Alga és a retina
Mi köze az algának a vakság gyógyításához? – Mindenki körberöhögött, amikor azt mondtam, hogy algagéneket fogok emberek szemébe nyomogatni – mesélte Roska Botond, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja székfoglaló előadásán. A Svájcban élő magyar professzor az elmúlt 20 év kutatási eredményeit foglalta össze.
A képi információ az emberek életében betöltött jelentősége az elmúlt évtizedekben ugrásszerűen megnőtt, és várhatóan ez a tendencia a jövőben sem változik. Ezzel együtt világszerte gyarapodik az előbb retinaleválásra hajlamosító, hosszú távon vakságot okozó rövidlátásos megbetegedések száma is. A retina a szemnek csak egy egészen kis részét képezi, mégis a vaksághoz vezető betegségek javáért ez a felelős; Roska Botond szerint a működésének megértése éppen ezért – a megelőzésben és akár a gyógyításban is – kulcsfontosságú.
Roska és kutatótársai a kétezres évek elején áttörést értek el, mikor felismerték, hogy a retina sejtrétegei körülbelül harminc különféle, a látottak eltérő elemeit hangsúlyozó videót állítanak elő, és ezekből a neurális filmekből áll össze a külvilág képe az agyban. Ennek a biológiai számítógépnek a megértése volt a kutatóprofesszor elsődleges célja, amelyet egy az algák fényérzékenységével kapcsolatos vizsgálat terelt új mederbe. Ezután Roska Botond az algák fényérzékenységét okozó gént vette kutatása alapjául, amelynek segítségével a látásvesztés visszafordítását tűzte ki célul.
Kutatócsoportjával 2008-ra kifejlesztettek egy olyan eljárást, melynek során a retinában lévő ún. bipoláris sejtekbe célzottan be tudták vinni a fényérzékeny fehérjét. Roska Botond székfoglaló előadásában két páciensről készült videóval szemléltette a módszer hatékonyságát. Az első beteg korábban a fényforrások érzékelésén kívül nem látott semmit, míg a második páciens teljesen vak volt, a fényt sem érzékelte a kezelés előtt. A módszer sikere szembeötlő: a betegek egyenesen rámutattak az eléjük kihelyezett tárgyakra, illetve azokat érintés nélkül is képesek voltak megszámolni.
A neurobiológus felhívta a figyelmet arra is, hogy ugyan a gerincesek retinája egymáséhoz nagyon hasonló, de mégis más, változatos sejttípusok jöttek létre, a főemlősöknél egy speciális, más gerinceseknél nem létező struktúrát alkotva. Ennek okán a kísérletekhez mesterségesen előállított emberi retinákat, illetve post mortem (elhunytakból) eltávolított humán retinákat használtak, hogy a kutatók által szerkesztett génterápiás vírust teszteljék.
A vakság kezelésében mérföldkőnek számító eredmény után sem értek véget a vizsgálatok; a jelenlegi kutatás célja a látás finomhangolása, hogy az arcfelismeréssel és az olvasással is hasonló eredményeket érjenek el, mint a tárgyfelismeréssel.
