ZETApress

Szenteste van. Aki csak teheti, otthon családi körben ünnepel. A folyamatos munkarendben dolgozók közül is inkább az egyedülállókat osztják be munkába. Vannak viszont olyan munkahelyek, ahol ez nem megoldható. Ilyen a tengeri hajózás is. A Volánbusz Hírlevél munkatársaként 2001. őszén, pár héttel a szeptember 11-ei terrortámadás után egy volt tengerésszel beszélgettem. Írásom az ünnepi lapszámban jelent meg,

A Volánbusz Rt. munkarendjéhez igazodva a Kontroll Kft. munkatársai karácsonykor is, meg újévkor is dolgoznak. Csiki Dénes forgalmi ellenőr is úton lesz, de tudja, hogy a nap végén hazamehet Ercsibe, vagy meglátogathatja rokonait Ráckevén. Nem tehetett mindig így, éveken át nem tölthette családi körben a karácsonyt, mert 1966-tól 1997-ig járta a tengereket. Hajós emlékeiről, külföldi karácsonyokról faggattam az egykori tengerészt.

Még disznót is vágtunk a hajón, kezdi élményeit az egykori géptiszt és rádiós. Egy zsákban vittem fel a hajóra orosz területen egy hűvös októberi napon Kolját és Maruszját, hogy aztán karácsonyra másfél mázsásra hizlaljuk őket. A karácsonyi hangulathoz a műfenyő is hozzájárult. A kapitány az élelmezési keret terhére különböző ajándékcsomagokat állíttatott össze, melyeket tombolán lehetett megnyerni. A 22 fős személyzet mindegyike nyert valamit, mindenki csak egy ajándékot. A sorsolás csak arra volt jó, hogy ne tudhassa előre senki azt, hogy épp melyik ajándéktárgy lesz az övé. Így nyerhetett meg egy szakállas ember egy villanyborotvát. A szakáll ugyanis engedélyezett volt a hajón, míg a simaképűeknek szolgálatba lépés előtt illett megborotválkozni.

A hajók személyzete ? mert Csiki úr több óceánjárón is szolgált műszaki tisztként és rádiósként ? az ünnepek közeledtével családtagjaira gondolt. Egy-egy táviratot adhatott fel mindegyikük, amit a rádiós továbbított haza a szeretteiknek. A karácsonyi asztalnál aztán mindenki hazagondolt, mindenki eltöprengett egy pillanatra, de az élet nem állhatott meg. A hajónak ilyenkor is mennie kellett. A karácsonyi ételek, a tombolán nyert hasznosságok mellé pedig a mindenkori kapitánytól függően jutalompénz, egy-két havi fizetés is járt.

Patkányoktól is védték a finomságokat

A hajókon három-négyhavi tartalék élelmiszer mindig volt. Ezeket igyekeztek minél olcsóbban beszerezni, s a kikötőkben a hajóra juttatni. A vámosok ilyenkor potenciális ellenséget jelentettek, de egy-két karton cigarettával, egy-egy üveg piával el lehetett homályosítani látásukat. Az ivás a hajón sem volt tilos, csak szolgálatba lépés előtt négy órával kellett tőle tartózkodni. A vacsorához mindig járt két deci bor, a csütörtöki és vasárnapi csirke mellé pedig egy üveg sör.

Az élelmiszerekkel együtt patkányok is kerültek a hajókra, s a kikötőkben a köteleken is fel tudtak mászni. Védekezésül az élelmiszert néhány napig elgázosított zárt térben tartották, hogy a patkányok megfulladjanak. Akadt hajó, ahol a személyzet is vadászott a rágcsálókra. Az egyik kapitány egy üveg gint adott egy döglött patkányért, de emberei hamar túljártak az eszén. A kapitány ugyanis a parancsnoki hídról mindig a tengerbe dobta a ginért leadott dögöt, de az élelmes matrózok a hajó oldalán valahogy mindig felfogták, s másnap újra leadták. A szerencsétlen rágcsáló csak akkor került ki a körforgalomból, amikor már többnapos hullaként igencsak oszlásnak indult és szagított.

