ZETApress

Egy legenda nyomában az Élményvonattal, avagy pislog-e még egy vagy több béka a kocsonyában? A kérdés nem hagyott nyugodni, utánanéztünk hát, mi is történt a hétvégén, Kocsonyaföldön ? írta a fotókat is készítő Lantai József.

A tények pontos ismeretéhez azonban szükséges egy kis meseszerű bevezetés. Egyszer volt, hol nem volt, az Óperencián túl, de inkább Óperencián innen, azon belül is volt itt a közelben egy nagy város. Legyen a neve, mondjuk Miskolc. Élt ott egy gyönyörű szépséges és természetesen nagyon okos hölgy (de az is lehet, hogy királykisasszony) olyan szép, mint a nyíló Rózsa. Nevezzük Őt, mondjuk Editnek! Hát, ez a Rózsa Edit addig-addig gondolkodott, mit is tehetne valami nagyot és szépet a szeretett városáért, olyant, ami maradandó, és amiről beszél majd az utókor, hoho? de nem Bubóról ám, hanem a Kocsonyáról és a Békáról!

Arról nem beszél a fáma, hogy vajon hány csatát kellett megvívnia és hány óriás emberrel megküzdenie, de végül siker koronázta fáradozását, és 2001-ben világra hozta a Miskolci Kocsonyafesztivált. Igaz ugyan, hogy kezdetben nem így hívták, de a lényeg, hogy mára mindenki csak így ismeri! És 11 éves születésnapját ünnepeltük a hétvégén sokan, ezren, több ezren, úgy vélem látogatócsúccsal megtöltöttük Miskolc utcáit zenével, jókedvvel, fantasztikus kocsonyákkal, ételekkel és természetesen forralt borral, ?korttyal?, pálinkával.

Mondanom sem kell, nemcsak az utcák voltak teli a finom ételekkel, italokkal, hanem a bendőnk is megtelt velük. Ha valaki nem ismerné, nem a szeme káprázott, valóban kortyot írtam, hiszen ez a világon egyedülálló ital az árpa, komló, víz és tokaji aszúkivonat erjedéses eredménye, különleges íz-harmóniával, de sör és a neve Korty. Erre mondják, hogy aki nem hiszi, járjon utána, de legfőképpen kóstolja meg. Többször is! Mi is megkóstoltuk.

Ha már mesével kezdtem, a folytatás ismét meseszerű, hiszen hogyan jutottunk le a kocsonyák közé az is megérdemel néhány szót. Régi gyerek már a MÁV Nosztalgia, bizonyára mindenki hallott róla, ha nem, akkor most érdemes megjegyezni e nevet. Ők azok, akik keresztül kasul utaztatják az arra vágyókat, az érdeklődőket, a kíváncsikat, hihetetlen kényelmet nyújtó lakosztályszerű vagonokkal, de nem is vagonokkal, inkább palotaszobákkal, Orient Expressz-szerű étkezővel, Gyertyafény Expresszel, Orfeummal.

Igen Orfeummal, ahol szól a zene, igazi élő zenekar ? ami manapság elég ritka ? játssza a talpalávalót, miközben suhanhatunk Kassára, Erdélybe, vagy Pozsonyba, netán a bécsi Adventre. Sőt a MÁV Nosztalgia még a hazai erdei vasútvonalak csábításának is engedve, soha nem látott szépséges területekre vezet bennünket. Nos, az idén először Élményvonat indult Miskolcra! Régen látott hatalmas érdeklődés mellett, kígyószerű megszámlálhatatlan kocsival indultunk Miskolcra.

Szólt a zene, ettünk, ittunk, a hangulat megalapozásáról kiválóan gondoskodott, Szendrey András és Magyar Anikó csapata. Vidám hangulatban érkeztünk meg a Tiszai pályaudvarra, ahol a Fesztivál kabalafigurája Osi, a béka, vagy ? ahogy egy szellemes helyi újságíró elnevezte ?, Brecus Anonymus fogadott bennünket. Volt nagy öröm, kattogtak a fényképezőgépek, egy Cannes-i filmfesztiválon sincs ekkora siker, mint Miskolcon egy vasúti aluljáróban, egy békával, akinek nem is kell királyfivá válnia, de mégis kapja a puszikat!

Rövid villamosozás után elérkeztünk a villanyrendőrhöz, és azt láttuk, amire számítottunk: Hatalmas hömpölygő emberáradat, kezükben ennivaló vagy innivaló, a pultokon óriási méretű serpenyők, készülő lángosok, kürtős kalácsok, kocsonyák amilyet csak akarsz ? 25 féle volt ? és amerre csak látsz! Több színpad, ahol megtalálhatta mindenki a neki szimpatikus zenét, és természetesen kereplőkkel, kolompokkal a busók. Igen, a busók, mert idén szövetséget kötöttek a békákkal és a kocsonyákkal, akik majd viszonozzák mohácsi megjelenésükkel ezt a kis szívességet.

A busók félelmetes serege a szép lányokat elkapva és megölelgetve ? idézve a régi szép kalandozásos időket ? birtokba vette a Szinva-teraszt, majd körsétára indult az óriási munkabírású, lelkes és ugyancsak királykisasszony szépségű Juhász Rita vezetésével a környező utcákon. Amott meg óriás bábok tűntek fel, és gyerek, felnőtt egyaránt tátott szájjal ámulta-bámulta a kisbírót, aki kidobolta a nem is tudom micsodát, mert elsodort a tömeg az édességek, pálinkák birodalmába és tovább és egyszer csak a kocsonya-verseny zsűri-asztalnál találtam magam. Hát kérem, volt ott minden, ami kocsonya!

Mint Gombóc Artúr a csokoládéval, úgy vagyok én is a kocsonyával: teljesen mindegy, hogy milyen, tradicionális, kreatív, csípős, kacsamájas, vegás, pástétomos, halas ? mindegy, csak kocsonya legyen. Amikor az ember fia ilyen élvezeteknek adhatja át magát, és ehet-ihat, akkor sajnos csak úgy röpül az idő, és nem képes eljutni a kulináris után a kulturális csemegékre. Pedig nyomták a Vizsolyi Bibliát, jégszobrász faragta meg nemzetközileg is híres lovainkat, a színpadokon vendég városok léptek fel, hogy csak néhányat említsek. Hiába néhány óra alatt nem lehet bekebelezni Miskolcot.

Sajnos az Élményvonat indult vissza Budapestre. A korábban említett Szendrey?Magyar kettős forralt borral várt bennünket a pályaudvaron, majd indulás után az Orfeumban dalra és táncra perdülve fáradtan érkeztünk meg Pestre. És a tanulság? Egy nap nem elég, hogy igazából elmerüljünk a Miskolci Kocsonyafesztivál örömeiben, jövőre két vagy három napot tervezek. Így viszont kimaradnék az Élményvonatból, de hát valamit valamiért. Még csak annyit, hogy ilyenkor szokták megjegyezni, hogy az írásban illetve mesében szereplő nevek, nem valós elnevezések. Nos, most itt és most, nem így van, mindenkit igazi nevével említettem. Aki nem hiszi, járjon utána!

Ezt a fesztivált ma már a miskolciak szeretete építi és őrzi. Mert büszkék városukra, büszkék fesztiváljukra, és büszkék arra, hogy az idelátogató vendégek hada elismerően beszél a miskolciakról, a város értékeiről. A miskolciak legendás szeretete, odafigyelése és igazi vendéglátása várja Önöket ? köszönt el Rózsa Edit fesztiváligazgató.