ZETApress

Fleming valaha szegény skót farmer volt. Egy napon, miközben valami megélhetést próbált szerezni a családjának, segélykiáltást hallott egy közeli mocsárból. Eldobta a szerszámait és odaszaladt a láphoz. Egy rémült fiút talált ott, derékig elmerülve a fekete iszapban, aki kiáltozva próbálta kiszabadítani magát. A farmer nem habozott. Megmentette a fiút a hosszú, borzalmas haláltól.

Másnap egy díszes hintó gördült a skót szegényes portájára. Egy elegáns nemesember szállt ki belőle, aki a megmentett fiú apjaként mutatkozott be. ? Szeretném megfizetni neked, hogy megmentetted a fiam életét! ? mondta. ? Nem fogadhatok el fizetséget azért, amit tettem ? válaszolta a skót farmer, és egy legyintéssel elutasította az ajánlatot.

Mielőtt az idegen válaszolhatott volna, a farmer fia jelent meg a család viskójának ajtajában. ? Ez a te fiad? ? kérdezte a nemesember, és a farmer büszkén mondott igent. ? Akkor egyezzünk meg! ? kérte a farmer. ? Hadd biztosítsam neki azt az oktatást, amit az én fiam fog kapni! Ha a gyerek olyan, mint az apja, akkor bizonyosan olyan ember válik belőle, akire mind a ketten büszkék leszünk.

Így is történt. Az ifjabb Fleming a legjobb iskolákba járt és mikor eljött az ideje, diplomát szerzett a Sant Mary?s kórház orvosi karán Londonban. Nemsokára az egész világ is megismerte a nevét. Ő lett az a híres Sir Alexander Fleming, aki a Penicillint feltalálta.

Évekkel később, ugyanannak a nemesembernek a fia, aki megmenekült a mocsárból, tüdőgyulladást kapott. S mi mentette meg vajon az életét? A Penicillin! S hogy hívták vajon a nemesembert? Lord Randolph Churchill-nek, a fiát pedig Sir Winston Churchill-nek. Hiába, a kölcsönkenyér visszajár!

S mi ebből a tanulság? Dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre, szeress úgy, mintha sohasem bántottak volna meg, táncolj úgy, mintha senki sem nézné, énekelj úgy, mintha senki sem hallgatná, s mindig úgy élj, mintha a földi paradicsomban volnál!