ZETApress

A jövő évi megszorítások miatt sok helyen évvége előtt hirtelen megsokszorozzák a cafeteria juttatásait. Csak az a baj, hogy amit így adnak, azt már év közben folyamatosan elvették ? panaszolta egy olvasónk.

Egy szociális otthonban dolgozom ? kezdődik a levél ?, s Mikuláskor mi is 35 ezer forint értékű hidegétkezési utalványt kaptunk. Jól fog jönni a karácsonyi bevásárláshoz, gondolták sokan, pedig évközben ennek többszörösét költöttük el feleslegesen élelemre munkahelyünkön.

Az otthonban az ellátó-hely jellege miatt számos idős, magatehetetlen beteg él. Ők már enni sem tudnak sokat, mégis felpúpozott tányérokkal kapják az ebédet és vacsorát. Sokuknak foga sincs, mégis gyakran csirkecombot, vagy rántott szeletet kapnak, amit szinte egészben adnak vissza. Lehetőség lenne daráltan kapniuk a húst, van is mindig jócskán belőle az ételes kocsin, mégsem ezt kaphatják. Az intézeti protokoll szerint csak a darabost szabad kiosztani, s aki nem így tesz, azt fegyelmivel fenyegetik. Nesze neked beteg-centrikus szemlélet!

S mi lesz a sorsa a megmaradt ételnek? A ki nem osztott maradékkal együtt megy vissza a konyhára, s onnan valaki elhordja a moslékot. Az ápolónők nem ehetik meg a fel nem használt maradékot, mert ezért is első esetben írásbeli figyelmeztetés, a későbbiekben szigorúbb felelősségre vonás jár. Még a teából sem lehet inni, hanem 30 forintért kell venni egy pohárral az automatából. Lehet, hogy ez is, meg a moslékelvitel is jó üzlet valakinek?

A reggelivel és a hétvégi hidegvacsorával sem jobb a helyzet. Előre csomagolják egybe a négy szelet felvágottat, a két szelet vagdaltat, vagy az egyebeket, amit aztán így kell kiosztani. Az öregek egy-két szeletnél többet nem fogyasztanak, s a maradék ilyenkor is megy a malacoknak ahelyett, hogy mi, nővérek megkaphatnánk. Lehet, hogy az állatok értékesebbek nálunk?

Mindig sírnak a szociális ellátók, hogy csökken az állami támogatás. A gond csak az, hogy ahol van, ott felesleges dolgokra költik, pazarlóan gazdálkodnak. Elég lenne négy helyett két szelet felvágott, csirkecomb helyett darált hús, vagy húsgombóc, s mindenkinek csak annyi, amennyit meg bír enni. Az év végi ételutalvány helyett jobban járnánk, ha évközben megehetnénk a maradékot, s nem kellene ételre-italra ugyanennyit elköltenünk munkahelyünkön.

Persze azért most is eszünk néha a betegek ételéből. Bevisszük a tányérunkat a kórterembe, leülünk egy beteg mellé, miközben társunk figyeli, hogy jön-e a főnővér. Persze ez csöppet sem higiénikus, de a szükség törvényt bont, s szerencsére a főnővérek sem jönnek túl sűrűn. Ha valakit elkapnának, az hiába várná jövő karácsonykor az utalványt, bármennyire jól dolgozna is.

Az egyik kolléganőnk most is hiába várta, pedig még fegyelmit sem kapott. Januárban két hétig betegállományban volt, ezért maradt ki a mostani utalványozásból. Neki is lesz Karácsony, neki is jól jött volna a 35 ezer forint, a januári betegségéről pedig igazán nem tehet. Vagy lehet, hogy ez is pofára ment, mint minden más mostanában? ? fejeződik be olvasónk levele.

Mit tehet mindehhez a főszerkesztő? A ?70-80-as években hallottam egy vidéki gyermek- és csecsemőotthonról, ahol a gondozottak szemeláttára kellett a kukába dobni a megmaradt banánt, nehogy a nővérek megehessék. A rendszerváltozáskor az igazgató is elment, és a szemlélet is megváltozott. Úgy látszik, húsz év után valaki valahol visszahozta a módszerét. A jövő évi választásokon talán erről is szavazunk, s talán ebben is változást várhatunk!