ZETApress

A 2005 nyarán kirobbant, SoKo Bunda néven elhíresült botrányok ? vagyis a váltakozó intenzitással zajló németországi munkaügyi razziák áldozatául esett magyar cégek körül kialakult mizéria ? Németországban és Magyarországon egyaránt felzaklatták a közvéleményt és rávilágítottak arra, mennyire különböző a munka világának megítélése a két országban. A budapesti Goethe Intézet Magyarországi munkaviszonyok: ez vár Németországra is? című egynapos szakmai konferenciája a folyamatos párbeszéd fontosságára kívánta felhívni a figyelmet.

Egyes akciókban a német vámőrség géppisztolyokkal felfegyverzett, fekete csuklyát és golyóálló mellényt viselő kommandósokkal megerősített egységei, a SoKo kommandók csaptak le a kiküldetésben dolgozó magyar építőmunkásokra és hentesekre. Magyar munkáltatóik később hiába bizonygatták, hogy egy 1989-es államközi egyezmény értelmében alkalmazottaik után nekik társadalombiztosítási járulékot csak Magyarországon kell fizetniük, sorra indultak ellenük a büntetőeljárások adó- és társadalombiztosítási csalás, munkabér törvénytelen visszatartása, valamint emberkereskedelem, embercsempészet és hasonló vádak alapján.

A Goethe Intézet pár hónapja különféle rendezvények keretében foglalkozik ?a munka változó világával?. A Friedrich Ebert Alapítvány (FES) budapesti irodájával karöltve német és magyar szakembereket hívott meg Budapestre, hogy a munkavállalók és a munkaadók viszonyát e két ország tekintetében elemezzék és hasonlítsák össze. A kezdeményezéshez harmadik partnerként a az MTA Közgazdaságtudományi Intézete csatlakozott. A konferencia aktualitását jelzi, hogy éppen a szakmai műhely után négy nappal egy másik találkozó is lezajlott: Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter tárgyalt a munkaadók képviselővel a gazdasági növekedés fellendítésének és a foglalkoztatás bővítésének lehetőségeiről.

A Goethe Intézetben rendezett munkaviszonyokról szóló konferencián Dr. Koltay Jenő, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet tudományos főmunkatársa nyitó előadásában elmondta, hogy az Európai Unión belül Magyarország a második legalacsonyabb foglalkoztatási kvótával rendelkezik, és az unión belül nálunk a legalacsonyabb a nők foglalkoztatottsága és az egyéni vállalkozók száma. A kilencvenes években negyedével esett vissza a munkahelyek száma, ezt követően rengeteg ?szabályozatlan? munkahely jött létre, gyengült a tásrsadalmi összefogás a szakszervezetek pedig évek óta válságban vannak.

Lehoczkyné dr. Kollonay Csilla (CEU, ELTE munkajogász) a magyarországi helyzeten túlmutatva arról beszélt, hogy a nemzetállamok versenyt futnak a befektetőkért, miközben aláaknázzák a társadalmat és rombolóan hatnak a munkaerőpiacra. Európai szinten kellene új megoldásokat találni, pl. egységes európai munkajogi szabályokat létrehozni, valamit a család és a munkahely kapcsolatát szabályozni. A szakkonferencia további fontos témái a mindkét országban jelen levő atipikus foglalkoztatási formák, a munkavállalók kiszolgáltatottsága ésa munkafeltételek romlása voltak.

Dr. Klaus Dörre, a Jénai Egyetem professzora kiemelte, hogy Németországban akkor nevezik a munkavállalót hátrányos helyzetűnek és kiszolgáltatottnak, ha a munkaviszonya nem tartós és munkabére nem éri el a létminimumot. A munkabér-politika változtatását és az egységes minimálbér bevezetését látja szükségesnek. Dörre egyértelműen a munkavállalók érdekvédelmének javítása és rugalmas munkaviszonyok bevezetése mellett tette le voksát.

Dr. Uwe Fachinger, a Vechtai Egyetem kutatója izgalmas példákon mutatta be, miképp változtatta meg az atipikus foglalkoztatási formák növekvő száma a szociális biztonsági rendszert Németországban. A szakértők egyetértettek abban, hogy új típusú munka-életpályák alakulnak ki, melyek messze eltérnek az eddig megszokottaktól, és fontos, hogy az ezekkel együtt megjelenő rugalmasság pozitív hatásait is feltárjuk. A szakértő műhelyt este nyilvános pódiumbeszélgetés zárta a munkaadói és a munkavállalói oldal képviselőinek részvételével.