ZETApress

Néhány napja megírtuk, hogy harminc évvel ezelőtt egy vidéki kórház nem akart átvenni egy szülésre érkezett kismamát. Olvasónk húsz évvel ezelőtt egy fővárosi kórház szülészetére érkezett, s talán jobban járt volna, ha őt is elküldik valahová. Mivel területileg azóta is hozzájuk tartozik, az intézményt nem akarta megnevezni.

Nem volt fogadott orvosom, kezdődik a levél. A terhes gondozóban megállapították, hogy nagy súlyú, farfekvéses babát várok, s a kiskönyvembe nagybetűkkel beleírták, hogy a császármetszés javasolt. A kórházban az orvos mégsem döntött így. Azt mondta, hogy ő hüvelyen keresztül vezeti le a szülést.

Nem vitatkozhattam, hiszen ő a szakember. Volt már egy nyolcéves lányom, vele sem volt semmi komplikáció. Rám tették a bébidropot, s folyamatosan hallgattam a kicsi szívhangjait. Felsírt, amikor megszültem. Ellátták, majd kivitték a kezelőből, s elláttak engem is. Később visszajöttek, s közölték, hogy kisfiam halva született.

Nehezen fogtam fel, mi történt. Az orvos elmondta, hogy szabálytalanul vált le a méhlepény, s a baba szülés közben gerincét törte. Nem csak az sérült, de feje is betört, ezért aztán nem is élesztgették különösebben. Ha felsírt, miért kellett volna élesztgetni, jutott eszembe később, de akkor erről még nem beszéltem.

Mint később megtudtam, szülés közben a farfekvéses magzatot az anya hasára fordítják, s ez segít az utoljára maradt fej kijövetelében. Ha már a mellkas szabadon van, a megváltozott nyomásviszonyok miatt az újszülött lélegzeni kezd, s ilyenkor szívhat be magzatvizet. Ezért is kell a fejet is mielőbb kiemelni. Lehet, hogy ez nálam túl gyorsra, túl erőszakosra sikeredett, s ezért tört el a kisfiam csigolyája. Erős, életképes, nagysúlyú, négy kiló és tízdekás gyermek jött a világra, akit sajnos perceken belül elvesztettem.

Akkor még nem írták elő farfekvésnél a kötelező császármetszést, így kártérítést sem kérhettem. Ez benne van a pakliban, ennyi a kockázati tényező mondták, de tragédiám kapcsán nemsokára előírták a kórházban, hogy minden farvégű picit császárral kell világra segíteni. Eső után köpönyeg, mondhatják, de ha rajtam nem is, a többi anyán legalább már segítettek vele.

Mindenáron akartam nagylányomnak egy kistestvért, s szerencsére hamarosan újra sikerült teherbe esnem. Újabb lányom született, aki azóta már felnőtt. Őt végül is szerencsétlen kisfiamnak köszönhetek, mert ha az megmarad, talán harmadik gyermeket nem vállaltunk volna. Mégsem fogom őt soha elfelejteni, álmaimban gyakran hallom felsírásni, s szívhangjai is kattognak fülemben a bébidropról, fejeződik be olvasónk levele.