonyabbak ingyen jöhettek be. A bejáratnál a Pénzügyőrség Fúvószenekara gondoskodott a hangulatról.

Hanga Zoltán szóvivő a színpadra szólította az 1866-os hírességeket: Xantus János alapító igazgatót, Pest főpolgármesterét és Deák Ferenc pesti követet, valamint Erzsébet királynét és társalkodónőjét. Melléjük aztán a mai vezetők is megérkeztek. A déli hangszóra Dr. Persányi Miklós főigazgató, Tarlós István főpolgármester, Szőcs Géza, a NEFMI kultúráért felelős államtitkára és Habsburg György, a Magyar Vöröskereszt elnöke átvágta a szalagot, megnyitva ezzel újra a Kertet. Odabenn gólyalábasok vártak minket, s elénk libbent a századelő látványossága, a szakállas nő is. Az alpaka és a púpos teve megsimogatása után a 145 szeletes tortát is megkóstolhattuk. Az évforduló kapcsán most elevenítsük fel a múltat! Fotóink Lantai József felvételei.

Az alapítás előzményei

Az állattartó kertek fejlődéstörténete már az ókorban megkezdődött, így nem meglepő, hogy a Kárpát-medencében már jóval az első mai értelemben vett állatkert megnyitása előtt is tartottak vadállatokat. Az elsők a rómaiak lehettek, akik Pannónia több városában is építettek amfiteátrumokat, amelyek természetesen állatviadaloknak is helyet adtak. Ezekben valószínűleg nemcsak őshonos, hanem néha egzotikusabb vadakat is felvonultattak az állatviadalok (venationes) keretében.

Az Árpád-házi királyok korából teve, az Anjou korból pedig oroszlánok tartásáról van adatunk. A legtöbb egzotikus állatot azonban Mátyás udvarában tarthatták. Számos egzotikus madár, a szultántól kapott teve, valamint oroszlán és leopárd is élt a Budai Vár szomszédságában, a Márványvillát (aula marmorea) övező kertekben. Mi több, egy leopárdfogat néhány éve tártak fel a Budavári Csikós-udvarban folyó leletmentő ásatások során.

A mohácsi csatában életét vesztő II. Lajos királyról pedig fennmaradt, hogy egy majma is volt. Az egzotikus állatok tartása mellett igen jelentős volt a főként hazai fajokat felvonultató budanyéki királyi vadaskert (a mai II. kerületi Vadaskerti utca környékén). Ezt a kertet, a hozzá tartozó vadászkastéllyal együtt valószínűleg Zsigmond király idejében létesítették, fénykorát Mátyás és II. Ulászló korában élte. A török időkben és az azt követő évszázadokban a főúri és egyházfejedelmi vadaskertek voltak a mai állatkertek történelmi előzményei, a XVIII. és XIX. században pedig vándorló állatseregletek jóvoltából ismerkedhetett a nagyközönség a távoli tájak egzotikus vadjaival, madaraival.

Az Állatkert alapítása

Egy Pesten létesítendő állatkert alapításának gondolata a reformkorban merült fel először. Annál is inkább, mivel a Habsburg Birodalom székvárosában, Bécsben (pontosabban Schönbrunn-ban) már 1752 óta működött állatkert. A Szabadságharc és az utána következő évek azonban nem kedveztek az alapításnak. 1859-ben azonban ismét napirendre került egy állatkert létesítésének kérdése.

Az alapítás eszméjének négy úttörője Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Múzeum igazgatója, Gerenday József, a Füvészkert igazgatója, Szabó József egyetemi tanár (ő mintegy három évtizeden át egyengette a kert ügyes-bajos dolgait), illetve Xántus János volt. Az ő kitartásuknak köszönhető, hogy a pénzügyi nehézségek, az 1860-as évek néhány aszályos esztendeje, illetve a bürokratikus nehézségek ellenére 1866-ra megnyílhatott az ország első állatkertje.

