ZETApress

Egy nemrégiben publikált Uniós kutatás szerint a három leggyakoribb egészségügyi probléma, amivel az EU munkavállalói szembesülnek, a hátfájás, az izomfájdalmak, valamint a krónikus fáradtság és stressz, tudtuk meg a TESZ Alapítványtól.

Hátfájásra az összes, a kutatás során megkérdezett munkavállaló negyede panaszkodott, izomfájdalmakat alig valamivel kevesebben, 23 százaléknyian tapasztaltak, krónikus fáradtságtól és stressztől pedig 22 százalékuk szenved nap mint nap. Több érdekes tanulságot is levonhatunk ezekből az eredményekből. A fenti egészségi problémák többségét néhány évtizeddel ezelőtt nem aposztrofáltuk volna akár még egészségi problémának sem, ?komoly? gondnak pedig főleg nem, mondja az alapítvány szakértője.

Hagyományosan a stressz nem mint valamiféle, a munkavállaló számára is külső, káros hatás, hanem mint az egyéni teherbírás problémája, ?gyengeség? jelent meg a köztudatban, és talán még ma is sokak számára ezt jelenti. Tudva ezt a legutóbbi, a jól kezelt munkahelyi stressz pozitív gazdasági hatásait igazoló tanulmányok fényében azonban újra és újra el kell gondolkodnunk azon, vajon hány olyan, egészségünket romboló, és termelékenységünket is csökkentő tényezővel kell együtt élnünk munkahelyeinken, amelyek ráadásul kiküszöbölhetőek lennének, ha akként tekintenénk rájuk, amik: leépítendő káros hatásokként?

Meghagyva ezt a kérdést a jövőnek, a stressz további, különös jelentősségét sem árt közelebbről szemügyre vennünk. Egyre inkább bebizonyosodik ugyanis: a stressz, különösen a fizikai munkakörülmények fokozatos javulásával, és az alkalmazott munkatechnológiák átalakulásával a vállalatokra nehezedő betegség-teher egyre nagyobb hányadáért felelős. Ráadásul a stressz közvetlenül, és közvetetten is hat: hosszú távú egészségkárosító hatása is jelentős, de önmaga is csökkenti a munkavállaló teljesítményét. Egy vállalat vezetésének tehát gazdasági okokból is érdemes gondolni a munkahelyi stressz csökkentésére.

Tény, hogy a munkahelyi egészségprogramok ?hagyományos? szolgáltatásai részben alkalmasak a stressz-szint csökkentésére. Önmagában az a tény, hogy egy vállalat gondot fordít dolgozói egészségére, pozitív hatással jár, hiszen a munkavállalók azt érzékelik, hogy fontosak, hogy személy szerint számítanak a vállalatnak. Jó hatással lehet a közösségi, vagy akár egyéni sportprogramok lehetőségének megteremtése is, hiszen a mozgás önmagában remek ellenszere a krónikus stressznek.

Ezzel együtt is: a fitness-bérlet és az ezzel rokon juttatások a legjobb esetben is csak részleges, jóllehet, a munkáltató számára igencsak könnyű megoldását jelentik a problémának. Mindezzel ugyanis csak a már meglévő bajt kezeli a vállalat, annak kialakulása ellen nem tesz semmit. Márpedig a krónikus stressz forrásai a munkafolyamat legmélyén fakadnak, azokat megtalálni és megszüntetni, vagy legalábbis mérsékelni, lényegesen nehezebb feladat, mint megvásárolni azt a bizonyos bérletet.

Munkahelyi stresszt eredményez például, ha a munkavállaló nem bír kontrollal saját munkája fölött, ha kötelességei és jogosultságai nincsenek szinkronban egymással, ha túl sok vagy éppen ha túl kevés munkát kell végeznie, vagy ha úgy érzi, munkáját nem ismerik el eléggé főnökei. De ennél sokkal ?hétköznapibb? munkahelyi helyzetek is okozhatnak krónikus stresszt: feszült személyes viszonyok, az állás elvesztésétől való állandó félelem, vagy épp a munkakörhöz mérten a munkavállaló által túl alacsonynak ítélt fizetés is krónikus stressz forrása lehet.

Mindezen tényezőket felderíteni bármely munkahely esetében komoly munka, ráadásul nagyon nehéz megtalálni azt a pontot, ahol a stressz még éppen serkentőleg hat, de még nem csökkenti a munkavállalók teljesítményét. Megpróbálni ugyanakkor mindenképpen érdemes: az erőfeszítések eredményeképp nem csak a vállalat válhat munkavállaló-barát munkahellyé ? de a munkavállalók is munkahely-baráttá.