ZETApress

Az egészségügyi reform kellős közepén a betegek humorérzéke szerencsére megmaradt. Az alábbi költeményt egyik olvasónk küldte be egy budai kórház sebészetéről. Őt már megoperálták, csendben lábadozik. Társai még sorsukra várnak.

Kórházban a beteg, sajnáljuk is szegényt
Várja már a reggelt, nem leli a helyét
Kinyílik az ajtó, vajon most ki jöhet?
A nővérke szól be: felkelni, Betegek!

Hőmérőt is hozott, megmérjük a lázat
Mert anélkül el sem hagyhatjuk az ágyat
Utána megyünk ki a fürdőszobába
Közeleg a vizit, állnunk kell glédába

Főorvos asszonyunk is nagyon aranyos
Vizitkor mondja meg, holnap ki a soros
De nem figyel senki sem kedves szavára
A nővér is elfut egy másik szobába

Megjött a tolószék, viszik a beteget
Alig tud beülni, annyira reszketeg
A műtőhöz érve ők szépen köszönnek
Jó napot kívánnak az ügyes kezeknek!

Áll már a doktornő, feltartja a kezét
Dolgozik a műtős, megfeni a szikét
Nem néz a doktornő se jobbra, se balra
Ráejti a szikét a műtőasztalra

Keresi betegét a zöld lepel alatt
De nem találja meg, szegényke elszaladt
Nem volt leszíjazva, se lecsavarozva
Ezért hát elszökött egy csendes sarokba

Összekenve olyan, mint mustáros zsemlye
Szagáról ítélve mintha ez más lenne!
Magasra emeli mindenki a fejét
Levegőt! Levegőt! Elmarad a műtét!