ZETApress

hírportál

Százötven éve a haladásért

Sólyom László köztársasági elnök, Pálinkás József, az MTA elnöke, valamint az MTA választott vezetői és elnökségének tagjai emlékeztek Nagycenken Széchenyi Istvánra, a ?legnagyobb magyar? halálának százötvenedik évfordulója alkalmából, a Széchenyi Emlékbizottság szervezésében megtartott ünnepségen.

Széchenyi Istvánt, halála után befogadta szívébe a nemzet, és a legnagyobbjai között tartja számon ? mondta Sólyom László, emlékeztetve arra, hogy százötven évvel ezelőtt több mint tízezer ember vett részt a gróf temetésén, noha a bécsi rendőrség mindent megtett annak érdekében, hogy a búcsúztatás ne válhasson a reformer melletti tüntetéssé.

Nem lett belőle, mint Kossuthból, Kossuth apánk, s nem szól nóta arról, mit üzent. Az ő üzenetei máig állnak, szótlanul is hatalmasan, mint a Lánchíd és az alagút, vagy a Magyar Tudományos Akadémia ? hangsúlyozta a köztársasági elnök.

Százötven éve tudjuk, hogy tartozunk Széchenyi Istvánnak az eszmény igazságával, a megfontolt haladással, a tettek erkölcsösségének kiteljesítésével ? vitte tovább a gondolatot a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a köztársasági elnök beszéde után. Pálinkás József rámutatott: ma, amikor a hős érvénytelen, a politikus értéktelen, az államférfi érthetetlen fogalommá vált, a ?legnagyobb magyar? mégis ideál lehet.

Mint mondta, a nemzet sorsáért aggódó személyiség eltökéltsége történelmi nagyságrendű volt. ? Nem csupán a legnagyobb magyar ő, mert az megdönthető csúcs lenne, ő mércéje mindannak, ami magyar és európai ? tette hozzá az MTA elnöke.

Széchenyi István örökségét, műveit méltatta beszédében az államfő is, kiemelve a Kaszinót, a Tisza és az Al-Duna szabályozását, a dunai és a balatoni gőzhajózás elindítását, a vasútépítést és a takarékpénztárak alapítását. Sólyom László úgy vélte: ezekkel a reformer mozgásba lendítette a tespedt, ?por és sár? Magyarországot, megindította az iparosodást és a polgári fejlődést. Hozzátette: Széchenyi István ugyanakkor több volt, mint nagy építő, nagy intézményalapító, hatásának titka saját személye volt, politikai pályafutása, eszméi, erkölcse és életpéldája. ? Hatalmas, szertelen élet, tele óriási külső aktivitással és belül állandó gyötrő kételyekkel; dicsőséges reform-évtizeddel és elmagányosodással; tragikus összeomlással, majd az abból való kiemelkedéssel ? s mindezt Magyarország felemelkedéséért ? jellemezte a gróf életét a köztársasági elnök.

A Magyar Tudományos Akadémia elnöke nem elsősorban egyéni teljesítménynek, hanem a történelem csúcspontjának minősítette Széchenyi politikusi tevékenységét. ? Széchenyi homo politicus volt, ismerte a nemzet és az ország viszonyát, és arra törekedett, hogy új egységet formáljon belőlük. Nemcsak hitt a jövőben, érteni is akarta azt ? jellemezte őt Pálinkás József, hozzátéve: nincs nagyobb bölcsesség, mint az egyéni becsvágy nélküli politikusé; a százötven éve elhunyt államférfi együtt kívánta megoldani az alkotmányos, a nemzetiségi, a gazdasági és a kulturális problémákat.

A köztársasági elnök köszöntőbeszédében arra mutatott rá, hogy az egyes korszakok igen eltérő Széchenyi-képet formáltak: halála után, még közel 1849-hez, a tragikus hős képe uralkodott, a látnoké, akinek mérséklő tanácsaira nem hallgattak, a kiegyezés után azonban minden politikai irányzat elődjére lelt reformműveiben.

