ZETApress

Budapest, Pécs és Szarvas után egy kicsit messzebb, Észak-Amerikában került sor Szarvas István, a pécsi Hetedhéthatár újságírójának könyvbemutatójára. A montreali Foyer Hongrois tanácstermében, mintegy harminc kanadai-magyar volt kíváncsi az Európából érkezett vendégre.

A résztvevők a bemutató előtt egy pörköltös és túrós-palacsintás vacsorán vettek részt, előétel egy spenótos kosárka volt. A vacsora után a résztvevőket a ház lakója, Kerekes Sándor, a Quebeci Öttusa Szövetség elnöke, a könyvben szereplő egyik interjúalany köszöntötte, amelyet a következőkben ismertetünk.

Kedves Hölgyeim és Uraim! ? kezdte az üdvözlést Kerekes. ? Szarvas István újságíró barátom, aki a pécsi Hetedhéthatár Magazin budapesti szerkesztőség-vezetője, és jómagam nevében szeretettel köszöntök mindenkit, aki ma eljött erre a találkozóra. A Magyar Otthon (Foyer Hongrois) új lakójaként szintén köszönet szeretnék mondani Udvarhelyi Kati főtitkárnak, hogy biztosította részünkre a termet, és Pekari Éva asszonynak a finom vacsoráért.

Szentmihályi Gyula montreali tiszteletbeli magyar konzullal meglátogattuk a Montreali Polgármesteri Hivatalt, ahol Marcel Tremblay kabinetfőnök fogadott minket és Szarvas István aláírta a város aranykönyvét. Egyben felkérést kapott, hogy a városnak adjon el egyet könyvéből, ami a város könyvtárában kerülne elhelyezésre. István megköszönve a megtiszteltetést, de ingyen teljesítette a kérést.

Később Gerald Tremblay polgármesterrel is találkoztunk. A találkozásról fényképek készültek. Kellemes gesztuskent Biodom- és Planetárium-belépőket kaptunk. Tegnap Szentmihályi Gyula mutatta meg a Hegedű múzeumot és ez alkalommal István interjút készített a hegedűkészítés mesterével. Ehhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy hatvanéves montreali tartózkodásom alatt most láttam először a hegedűcsodákat, de nagyon elnyerték tetszésemet.

Engedelmükkel szeretném elmondani, hogy miért ülök itt vele, hol és mikor ismertem meg őt. Mikor faggattam, mi a célja kanadai utazásának, a következőt válaszolta: Megismertetni a könyvet és egyben érzékelni, milyen is a Magyar Élet Montrealban. Először 1999-ben a Margitszigeten rendezett Öttusa VB-n találkoztunk. Ő mint nemzetközi sportújságíró működött, én a Rendezőbizottságnak segítettem.

Ezen a versenyen a magyar öttusázók a hat aranyból négyet szeretek egy hihetetlenül lelkes sportszerű magyar közönség előtt. Naponta mintegy tízezren látogattak ki a sportrendezvényre. Ezt követően 2000-ben Székesfehérvárott Vörös Zsuzsa akkor még csak Európa- és világbajnok székesfehérvári öttusázó interjújánál segédkeztem. Zsuzsa 2004-ben olimpiabajnok lett és szerepel az interjúkötetben. Ő a város egyetlen aranyérmese és nem véletlen, hogy öttusában Fehérvár a magyar utánpótlás fellegvára.

Ugyancsak Székesfehérváron Klaus Schormann-nel készített interjúját tolmácsoltam, aki azóta is az Öttusa Szövetség köztiszteletben álló elnöke és szereplője az interjúkötetnek. Ott voltam, amikor tavaly István átnyújtotta neki a könyve tiszteletpéldányát, amit ő egy pekingi öttusajelvénnyel viszonzott. Klaus Schormann-t én 1972-ben, a müncheni olimpián ismertem meg. Nekem ez volt az első olimpiám. A megnyitón az aktív vívást abbahagytam. Először vett reszt kanadai csapat, s megfigyelői olimpiai élményeim az 1976-os Montreali Olimpiai versenyigazgatóságig vittek, melyhez Balczó András olimpiaibajnok öttusázó is segített.

