ZETApress

Elüzletiesedett világunkban sokan csak a vásárlást látják a Karácsonyban. Szülők és gyermekek abban versenyeznek, ki tud több ajándékot begyűjteni. Nálunk más volt a helyzet régen is, meg ma is, írta leghűségesebb olvasónk.

Sűrű pelyhekben hullt a hó odakinn, sok-sok évvel ezelőtt. Mi, gyerekek a jó meleg szobában már nagyon vártuk Jézuskát. A gyermekvilág sokkal színesebb, mint a felnőtteké. Nővéremmel meghitt csendben ültünk a szoba sarkában. Találgattuk, milyen ajándékot kapunk.

Édesanyánk minden évben levelet íratott velünk, amit aztán ki kellett dobnunk az ablakon. Ebben kértük, amit kapni szeretnénk. Már jó előre figyelmeztettek szüleink, hogy a levelet elfújhatja a szél, így aztán Jézuska hiába is keresi azt. Arról is beszélgettek, hogy sok helyre kell eljutnia, sok kisgyerek várja az ajándékot, így hamar elfogyhat a pénze. Gondolni se mertük, hogy hozzánk már üres kézzel érkezik.

Az ajándékok zöme meg is érkezett, s mi önfeledten énekeltünk. Örültünk, hogy együtt lehetünk. Jézuskára is emlékeztünk, aki egy jászolba érkezett. Nem volt meleg puha pihe takarója, fűtött szobája, mégis megváltást hozott az embereknek! Azóta már hosszú idő eltelt, s mi azóta is boldogok vagyunk.

Családunk sem elégedetlenkedik, hiába lett divat a siránkozás, az oktalan bosszankodás az apró-cseprő gondok miatt. Ha odakinn hideg is van, mi örülünk a kályha melegének, a hasznos ajándékoknak, s annak, hogy együtt van a család. Nem zúgolódunk, nem szidunk másokat. Sosem panaszkodunk, mert szüleink arra neveltek, hogy inkább százan irigyeljenek, mint néhányan sajnáljanak bennünket!

Jézuska példája arra tanított minket, hogy amíg fel tudjuk emelni kezeinket, addig munkára használjuk azokat. Segíts magadon, az Isten is megsegít! Ha megfogadod, nem csak a karácsonyod lesz boldog, hanem a mindennapi életed is. Mindennapi kenyerünket sosem várhatjuk másoktól!