Józanságra kicsi volt az akarat

Szilveszterkor mindenki berúgott, mert az újév szolgálatmentes nap volt. Még a szakács is pihenhetett, mert az aznapi hideg sültet, vagy az esetleges újévi malacot már előző nap elkészíthette. A különböző nációk más-más szokást, különböző étkezési kultúrát honosítottak meg. A lengyelek például az úgynevezett planckit ? rakott tésztát és céklát ? ették, melyre sokat lehetett inni a berúgás veszélye nélkül. S ha már a (be)rúgásnál tartunk, a kikötői kocsmákban sokszor egymást rúgták és verték, ha nem volt épp kibe belekötniük.

Karácsony és szilveszter után jöttek a dolgos hétköznapok. A négyórás géptiszti szolgálat minden percét ki kellett dolgozni. Ha elmaradt volna valami, a váltótárs nem pótolhatta volna, mert az ő munkaidejét már más munka töltötte ki. A hajón éjjel-nappal volt őrség ? ahogy a szolgálatot a tengeren nevezik ?, s Csiki úr rendszeresen éjféltől hajnali négyig, majd déltől délután négyig serénykedett. Mivel 1996. márciusától 1997. júniusáig folyamatosan ilyen munkarend szerint dolgozott, s közben csak húsvétkor és karácsonykor volt egy-egy szabadnapja, németországi egy hónapos szabadsága első hetében éjszakánként nem tudott elaludni. Éjfél előtt felkelt, s irány a kocsma, meg egyéb éjszakai szórakozóhely.

Pillantás a World Trade Centerről

Dénes a harmincegy évi hajósmunka során 112 ország 625 városát kereste fel. A sok-sok élmény között örökké emlékezni fog a szeptember 11-én lerombolt World Trade Centerre is. Gyorslift repítette fel 59 másodperc alatt a 70-ik szintre, mintegy 300 méter magasba, majd innen ment tovább a 400 méternél is magasabb épület legfelső szintjére. Hat dollár volt a belépő a déli szárnyba, de nagyon megérte. A két szárny közötti parktól induló kishajóval a Szabadság-szoborhoz is kiutazott. Csigalépcsőn jutott fel a 160 méter magasan lévő fejbe 1992-ben. Szeretett volna a fáklyába is felmenni, de oda csak a karbantartók juthatnak fel.

A csupa acél szobor nehezen áll ellen az időjárás viszontagságainak. Az erős szélben nagy a kilengése, a februári fagyokban -25 fok, míg az augusztusi kánikulában +45 fok van a belsejében. New York-ban sétált a 120 kilométer hosszú bankutcában is, de nem ez volt a leghosszabb utca, ahol életében megfordult. Floridában van egy több mint 700 kilométer hosszú város a tengerparton, egy ugyanilyen hosszúságú főutcával. S ezek után a legek után merjük mi még magyar tengernek nevezni a 79 kilométer hosszú Balatont?

Dénest 1991-ben leánya is elkísérte egy útján. A 25 fős személyzet mellett azon a hajón öt családtag tartózkodhatott ingyen. Virág Spanyolországban szállt fel, s Dél-Amerikába hajóztak át. Megnézték Quitót, az Egyenlítő menti fővárost Ecuadorban, felmentek az Andok több ezer méter magas csúcsaira, de meglátogatták Floridában a tengerszinten lévő delfináriumokat is. Ha már az Államokban voltak, elmentek a texasi Hudstonba, az űrkutatási központba is.

Segített a vízparti gyermekkor

S hogyan lett tengerjáró a Duna menti fiatalember? A katonaságnál lokátorosként és radarműszerészként szolgált, s jövője ott is biztosnak látszott. Mégsem akart egyenruhában maradni, helyette egy szabadabb, érdekesebb vándoréletet választott. Egy 1300 tonnás, 65 méter hosszú hajóval indult első tengeri útjára, mely Komáromig is fel tudott úszni a Dunán. Ezt aztán egyre nagyobbak követték. 1966-tól 1981-ig elektrikus, 1982-től 1995-ig I. osztályú rádiós volt, majd 1997-ig gépészként szolgált.

Németországi jogosítványa ötezer lóerős motor üzemeltetésére is alkalmassá tette. Azóta is sokat gondol a tengerekre, meg a sok száz városra. Három hónapos malajziai élményét, a jobbkormányos autó vezetését a baloldali közlekedéséről híres Singapurban sosem felejti el. Oda még bármikor visszamehet, de a New York-i World Trade Centert csak fényképeiről láthatja ezentúl. Még szerencse, hogy 31 éves vándorlása során fényképezőgépét egy pillanatra sem tette le.