ZETApress

A daganatos betegektől kezdve a szív- és érrendszeri problémáktól szenvedőkön keresztül egészen a depressziósokig mindenkire igaz, hogy ha mozognak, rendszeresen sportolnak, rengeteget tesznek egyrészt az egészségük megőrzéséért, másrészt a gyógyulásukért!

A Béres Egészség Hungarikum Index felmérése során megkérdezettek 60%-a szerint is a mozgás az egyik legfontosabb egészségmegőrzéshez szükséges tényező! Ennek ellenére a válaszadók 53%-a nem szokott egészsége érdekében sportolni vagy aktív testmozgást végezni ? akik azonban saját bevallásuk szerint sportolnak, azok 29%-a a mindennapi gyaloglást, további 12%-uk pedig a ház körüli munkát is sportnak értelmezte! A fizikai munka valóban mozgás, de a sport által biztosított kedvező hatásokat, a sportolás nyújtotta örömöt, kikapcsolódást korántsem pótolja, ráadásul folyamatosan ugyanazt az izomcsoportot terheli.

A szabad levegőn, jó tempóban végzett gyaloglás pedig nem azonos a bevásárlással, a kirakat-nézegetéssel, történjen az akár a füstös belvárosban, vagy egy bevásárlóközpontban. Sajnos, a technikai fejlődés ? számos előnye mellett ? hátrányokkal is jár, ezek közé tartozik, hogy ugrásszerűen csökkent a mindennapok során rendszeresen végzett fizikai munka mennyisége, hiszen már nem kell tüzelőt hordanunk a harmadik emeletre, hazavinni a piacról a bevásárló kosarakat, nem kell átgyalogolni a szomszéd faluba, és lépcső helyett rendszeresen a liftet választjuk.

Bár az egészséges életmód és a mozgás fontosságát hangsúlyozó reklámok, hirdetések el-eljutnak az emberekhez, de ezek sem reklámidőben, sem hatékonyságukban nem tudják ellensúlyozni a fogyasztásra vagy inaktivitásra serkentő termékek hatását. A tömegeket rendszeresen megmozgató szabadidős sport mozgalomszerű elterjedésétől még nagyon messze vagyunk, pedig a cél az lenne!

Hogyan ?gyógyít? a sport?

A rendszeres edzés általánosan erősíti a vázizomzatot, javítja a keringési-, légzési rendszer kapacitását, növeli a szervezet energiafelhasználását, csökkenti az összkoleszterin szintjét, emeli a HDL (?védő? vagy jó?) koleszterin szintjét, növeli a csontsűrűséget, és nem utolsó sorban, ?boldogsághormont? termel. Az edzettségi állapot javulása következtében kisebb energiafelhasználással nagyobb teljesítményre lesz képes a szervezet. Az izomtömeg növekedésével párhuzamosan csökken a zsírszövet mennyisége, a csontritkulás kialakulásának esélye, melyek eredményeként a mindennapok életvitelében jelentős javulás tapasztalható.

A 2-es típusú cukorbetegek esetében ? akiknek elsősorban a ciklikus sportágak: úszás, kocogás, futás, kerékpározás ajánlható ? a fizikai aktivitás javítja a sejtek inzulin iránti érzékenységét, segíti a glukózfelvételt, ezáltal javítja a szervezet szénhidrát-anyagcsere állapotát. Rendszeres sporttevékenységgel megelőzhető a magas vérnyomás kialakulása, vagy a fennálló magas értékek csökkenthetők.

Akik a térdízület artrózisától (az ízületi porc károsodásától, leépülésétől) szenvednek, sokszor kímélik, kerülik a fájdalmas ízület mozgatását ? az inaktivitás következtében csökken izomerejük, testsúlyuk gyarapodik, és ezek a folyamatok fokozzák a beteg panaszait, és tovább rontják mozgáskészségét. Pedig a fokozatosan növekvő intenzitással végzett víz alatt végzett torna segítségével például a beteg megszabadulhat testsúlyfölöslegétől, fájdalmai enyhülhetnek, mivel kisebb súly terheli majd az ízületeit.

Napjainkban gyakran tapasztalható kedélybetegségeknél, mint a depresszió, a sport nagyon jól bevált kiegészítő terápiaként. A kedvező hatás leginkább az idegesség, a feszültség csökkentésében, a stressz-reakciók oldásában, az önbecsülés javulásában mutatkozik meg.

Vannak olyan eredmények is, amelyek a rendszeres testedzés hatására javuló immunfunkcióról, a béldaganatok csökkenéséről számolnak be. És hogy tudunk-e minderről? A Béres Egészség Hungarikum Index felmérése során megkérdezettek csupán 9% említette spontán módon a mozgásszegény életmódot a magas vérnyomás kiváltó okaként. A magas koleszterin-szintért a válaszadók mindössze 4%-a, a szív- és érrendszeri betegségekért 15%, a daganatos betegségekért 2% tette felelőssé a rendszeres sport hiányát.

Jó, jó, de mikor sportoljunk?

