ZETApress

Umberto Eco vehette át a Budapest Nagydíjat csütörtök este Demszky Gábor főpolgármestertől a XIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. A Budapesti Kongresszusi Központ Bartók termében kisebb csődület is támadt az átadáskor, mert mindenki találkozni akart a díjazottal. A sajtónak erre tegnap délelőtt volt lehetősége egy zártkörű esemény keretében.

Tegnap a könyvbemutatók is megkezdődtek a három napos seregszemle helyszínén. A Lucidus Kiadó mindjárt három könyvvel rukkolt elő. Pomogács Béla Irodalom a korfordulón című művét ismertette, Doncsev Toso az általa szerkesztett A keleti kereszténység Magyarországon című művet méltatta, míg Stark Tamás a Magyar foglyok a Szovjetunióban című könyvről beszélt kisszámú hallgatóság előtt. Mivel ekkor a két szomszédos teremben is zajlottak az események, nem is lehetett csodálkozni.

Stark művében nem csak a hadifoglyokról, de a Málenkij robotra elhurcoltakról is megemlékezett. Elmondta továbbá, hogy a lágerek világát a lopás szelleme is áthatotta, s olyan tábor is volt, amely eleve lopott anyagokból épült. A foglyokat kötelezték arra, hogy amit a szemük meglát, azt a kezük se hagyja ott, s a szerzeményből le kellett adni a sápot a különböző felügyeleteknek. Az őrök ebből jól megéltek, míg a fogva tartottaknak a maradék a túlélést jelentette.

A lágerek világához álljon itt egy személyes adalék. Édesapám hadifogolyként töltött Kijevben ötven hónapon. Egy nagy házat kellett felépíteniük, de a négy évnél is hosszabb időszak ehhez kevésnek bizonyult. Mit felraktak estig, ellopták reggelre, mondhatnánk a Kőműves Kelemenné után szabadon, így azóta sem tudta meg, hogy mi lett volna az elkészült épületben.

A hadifoglyok a táborban mostoha körülmények között éltek. Rengetegen zsúfolódtak össze a hálóhelyiségben, s az étel sem volt valami kívánatos. Csalánlevest ettek, meg káposztát, s gyakran volt krumpli is. Igaz ez utóbbit sosem hámozták, hanem sárosan, földesen került a levesbe. Sokan kaptak vérhast, többen belepusztultak, de édesapámnak sikerült ezt is túlélnie. Bizonyíték erre, hogy itt vagyok.

A rossz idők rossz erkölcsökkel is társultak, bár ez akkor ott természetes volt. Munkába menet a fogolycsapat útkereszteződéshez érkezett. Katonanő irányította a forgalmat. Az őrök parancsnokának megtetszett a lány. Megállította a menetet, s a lányt magához rendelte. Bementek a farakások közé, gyorsan egymáséi lettek a türelmesen várakozó hadifoglyok előtt. Az aktus után a lány ment vissza forgalmat irányítani, míg az őrök vezették tovább foglyaikat a kényszermunkára. Ők csak álmodhattak arról, amit a tiszt nemes egyszerűséggel megtehetett.