ZETApress

Péntek óta a média Albert Györgyiről szól. A 44 éves riporternő aznap délután a budai lakása előtt elhunyt egy taxiban. A másnapi újságok, az internetes portálok, a közszolgálati és kereskedelmi televíziók sorra emlékeztek meg róla. Kis túlzással elmondhatjuk, hogy még a csapból is ő folyik azóta is. Utoljára ilyenre 2001 elején volt példa Zámbó Jimmy halálakor, de az akkor mégis más volt.

Az énekes öngyilkosságakor az emlékműsorok Jimmy dalait sugározták. Olyan korábbi műsorait mutatták be, ahol ő lépett fel, s nem olyanokat, ahol magánéletéről nyilatkozott. Pedig ő sem volt makulátlan, de az emlékezés nem erről szólt. Azt láthattuk-hallhattuk, ahogyan énekelt, Györgyinél viszont merőben másról volt szó.

Györgyi korábban számos interjút készített, de az utóbbi hetekben, hónapokban nem ezért hívták be a televíziókba. Nem munkát kínáltak neki, nem interjúalanyokat hívtak hozzá, hanem ő adott interjút magánéletéről. Aki korábban hazai és külföldi művészekkel beszélgetett itthon és határainkon túl, azzal beszélgettek már régóta a hazai riporterek, s neki minden csatornán meg kellett jelennie, mindenütt kellett szerepelnie.

A halálát követő megemlékezés is hasonló azóta is. Nem az általa készített interjúkat mutatják be, hanem az utóbbi időben róla készülteket. Minden adásból az köszön vissza, hogy mennyire depressziós volt, s az öngyilkossággal (s nem csak gondolati szinten) többször is foglakozott. Egy alkoholmámorba menekült nő néz le ránk a képernyőkről.

Nem tudjuk, hogy önkezével vetett-e véget életének. Remélhetőleg ? ha így is történt ? sosem fog kiderülni. Krimikben sokszor olvashattuk-láthattuk, hogy bizonyos mérgek szívrohamhoz hasonló tüneteket produkálnak, s ezeket ki sem lehet mutatni a szervezetben. Ha Györgyi ilyet vett be, s a boncoláskor mégis felfedezik, sosem kerülhet nyilvánosságra. Köti őket az orvosi titoktartás és az elhunyt iránti kegyelet.

A temetést most a család szűk körben tervezi. Azok az emberek nem engednek oda másokat, akikkel Györgyi csak hébe-hóba találkozgatott. Még vőlegénye ? akivel való esküvőjét a menyasszony világnézeti különbözőségük miatt folyamatosan cáfolta ? sem lehet ott. A jobboldali sajtómunkatárs most gyászában új regényén dolgozik. Ezzel szeretne emléket állítani szerelmének, s visszautasítja azt, hogy a művet vagyonszerzésre akarja felhasználni.

Természetesen elhisszük, hogy Galsai Dánielt a jó szándék vezérli. Hogy még a gyanút is elkerülje az üzleti szándéktól, mindjárt javaslunk is neki valamit. Elkészült regényét rakja fel az Internetre, hogy Györgyi tisztelői mind nagyobb számban elolvashassák. Kérje meg a médiumokat, hogy ők is tegyék fel a linket honlapjukra, hogy az érdeklődők ott is egyetlen kattintással hozzáférjenek. Így valóban széles tömegek tudhatják meg belőle az igazságot a tragikus hirtelenséggel elhunyt újságírónőről, s a szerzőt sem vádolhatja senki azzal, hogy hasznot húzott szerelme halálából. Egy szerető szív ennyi áldozatot igazán meghozhat!