Mikor mozogjon, mondjuk, egy nyolctól négyig dolgozó anya, akire esténként két gyerek, egy férj, na meg a mosás vár? Reggelente tíz-tizenöt perc gimnasztika már sokat számítana! Akárcsak az esti közös kerékpározás, görkorcsolyázás a gyerekekkel, kutyasétáltatás, vagy a lecke kikérdezése séta közben, a hétvégi kirándulásról már nem is beszélve. De léteznek például olyan úszótanfolyamok, ahol a gyerekek óráival párhuzamosan a felnőttek is edzhetnek egy másik medencében.

Csak egy kis fantázia, némi akaraterő és a sport igenis beépíthető a hétköznapokba! Ismerek olyan édesanyát, aki a munkája mellett is ügyel arra, hogy személyesen vihesse balett-órára a kislányát, és miközben a gyerek tornázik, ő elugrik futni a Margitszigetre vagy a közeli sportpályára ? ?a láb ugyanis mindig kéznél van!? De a munkahelyi tornát sem véletlenül találták ki a japánok ? öt perc mozgás óránként, és egyszerűen hatékonyabban dolgoznak a munkatársak. Ha arra van időnk, hogy ?lopva? elolvassunk egy izgalmas regényt, tudnánk szakítani a sportra is.

A mozgás örömével már óvodás, kisiskolás korban meg kellene ismertetni a gyerekeket ahhoz, hogy felnőttként ne ?felejtsenek el? sportolni. Kora gyermekkorban természetesen játékosan közelítsünk a különböző mozgásformák felé, és lényeges, hogy a családi és iskolai közösség példamutatással járjon elöl ezen a téren is ? már csak azért is, mert a sportnak fontos szerepe van a káros szenvedélyektől való védelemben is.

A mozgáshoz való alapjog természetes kellene, hogy legyen mindenki számára ? így sok fegyelmezési gond, tanulási nehézség, hangulati zavar is megelőzhető lenne. Sajnos, egyre szűkülnek azok a szabad zöld területek, ahova a fiatalok leugorhatnak focizni, labdázni, tollasozni vagy csak fogócskázni, szaladgálni. A középiskolai, egyetemi sportéletről már nem is beszélve ? e két területen nagy lemaradások tapasztalhatók. Pedig a sport ? számos egészségvédő hatása mellett ? erkölcsi értékekkel is gazdagít, az ellenfél és a csapattárs tiszteletére nevel, a helyes önértékelést segíti, összefogásra buzdít. Ezek az értékek a társadalom számára sem lehetnek közömbösek! A csapatjátékokat nem véletlenül karolják fel a külföldi egyetemi klubok: aki egyszer bekerül egy jó csapatba, jó sportklubba, azt örök életére megfogja a mozgás, az összetartozás, a játék öröme ? és ezt a munkahelyén, illetve más közösségekben is kamatoztathatja.

Felnőttkorban is meg lehet szeretni!

Fontos, hogy mindenki megtalálja a személyiségéhez, az alkatához és a lehetőségeihez illő mozgásformát. Egy száznegyven kilós férfinak nyilván nem a futást ajánlanánk, hanem a víz alatti gimnasztikát. Annak viszont, aki imádja a csapatjátékot, hiába magyaráznánk, hogy milyen jó konditeremben edzeni vagy magányosan úszni. Lényeges az is, hogy olyan személytől kérjünk tanácsot, ajánlatot, aki már maga is kipróbálta az adott sportot, így valóban érdemben tud róla nyilatkozni ? el tudja mondani, milyen adottságok, anyagi feltételek kellenek hozzá, milyen örömökkel vagy nehézségekkel kell számolni. Ha már választottunk sportágat, nagyobb sportrendezvényeken, sportszövetségekben biztosan megfelelő segítséget kaphatunk ? megtudhatjuk, hol van például a lakóhelyünkhöz legközelebbi sportolási lehetőség, edző.

Ne felejtsük el, hogy az aktív életmód idős korban is folytatható! Számos kutatásban megfigyelték, hogy azoknál csökkent kevésbé a funkcionális kapacitás ? izomerő, ellenállóképesség, mobilitás ?, akik rendszeres edzést folytattak, szemben az inaktív életmódot élőkkel. Az izomerő megőrzése az idősebb korosztályokban még fontosabb, mint az állóképességi mutatók. A lábizmok ereje döntően befolyásolja az egyén függetlenségét, de az alsó végtagok erejének gyengülése, az ízületek mozgástartományának beszűkülése már a mindennapok életvitelét is megnehezíti. Erőedzés során, még ilyen korban is gyarapodik az izomtömeg, az edzések hatására javuló étvágy pedig a szervezet számára kedvezőbb, magasabb mértékű tápanyagfelvételt biztosít, mely javítja az erőállapotot, az egészséget. Kevesebb öregkori elváltozás, jobb kondíció, kevés mozgáskoordinációs panasz ? íme, a hosszabb, jobb minőségű élet titka!

A Béres Egészség Hungarikum Program sport témájának szakértője Téglásy György doktor, az Országos Sportegészségügyi Intézet főorvosa. A Béres Egészség Hungarikum Program felmérte, mennyire egészségtudatosak a magyarok. 2007-ben a felmérés által feltárt ellentmondásokra, tévhitekre, az egészségtudat hiteles formálására koncentrál tematizált hónapokon keresztül. Anyagiban, melyekből a fenti írás is való, az egyes kulcsfontosságú betegségmegelőzési témákat járja körbe.