ZETApress

hírportál

Légi-mentők Budaörsön

Három modern defibrillátort adtak át egy hete a Markó utcában, melyekhez hasonló az összes eset-rohamkocsiban megtalálható ? írtuk meg egy héttel ezelőtt. Hát a helikopterekben vajon mi lehet? ? tettem fel a kérdést magamban, ezért szerda reggel Budaörsre indultam. Az OMSZ Légimentő Kht. vendége voltam, életükről, munkájukról érdeklődtem az esős, borús télutón.

Reggel 7-kor rendben megtörtént a gépátvétel a bázison. A faházban a bajtársak is elfogyasztották kávéjukat. Razsovitz Gábor vezető főápoló már átnézte a felszerelést, s készségesen mutatta be nekem az EC132 T2 típusú mentőhelikopteren. A fedélzeten minden olyan életmentő felszerelés megtalálható, amely egy korszerű rohamkocsin. Van lélegeztető-gép, vákuum-matrac, infúziós pumpa és infúziós oldatok, s az orvosi táskában életmentő gyógyszerek, meg az említett EKG és defibrillátor.

A főápoló jobbára a Markó utcai központban tartózkodik, mivel az ország mind a hat mentőrepülő-bázisának főápolója. A repülőtéren általában heti egy napot tölt, ilyenkor ő is repül. Végzettsége szerint mentőtiszt, s mellette egy orvos is van a fedélzeten. A hordágyat együtt viszik sokszor a géptől messze el kell vele távolodniuk.

Dr. Rusz András ma a repülő orvos. A fiatal doki főállásban az Állami Egészségügyi Központ aneszteziológusa. Itt havi 4-5 szolgálatot ad, mellette ?tengelyen? egy gyermekmentő-autón is dolgozik ugyanennyit. Anyaintézetében csak egyszer ügyel havonta, így még bírja a tempót. 2006 januárjában érkezett Budaörsre, s a helikopterek is ekkor költöztek át Ferihegyről. Első szolgálatára örökké emlékezni fog.

Még csak ismerkedtek egymással, s az állomással a dolgozók, amikor Székesfehérvárról tömegbalesethez érkezett riasztás. Hatvan kilométeres a vonzáskörzetük, így ez bőven belefért. Már közel voltak a helyszínhez, de továbbküldték őket Mórra. Az autópályán a földiek boldogultak, Mórra viszont nem tudtak orvosos kocsit riasztani. Ott két autó futott egymásba a jeges úton, s a súlyos sérülteket Andrásnak kellett ellátnia. Végül a fehérvári kórházban, rendben átadta egyiküket, míg a többieket ? immár orvosilag ellátva ? mentőkocsi vitte a gyógyintézetbe.

Akkor könnyen le tudtak szállni a terepen, de ez nem mindig sikerült. MI?2-vel egy felázott talajon kellett volna landolniuk, de a kerék lassan süllyedt el a sárban. A pilóta visszaemelte a gépet, a személyzetnek pedig az talajszint felett egy méterről kellett kiugrani a gépből. Ők is bokáig süllyedtek a sárban, majd az ellátott beteget olyan távolságra kellett a földön továbbszállítaniuk, ahol a gépük is biztonsággal talajt foghatott.

A helikopter hordágya melletti széken az orvos figyeli végig a szállítás közben betegét. Repülés közben is kell tudnia intubálni, injekciót beadni, infúziót bekötni. Az ápoló csak akkor ül hátra, ha a beteg állapota ezt megkívánja, egyébként elől ül a pilóta mellett és segíti a navigálásban, a helyszín megközelítésében. A döntés mindig azé, aki a botkormányt kezeli.

Ma Rács Tamás volt a pilóta. A repülőgép-vezető 1991-től mentőzik, előtte Börgöndön katonai pilóta volt. Akkor szűnt meg a dunántúli bázis, s az utcára tett pilótáknak új munkahelyet kellett keresni. Tamás és kollégái akkor az Aerocaritashoz mentek MI?2 helikopterekre ? az önkéntes légi-mentőcsapatról tavaly már írtunk ?, s többük útja onnan vezetett aztán az OMSZ légi-mentő flottájához.

Szereti ezt a típust. Ausztriában tanulta ki a gép minden csínját-bínját. Az ottani kollégái több mentőfelszereléssel dolgoznak. A kinti gépeken külső csörlő is van, bár ehhez plusz személyzet kellene a fedélzeten. Külföldön magas hegyek között is repülnek, itthon ritkán emelkednek 3-400 méter fölé. A hazai mentéseken kívül végeznek tőlünk külföldre, illetve külföldről hozzánk hazaszállítást.

A személyzet több nyelven beszél. A típustanfolyamok általában angol nyelven zajlanak, a légi-irányítás is jobbára így történik, és mentés közben sem árt szót érteni a mentettekkel. Részt vesznek már évek óta a Formula?1-en, a Hungaroringen, s áprilisban a Dakar Rallye mezőnyét is biztosítják majd a hazai szakaszon, s talán a románon is.

A gépnek mindig működnie kell, s ezért Ruzsánszky Ferenc különleges szerelőt is köszönet illeti. Mind a hat hazai mentőrepülő bázis hozzá tartozik, bár jobbára Budaörsön tartózkodik. Vidéken is van mindig szerelő, hiszen a reggeli gépátvételt együtt végzik a pilótával, de a mentési feladatban nem kell részt venniük.

A három repülő ember ? pilóta, orvos és ápoló ? mellett ma egy negyedik is volt a gépen. Rónaszegi Lajos, a Markó utcai Központi Irányító Csoport (KICS) munkatársa ma kijött ismerkedni a csapattal, s munkájukkal. A KICS adja a légieknek a feladatokat, s most legalább személyesen is találkozhatott azokkal, akikkel naponta rádión érintkezik. Igaz irányítóként sem szakadt el a manuális munkától, mert a rákospalotai mentőállomáson havi 3-4 alkalommal ő is kocsizik.

Mivel a gép csak négyszemélyes, így ma nem repülhetek. Igaz feladat sincs, de ezt nem is bánom. Tudom, hogy egy felszállást, egy mentőfeladatot valamilyen emberi tragédia, egy súlyos sérülés, vagy más életveszélyes állapot előz meg, s ilyet nem kívánhatok senkinek. Inkább beszélgetek még egy kicsit velük a barátságos faházban. Elmondják, hogy komoly kiképzést kapott a gépre az egészségügyi személyzet is. Részállású orvosaik és ápolóik rohamkocsikon, vagy intenzív kórházi osztályokon dolgoznak. Ápolóik is diplomások ? jobbára mentőtisztek ?, így szinte az orvosokéhoz hasonló beavatkozást végezhetnek. A légi-mentőkről további információk portálukon olvashatók.

2 hozzászólás

Visszajelzések

  1. ZETApress » Miniszter az anyósülésen
  2. ZETApress » Elromlott a második is

Szóljon hozzá!