ZETApress

Magyarországon hosszú évtizedek óta alulfinanszírozott, a döntéshozók által maradékelven kezelt az egészségügy. Mindhiába a szakma számtalan figyelmeztetése, a nemzetközi evidenciák, melyek stratégiai jelentőségét bizonyítják, a helyzet érdemben nem változik ? hangzott el a MOK Székházában a délutáni sajtótájékoztatón.

Megértettük, mit jelent a gazdasági világválság, és elismerjük a Kormány igyekezetét a gyógyítás körülményeinek javítására, ám ki kell mondanunk, hogy mindez sajnos nagyon kevés. Az ágazat vezetőinek egyike a közelmúltban nagy nyilvánosság előtt maga ismerte el, hogy a jelen kormányzati ciklus folyamán nem sikerült az egészségügy helyzetén javítani. Egyetértünk vele! ? mondta el Éger istván, a MOK elnöke.

Az elmúlt két év során végrehajtott béremelések jelentőségét nem vitatva látni kell, hogy a várt és kívánt hatás elmaradt. Az orvos emigrációt érdemben nem csökkentette, sőt a közelmúlt felmérése egyértelműen mutatja, hogy amennyiben a helyzet lényegesen nem változik, a kivándorlás jelentős növekedésével is számolni kell, amit a gazdagabb európai államok kínzó orvoshiánya által generált egyre erőteljesebb toborzó kampányok csak erősítenek. Magyarországnak meg kell védenie szakképzett egészségügyi munkaerejét, hazánk lakosságának alapvető érdekében. Ehhez kiszámíthatóság, biztos megélhetést garantáló, törvényben rögzített életpályára van szükségünk, amiért ugyancsak évtizedek óta hiába küzdünk. A még itthcn maradók túlterheltsége egyre többször és több helyen elviselhetetlen mérteket ölt. Megoldatlan a pihenés, a rekreáció, nőttön nő a kiégettség. A személyzeti minimumfeltételek biztosítása az intézmények jelentős részében mára már lehetetlen. Mindennek pedig a beteg látja nem egyszer jóvátehetetlen kárát.

Az egészségügyi ráfordítások összege reálértéken nemhogy nem nőtt, de kifejezetten és a GDP arányában hazai és európai viszonylatban példátlan mértékben csökkent, mára alig 4% körüliként a kontinens sereghajtója. Pedig tudományos-szakmai evidenciák sora bizonyítja, hogy az gyógyítás mögé sorakozó ipari, kereskedelmi, szolgáltatói tevékenység minimum 8%-ban járul hozzá a nemzeti össztermékhez, azaz bőven megtermeli azt, amiből tisztességesen működtetni lehetne. Ráadásul ezzel a munkaerőpiac egyik főszereplője. Mindezt veszélyezteti az a szűkkeblű monetáris szemlélet, amely folytonosan uralja, s egyben gúzsba köti ágazatunkat.

Hiába kerültek egységes irányítás alá a kórházak, a permanensen alulfinanszírozott, és a valós egészségügyi szükségleteket figyelmen kívül hagyó állapotuk okán adósságállományuk újabb és újabb rekordokat döntöget. Az ágazati amortizáció tudatos mellőzése a költségtényezők közül közgazdasági abszurdum. A várólistákat csökkenteni nem sikerült, sőt egyre gyakrabban szembesülünk a diagnosztika és a kifejezetten életet védő beavatkozások korlátjával is, ami orvosi eskünkkel kimondottan összeegyezhetetlen. Nem kívánjuk hordozni ennek a betegekkel való folytonos szembesítésének terhét.

Az alapellátás megígért megerősítése elmaradt. Személyzeti utánpótlása megoldatlan, a benne dolgozók átlagéletkora közelíti a nyugdíjkort, munkabírásuk véges. Két év alatt 10%-kal emelték a praxisok javadalmazását, holott már 2007-ben felhívtuk a figyelmet arra, hogy a biztonságos és a járó- és fekvőbeteg ellátást érdemben tehermentesíteni képességük azonnali 100%-os emelést követel. Hiába! A meghirdetett ? és eredményes végrehajtásukkal sok életet megmentő, százmilliárdokat megtakarító ? népegészségügyi programok végrehajthatatlanok maradnak hadra fogható alapellátás híján. Pedig a dohányzás visszaszorítására tett, valóban nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő, példaértékű intézkedések éppen e programok fontosságát igazolják. Ugyanakkor jelentős hátrányt okozó mulasztás, hogy a számtalanszor emlegetett és hiányolt egészségtan oktatás, nemzeti alaptantervbe illesztése, bevezetése elmaradt, sőt nincs is tervbe véve. Pedig az eredményes egészségnevelés hosszú távon nemzeti szinten is jelentős költségmegtakarítást és egészségnyereséget garantál.

