Magyar Kultúra Napja
Január 22-e alkalom és lehetőség, hogy kifejezzük tiszteletünket a magyar kultúra iránt, gondolva évszázados hagyományainkra és azokra, akik a jelenben ápolják kulturális értékeinket! – írta Hiller István országgyűlési képviselő, az MSZP Választmányának elnöke.
Az a tény, hogy Kölcsey épp 200 éve fejezte be nemzeti himnusszá lett költeményét, abban az évben, amikor a magyar és az egyetemes szabadság egyik legnagyobb költője, Petőfi Sándor meglátta a napvilágot, még inkább a középpontba állítja a kultúrát, a közös büszkeséget és a közös gondokat egyaránt. Petőfire emlékezni az évfordulón nagyszerű kötelesség, ahogy az is, hogy egész életútja és szellemisége miatt is kiálljunk az alkotói, művészi szabadság mellett!
Az elmúlt időszak különös nehézségeket hozott a kultúra területén dolgozókra. Alkotók, művészek, a közművelődés intézményei és munkatársai kerültek addig nem látott, súlyos körülmények közé. A világjárvány, majd az energiaválság miatt intézmények százai zártak be vagy függesztették fel tevékenységüket, színházak, múzeumok, előadótermek, galériák, művelődési házak álltak és állnak üresen. Elmaradt az az átfogó kormányzati program, amely akárcsak átmeneti segítséget nyújtott volna az önnön hibájukon kívül rendkívüli, nem egy esetben lehetetlen helyzetbe került alkotócsoportok, művészeti kollektívák, közművelődési közösségek számára.
Épp a kultúra napján szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy több helyütt felmerült az az elképzelés, miszerint a kényszer miatt bezárt – elsősorban kisebb közművelődési, művészeti – intézményeket nem szándékoznak újra-nyitni. Ez káros gondolkodás, veszélyes út! Épp ellenkezőleg! Ezt az időszakot kell felhasználni arra, hogy együttműködve a kultúra szereplőivel közös gondolkodás jöjjön létre a jövőről, a magyar kulturális élet megfelelőbb feltételeinek biztosításáról!
A Magyar Szocialista Párt számára fontos emléknap a Magyar Kultúra Napja. Köszönetünket és megbecsülésünket fejezzük ki mindazoknak, akik határon innen és határainkon túl éltetik és gazdagítják közös, nemzeti kultúránkat! – fejeződik be Hiller István levele.