Eredetileg március 15-én akarták megnyitni az Állatkertet, aztán a megnyitást júniusra, majd júliusra, végül pedig augusztus 9-ére halasztották. Ez a nap 1866-ban csütörtökre esett. A megnyitó ünnepélyre a kormány és Pest városának vezetői, valamint az Állatkert támogatói egyaránt meghívást kaptak, és természetesen a nagyközönség is türelmetlenül várta, hogy birtokba vegye a Liget új látványosságát. A medvebarlang előtt a frissen kinevezett igazgató, Xántus János köszöntötte a vendégsereget, ezután pedig az érdeklődőket körbekalauzolták a kert sétaútjain.

Az első évtizedek

Az első esztendők tapasztalatai azt mutatták, hogy az Állatkert, illetve az azt üzemeltető Állatkerti Részvénytársulat nem képes pusztán a saját bevételekből fenntartani önmagát. Emiatt különböző takarékossági intézkedések léptek életbe, az állatok bemutatása mellett különféle mutatványosokat (kötéltáncosok, tűznyelők stb.) kezdtek foglalkoztatni, illetve az Rt. átalakult Állat- és Növényhonosító Társasággá, ami nagyjából a közhasznú társaságnak megfelelő társasági forma. Ugyancsak a gazdaságosság jegyében nevezték ki 1873-ban Serák Károly nagyabonyi birtokost igazgatónak, aki változó szerencsével több, mint harminc esztendeig igazgatta a kertet.

Serák, jóllehet az állatkertbe nem illő látványosságokkal igyekezett ébren tartani a közönség érdeklődését, az így szerzett bevételből egészen a századfordulóig biztosítani tudta a gazdag állatállomány fenntartását is. Sajnos a századforduló táján az akkori városatyák már nem támogatandó kultúrintézményt, hanem egyszerű bevételi forrást láttak az Állatkertben, és olyan kötelezettségeket róttak a társaságra, amelyeket már nem lehetett kigazdálkodni, így az Állat- és Növényhonosító Társaság 1907-ben csődbe jutott.

A Kert a fővárosé lett

Ifj. Andrássy Gyulától származott az ötlet, hogy a csődbe jutott Állatkert üzemeltetését vegye át a Főváros. így történt, hogy amikor a társaság vagyonát elárverezték, Budapest Székesfőváros 51 627 koronás kikiáltási áron megvásárolta a meglévő állatokat és épületeket. A Főváros tulajdonába került Állatkert jól beleillett a nagy városfejlesztő főpolgármester, Bárczy István terveibe, így a városatyák elhatározták, hogy a régi kert területén egy a városhoz méltó új állatkertet alakítanak ki.

Az újjáépítésre 1909 és 1912 között került sor (erre az időszakra be is zárták a kertet), több mint négymillió aranykoronás költségen, Lendl Adolf szakvezetésével. A kert régebbi épületeit szinte teljes egészében lebontották, és Neuschloss Kornél, Kós Károly, Zrurneczky Dezső, Végh Gyula és mások tervei alapján teljesen új épületeket emeltek. Ekkor épült például az elefántos Főkapu, az Elefántház, a Kis- és a Nagyszikla, a Madárház, a Fácános, a Majomház, a Pálmaház és még sok más épület. A teljesen megújult Állatkert, amely a maga korában az egyik legkorszerűbb volt Európában, 1912. május 20-án nyitotta meg ismét kapuit.

Az I. Világháború súlyos nehézségeket okozott az Állatkertnek. Egyrészt az állatok takarmányozása jelentett problémát (különösen a nehezen beszerezhető takarmányok, mint pl. tengeri hal biztosítása), másrészt a dolgozók jelentős részét behívták katonának. Ennek ellenére az Állatkert a háború alatt végig nyitva állt, míg sok más európai állatkert bezárni kényszerült ebben az időben. Ugyancsak érzékenyen érintették a kert életét a háborút követő gazdasági válságok, de szerencsére a két világháború között néhány jelentősebb korszerűsítésre is futotta. Ilyen volt például az Afrika társas kifutó kialakítása (1931), vagy a Majomház üvegtetejű oldalszárnyának kialakítása (1936).

