ZETApress

Három évvel ezelőtt, amikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, sokan valószínűleg arra számítottak, hogy az életük egyik pillanatról a másikra meg fog változni. Ez természetesen nem történt meg ? a mély, a gyökerekig hatoló átalakulások nem néhány évig, hanem leginkább hosszú évtizedekig tartanak. Ahogy nem lettünk egyik pillanatról a másikra olyan gazdagok, mint a korábbi EU-tagok, úgy egészségünk sem igazodott másnapra újdonsült családtagjainkéhoz. De régi tapasztalat, hogy a tartós párkapcsolatban élők jobb egészségi állapotnak örvendenek, és tovább élnek, mint akik egyedül próbálnak szerencsét a világban ? vajon remélhetünk-e mi is ilyesmit ettől a házasságtól? A TESZ Alapítvány erre keresett választ.

Az elmúlt ötven évben gyökeresen átalakultak az EU polgárainak körülményei, életvitele, az egészségükre ható tényezők, és mindennek megfelelően az egészségi állapotuk is. Az legelterjedtebb mutatók, így például a születéskor várható élettartam tükrében látványosan rajzolódik ki az általános egészségi állapotnak az elmúlt ötven évben bekövetkezett folyamatos, sokhelyütt ugrásszerű javulása. Ráadásul a 2000-es évek derekára az ötvenes években még nagyon eltérő várható élettartammal jellemezhető tagországokban a mutató szinte teljesen kiegyenlítődött. Míg 1950-ben például Portugáliában átlagosan alig 58 év volt a születéskor várható élettartam, Dániában már akkor is 71 év felett járt, vagyis körülbelül a Magyarországon 2000-ben mért értékkel egyezett meg. Mára viszont kivétel nélkül minden, 2004 előtt csatlakozott országban 78-81 évnyi életre számíthatnak átlagosan az újszülöttek.

Magyarországon ma ez az érték átlagosan alig több mint 73 év, legalább hat év tehát a lemaradásunk az európai élmezőnytől. Viszont az elkövetkező évtizedekben is változatlanul az összeurópai várható élettartam emelkedésére számíthatunk, ha nem is olyan tempóban, mint 1957 óta ? és ennek az emelkedésnek már mi is a részesei lehetünk. A becslések szerint, és ez talán a legjobb hír, folytatódik a kiegyenlítődés tendenciája: bár a következő öt évtized arra nem lesz elég, hogy teljesen eltűnjenek az élet-kilátásbeli különbségek a régi és új tagok között, a ma még meglehetősen széles szakadék szűkülni fog. Az EU15 tagjai körében 2050-re a férfiaknak 83, 8, a nőknek pedig 88,4 évet, míg a 2004-ben csatlakozottaknak ugyanebben a sorrendben 80,5 illetve 85,6 évet (kimondottan Magyarországnak 80 és 85 évet) jósolnak, vagyis a mi várható élettartamunk legalább olyan mértékben fog növekedni a következő évtizedekben, mint ahogy eddig tette, míg a tizenötökre jellemző növekedés jelentősen lelassul.

Az általános egészségi állapot mutatóinak előretekintő becslései természetesen szükségszerűen nagyon bizonytalanok. Nem indulhatnak ki másból, mint a jelenben adott egészségi, életmódbeli, vagy például az egészségügyi technológia fejlődését illető trendekből, azok bármilyen hirtelen megváltozása kibillentheti tehát az értékek tényleges alakulását az előrejelzett irányból. Valószínűleg kevesen gondolták volna az ötvenes években Magyarországon, hogy ötven évvel később, a kilencvenes évek végén hétszer annyian halnak majd meg tüdőrákban, és majd tizenegyszer annyian májzsugorodásban, mint 1947-ben, például mert senki nem feltételezte, hogy a magyarok életmódbeli szokásai úgy alakulnak majd, ahogy végül alakultak.

Épp így reménykedhetünk ma is abban, hogy hamarosan új, pozitív trendek váltják fel az egyelőre riasztó dohányzási, alkoholfogyasztási szokásainkat, túlsúlyunkat, stressz-terheltségünket. Amíg ezen a dimenziók mentén Európa fekete bárányai vagyunk, aligha várhatjuk, hogy az élboly töretlen fejlődése majd minket is ugyanilyen tempóban ?húz? magával, még akkor sem, ha mindezen jelenségek Európa-szerte majd? mindenhol problémát okoznak. Ilyen például a számos krónikus és az életet fenyegető betegség egyik legfőbb rizikófaktora, az elhízás: míg a napi kalória-bevitel 1950. óta lényegében nem változott, addig a kalória-felhasználás fő forrását jelentő fizikai aktivitás szintje ? a munkakörülményeknek és maguknak, a munkáknak az átalakulásával ? jelentősen lecsökkent.

Az egyik legfőbb hátránya a korábban bemutatott, agregált egészségi állapot-mutatóknak, hogy a befolyásolhatatlanság látszatát keltik. Ha a várható élettartam helyett inkább valamely életmódbeli tényezővel jellemeznénk egy ország lakosainak egészségi állapotát (amit, lévén a mai pusztító népbetegségek többsége közvetlenül köthető életmódbeli tényezőkhöz, különösebb torzítás nélkül megtehetnénk), sokkal érzékelhetőbbé válna a saját döntéseink és a makro-trendek alakulása közötti kapcsolat.

Nem tehetjük meg azt, hogy nyugodtan hátradőlünk, és várjuk, hogy egészségi állapotunk mintegy varázsütésre, magától felzárkózik majd a nálunk sokkal fejlettebb egészségkultúrával rendelkező nemzetekéhez. A reál-konvergencia komoly munka és súlyos áldozatok eredménye ? az egészséget illetően éppúgy, mint gazdasági értelemben. Az Unió ezügyben is mindössze lehetőséget biztosít. Élnünk vele nekünk, magunknak kell! ? vallja a TESZ Alapítvány.