A magára hagyott, több gazda közt vergődő foglalkozás-egészségügy óriási kiaknázatlan értéket hordoz a szakellátás lehetséges tehermentesítése mellett népegészségügyi szempontból is. Helyzetének rendezése, biztonságos és színvonalas működtetésének garantálása elodázhatatlan. A járó- és fekvőbeteg ellátásban helytálló kollégáink munka- és életkörülményeinek sürgős rendezése a fiatal orvosgeneráció képzése, tapasztalatszerzése érdekében is minőségbiztosítási alapvetés.

Orvosi hivatásunkból fakadó mellőzhetetlen kötelességünk vezet arra, hogy a gyógyítás áldatlan állapotára újra meg újra rámutassunk, érdemi intézkedéseket követeljünk. Most sem teszünk másképpen, amikor látjuk a jövő évi költségvetés ágazatunkra nézve ismét csak érdemi változást nem ígérő számait. Felszólítjuk Magyarország jelen és jövőbeli kormányait haladéktalan szemléletváltásra az egészségügy megmentése, nemzetstratégiai jelentőségének elismertetése és az ehhez nélkülözhetetlen nagyságrenddel magasabb források biztosítása érdekében! ? fogalmazta meg november 30-án a Magyar Orvosi Kamara Országos Küldöttgyűlése.

Parlamenti döntésre vár a kínai orvoslás

A parlamenti végszavazás előtt álló egészségügyi saláta törvényhez a hagyományos kínai orvoslás magyarországi elismertetése tárgyában benyújtott képviselői indítvány kapcsán köztestületünkhöz számos megkeresés, kérdés érkezett. Ezért a Magyar Orvosi Kamara alább hozza nyilvánosságra álláspontját: Az úgynevezett hagyományos kínai orvoslás hazánkban hosszú ideje polgárjogot nyert, mint az alternatív medicina része. Művelői megfelelő hatósági engedélyek birtokában szabályozott és ellenőrizhető körülmények között végzik tevékenységüket. A hazai orvoskar számára mód és lehetőség nyílik a hagyományos kínai orvoslás megismerésére, egyes elemeinek ellenőrzött elsajátítására, beépítésére gyógyító gyakorlatukba. A Magyar Orvosi Kamara mindezt ismeri és elismeri.

Ugyanakkor a jelen pillanatban felmerülő törvényjavaslat hatályosulása esetén az olyan tereket nyitna meg, melyekkel kapcsolatban számos megválaszolatlan szakmai kérdéssel szembesültünk. A hagyományos kínai orvoslás elsajátítását igazoló, kínai felsőoktatási intézményben szerzett bármely diploma nem feltétlenül takar a szó megszokott értelmében orvosi végzettséget. Nem véletlen, hogy idehaza is az alternatív medicina mellett a természetgyógyászat részeként is megjelenik. Ezért ezen diplomák hazai elismertetése komoly szakmai elemzést igényel.

Sem köztestületünk, de információink szerint a különböző szakmai képesítéseket adó és azok elismerésére feljogosított intézmények (orvos egyetemek, szakmai kollégiumok stb.) sem kaptak felkérést, hogy e rendkívül fontos, nem utolsó sorban minőségbiztosítási és betegbiztonsági kérdéseket is felvető ügyben vizsgálatot végezzenek, véleményt nyilvánítsanak.

Külön kiemelendő a nyelvi kompetencia kérdése, melyre nézve a tervezet semmiféle kitételt, megkötést nem tesz, a kapcsolódó kommunikáció pedig kifejezetten elnagyolt, amikor tolmács biztosításáról beszél. A betegellátás biztonságos feltételeinek alfája az orvos és a beteg közti kölcsönös megértés, bizalom, a tolmács jelenléte pedig nem utolsó sorban etikai kérdéseket is felvet.

Magyarország az Európai Unió tagja, ekképpen rá is vonatkozik az épp ebben az esztendőben is módosított, és folyamatosan előtérben lévő uniós direktíva a diplomák és végzettségek kölcsönös elismertetéséről. A törvénytervezetben megfogalmazottak hatályosulása tehát diplomáciailag is aggályos lehet, hiszen nem kellően tisztázott az említett direktívához való viszonya, és amennyiben utólag derülne ki esetleges ütközés, úgy a törvény szükségszerű módosítása más területet érintő elégedetlenséget generálhatna. A kérdés kiemelt fontossága fentiekből következik és egyben indoka annak, hogy a végszavazás elhalasztását, a tervezet szakmai szempontból történő alapos mérlegelését indítványozzuk.