A II. Világháború is takarmány- és munkaerőhiánnyal kezdődött az Állatkertben, de 1944-ben ? a stratégiai célpontnak számító vasút közelsége miatt ? már a szőnyegbombázások is rendszeresek voltak. 1945. január 11. és 13. között ? Budapest ostromakor ? két napra a front éppen az Állatkert végében, az Elefántház vonalánál volt, így a kert végképp csatatérré vált. Az ostrom végére szinte valamennyi épület tönkrement, a 2500 egyedet számláló állatállományból pedig csak 15 egyed maradt életben. A szinte teljesen reménytelen állapotok felszámolására a kert dolgozói azonnal hozzákezdtek, így 1945. május elsején ismét, immár harmadszor is megnyílhatott a Budapesti Állatkert.

A háború után

Az 1940-es évek végén az Állatkert élére is munkásigazgatót neveztek ki, aki ? szakértelem hiányában ? nem sokat tudott tenni az Állatkert talpra állítása érdekében. Igazi változásokra csak 1956 után kerülhetett sor, amikor Anghi Csabát nevezték ki igazgatónak. A hazai állatkerti szakma legjelentősebb alakjának tartott professzor vezetésével az Állatkert 1966-ra, a megnyitás centenáriumára ismét európai színvonalú intézménnyé vált.

Ugyanerre törekedtek az azóta eltelt évtizedek igazgatói is, bár a kert pénzügyi lehetőségei általában igen szűkösek voltak. Ennek ellenére több fontos korszerűsítés is megvalósult ezekben az időkben. Ezek egy része, például újabb, érdekes állatok beszerzése az állatgyűjteményt és a bemutatást a közönség szempontjából is érintette, más részük – pl. a kokszról földgázra átállított fűtési rendszer – a látogatók számára kevésbé feltűnő, ám annál fontosabb volt.

A közelmúlt

Az 1990-es évek közepe óta a kert megújulása újabb lendületet kapott. A régi, hosszú ideig meglehetősen lepusztult állatházak többsége ma már ismét eredeti szépségében látható. 1999-re készült el az Elefántház felújítása, amely Európa Nostra díjat kapott. 2000-ben fejeződött be a Pálmaház csaknem egy évtizeden át húzódott rekonstrukciója. 2001-ben újjászületett a tigrisek kifutója, 2003-ban a mandrill nevű ritka majmok leltek új otthonra. 2004-ben fejeződött be az Akvárium felújítása, és ugyanabban az évben több majomfaj is új, tágasabb otthont kapott. 2006-ban készült el a jegesmedvéknek és oroszlánfókáknak otthont adó Sarkvidéki panoráma rekonstrukciója, 2007-ben pedig a délkelet-ázsiai állatoknak otthont adó Xántus János ház megnyitására kerülhetett sor.

2008-ban az emberszabású majmok és a medvék új kifutói, valamint a Nagyszikla építményének felújítása mellett elkészült a nagy terjedelmű Szavanna komplexum is. 2009-ben a Mérgesház és a makik új kifutója, 2010-ben az Ausztrálház, valamint az eredeti tervek alapján, ám korszerű állattartó terekkel visszaépített Bivalyház és Régi Zsiráfház voltak a legnagyobb fejlesztések. A sok fejlesztés, az állatok elhelyezési körülményeinek javulása és a szakmai munka az állatgyűjtemény vonatkozásában is komoly eredményeket hozott az elmúlt években. Ezek közül a legjelentősebb a világ első és második, mesterséges termékenyítésből származó orrszarvújának világrajövetele volt.

Szóljon hozzá!