Szarvas István a pécsi Hetedhéthatár Magazin közismert újságírója, és ha talán példányszámban nem versenyezhet a budapesti lapokkal, tartalmában mindenkeppen. 2010-ben Pécs lesz Európa Kulturális Fővárosa. Ezt a büszke címet olyan városok előtt nyerte meg, mint Budapest, Debrecen, Szeged, Miskolc. Tíz év alatt az újságban megjelent száznál több interjúból lett a 32 közismert politikus, tudós, közjogi méltóság, üzletember és közéleti személy könyvének témája.

A kiválasztás, a kérdések előkészítése és a feltételek hűséges leírása és közzététele, mind az ő lelkiismeretes munkája. Nem szenzációt keres. Professzionista integritása közismert és hosszú évek munkája. A kiérdemelt bizalomra van felépítve. Parlamenti újságíróként elintézte számomra, hogy nehézkes adminisztrációs és biztonsági akadályok ellenére egy napot vele tölthettem a budapesti Parlament sajtópáholyában és közvetlenül érzékelhettem az Országház működését.

Személyesen tapasztaltam a kollégái megbecsülését a felmerülő témákhoz szükséges semleges es analitikus megközelítését. Meg kívánom jegyezni, hogy a Dorwal-i (montreali) repülőtéri biztonsági intézkedések eltörpülnek az otthoni parlamenti mellett. Az Önöknek kiosztott másolatok bőven illusztrálják úgy a budapesti, mint a szarvasi és pécsi beszámolóit és Michaelle Jean kanadai főkormányzó excellenciás asszonnyal ősszel készített budapesti interjúját. Mielőtt tőle kérdeznének valamit, ő is szeretne néhány szót szólni ? adta át a szót vendégének Kerekes Sándor.

Hölgyeim és Uraim! ? fordult hallgatóihoz Szarvas István. ? Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Budapest, Pécs és Szarvas után itt Kanadában, Montrealban, ebben a házban ? amely számomra egy kis magyar sziget ?, bemutathatom interjúkötetem, amelyet az elmúlt tíz évben készített több mint száz interjúból válogattam.

A könyvben szereplő interjúk egy korképet tárnak elénk egy magyar évtizedről. A sajtótörténet szerint az első interjút James Gordon Bennett skótszármazású New York-i újságíró írta 1836-ban. Mára e műfaj egyik legfontosabb és legáltalánosabb megnyilvánulási formánk. Földes Anna magyar újságírónő egyik könyvében idézi meg a múltszázad hatvanas-hetvenes éveiből Marin-Schraub svájci filozófus bonmot-ját, miszerint az emberiség egynegyede állandóan interjút készít a másik negyeddel, miközben a fennmaradó fele kipiheni annak a fáradalmait, vagy készül a következőre.

Tóth László Az interjú, mint a megismerés eszköze című cikkében a következőket írja: Azt gondolom, az egyik legfontosabb hozza, hogy az interjú készítője többet tudjon ? vagy legalábbis mást ? az adott tárgyról, s többet ? esetleg ugyancsak valami mást ? a megkérdezettről, mint amit, s amennyit ő maga tud a felvetett kérdésről, illetve önmagáról.

Az interjú műfaj klasszikusa a három éve elhunyt Oriana Fallaci, aki a legjobbnak vélt negyven interjújából összeállított kötetének az Interjú a történelemmel címet adta, élete vége felé ezt nyilatkozta interjúiról: Mindegyik portré az enyém. Ezek különös keverékei eszméimnek, temperatumomnak, türelmemnek. Minden a kérdésekhez vezet. Szívemből szólnak ezek a gondolatok, amelyeket írt a riporterkirálynő. Köszönöm megtisztelő figyelmüket és várom kérdéseiket! ? fejezte be a szerző.

Több mint egy tucat kérdés hangzott el, úgymint: Érte-e meglepetés az interjúkészítés során? Általában fontos-e, hogy számára szimpatikus legyen a személy, akivel készül a riport? Jóvá kell-e hagyatni megjelenés előtt az interjút? Kivel csinálna legszívesebben interjút? Volt-e olyan személy, akivel nem sikerült a beszélgetés? Volt-e valami különlegesen kellemes élménye? A válaszok ismertetésétől egyelőre eltekintünk.