Trianon megrázkódtatása után Széchenyi a konzervatív reformer példája lett, az ötvenes években az igazi forradalmárnak tartott Kossuthtal való szembenállását hangsúlyozták, majd Kádár alatt az óvatos, kompromisszum kész reformer Széchenyit hívták önigazolásul. A gróf társadalmat felrázó egyletei példát adhattak a rendszerváltás előtt szerveződő köröknek, de az idei évforduló kapcsán is többen hangsúlyozzák: Széchenyi ma különösen aktuális, mint az államon kívüli civil önszerveződés nagy alakja és megvalósítója.

Sólyom László emlékeztetett arra: miután leszállt az önvád és a kínok eleven, süket és forró sötétjébe, majd kitisztult, Széchenyi nagy önvizsgálatba kezdett, de tükröt akart tartani a nemzet elé is. Cselekedetének a mai kor számára is üzenete van. ? Semmilyen válság után nem léphetünk tovább lelkiismeret-vizsgálat és hibáink belátása nélkül. Ez Széchényi útjának egyik tanulsága. Nem a számonkérés, mások hibáztatása vezet tovább ? jelentette ki az államfő, hozzátéve: az önvizsgálat mellett meg kell ragadni a kínálkozó alkalmat, hiszen Széchenyi sem maradt meg a kesergésben és önsajnálatban. Belátta, hogy a történelem nem igazolta rémlátomásait, tehát ismét a cselekvés felé kell fordulnia.

Ez a mai ünnepség nem gyászünnepség, mint a százötven évvel ezelőttiek. Tanúi vagyunk annak, hogy Széchenyi műve másfél századon át ? Arany János szavával ? éltető eszmévé finomult, s eligazítást nyújtott annak, aki hozzá fordult. Éljünk tehát ezzel az ajándékkal! ? zárta emlékező beszédét Sólyom László.

A Magyar Tudományos Akadémia elnöke is Széchenyi István szellemi örökségét hangsúlyozta. Szavai szerint az Akadémia alapítója nem egyéniség, hanem személyiség, nemcsak politikus, hanem államművész is volt, bár látta a hibákat és kritizálta a nemzetet, mégis hitt benne. ? Ha Széchenyi életét nézzük, víziót és eszményt találunk ott, ahol ma számítást és érvényesülést; tettet és áldozatot ott, ahol ma szavakat és ígéreteket ? fogalmazott Pálinkás József.

Széchenyivel együtt tehát állítható: az igazi államférfi erkölcsi érzéke elsajátítható, és létezik politikai odaadás. A cselekvő tudomány, a tett-vágyó műveltség példáját is adja ő nekünk, hisz szakított a bölcsesség elvonulásának képzetével ? emlékezett a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását kezdeményező államférfira az MTA elnöke.

Valami eldőlt százötven éve. És valami ma is eldől ? emelte ki az MTA vezetője, és feltette a kérdést: csupán ürügy-e számunkra Széchenyi István, hogy higgyünk abban, sorsunk jobbra fordítható, vagy ennél több? Mint mondta, a megkezdett munka eredménye nemzetmértékű, hazaértékű, jövőérvényű lehet. ? Ahhoz azonban, hogy ez megvalósuljon, az ő moralitásával, elkötelezettségeivel, meggyőződésével kell gondolkodnunk. Értelmet kell adnunk a szolgálatnak, helyet kell engednünk a belátásnak. Százötven éve nélküle, de általa vagyunk magyarok. Százötven éve vele számol, aki haladást remél, és benne talál példát, aki a közösségért munkálkodik ? zárta emlékező beszédét Pálinkás József.

A résztvevők előbb koszorút helyeztek el Döblingben, a ?legnagyobb magyar? mellszobránál, majd a nagycenki Széchenyi téren folytatódott a megemlékezés. A rendezvényen az emlékbizottság nevében Rubovszky András méltatta a Duna-szabályozás kezdeményezőjét, a Lánchíd építtetőjét. A megemlékezők ellátogattak a Széchenyi Mauzóleumhoz, majd ünnepi szentmisén vettek részt a nagycenki római katolikus plébániatemplomban, ahol a hívek könyörgéseit Széchenyi imáiból állítják össze.

Szóljon hozzá!