Önéletrajz, de minek?
Gyakran panaszolják az álláskeresők, hogy a HR-esek sokszor azt sem tudják, mit is akarnak. Sajnos sokszor még azok sem tájékoztatnak a leendő munkáról, akiknek ezt tudniuk illene! Legutóbb egy állami egészségügyi intézményben tapasztaltam hasonlót, s emiatt hívtak be feleslegesen állásinterjúra!
Műtőssegédet, vagy műtőtechnikust kerestek a kardiológiára a MESZK állásportálján. Mivel gépésztechnikusi végzettségem van és sok időt töltöttem az egészségügyben, megtetszett a feladat. Felhívtam az ápolási igazgatónőt, de csak a titkárnője vette fel a telefont. Hiába kérdeztem, nem árulta el, mi lenne a feladat, milyen gépeik vannak, üzemeltetnem, vagy karbantartanom kellene-e azokat? A főnékét sem volt hajlandó kapcsolni. Nálunk ez nem így működik! ? mondta, s kérte, hogy küldjem be az önéletrajzomat. Ha az igazgatónőnek megfelelek, behív majd egy elbeszélgetésre ? biztatott.
Rögvest beküldtem az önéletrajzomat, s egy hét múlva újra az ismert titkárnő jelentkezett. Megbeszéltük a két nappal későbbi állásinterjú idejét, de a munkáról akkor sem árult többet el. Majd az igazgatónő személyesen elmondja ? válaszolta, s a találkozón ért a meglepetés: már az elején kiderült, hogy nekik műtőssegéd kell! Olyan embert keresnek, aki az elaltatott, vagy az elkábított betegeket teszi fel a műtőasztalra, a röntgenasztalra, vagy az egyéb kezelőhelyekre, ahol az orvosok géppel dolgoznak. A munkakört emiatt hívják műtőtechnikusnak, no meg azért, mert így sokkal szebben hangzik! Valójában nem is kell hozzá technikusi végzettség, csak jókora testi erő a súlyos, magatehetetlen betegek emelgetéséhez. Őket egyedül kell mozgatni, s állapotuk miatt nem is tudnak ebben a ?technikusnak? segíteni.
Mivel nem erre a feladatra jelentkeztem, gyorsan elváltak útjaink. Még azt sem engedte meg az igazgatónő, hogy legalább a műtőt és a gépeket megnézzem, ha már úgyis ezért jöttem, erre szántam a délelőttömet. Már csak azt nem értem, miért nem lehetett a munkáról telefonon felvilágosítani, hiszen akkor nem küldtem volna el az önéletrajzomat, s nem raboltuk volna feleslegesen egymás idejét a személyes találkozáson!
