ZETApress

Halálba gyógyszerezték a szívbeteg fiatalembert? – tette fel a kérdést az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány.

A nemrég gyanús körülmények között elhunyt fiatalember korábban többször is mellkasi panaszok miatt kért segítséget a kórháztól, míg végül kiderült, hogy szívelégtelensége van. Ez azonban nem tartotta vissza orvosait, hogy olyan veszélyes injekcióval csillapítsák a nyugtalanságát újra meg újra, amit szívbeteg sosem kaphatna. A család panasszal fordult a hatóságokhoz, hogy kiderüljön, ki a felelős fiuk korai haláláért.

A húszas éveiben járó Barnabás márciusban kereste fel a gyöngyösi kórházat, mert addigra már három napja köhögött és mellkasi fájdalmai voltak. A kórházban mellkasi CT-vel szívmegnagyobbodást állapítottak meg, így beutalták a kardiológiára, tüdőpanaszaira pedig kapott egy antibiotikumot, mert a kórházban nem akart bent maradni. Másnapra pedig – mivel korábban már kezelték pszichiátrián – a pszichiátriai gondozóba is elküldték.

A gondozóban – mivel erősen köhögött – megkérték, hogy kint várakozzon, ám ő nem bírta a várakozást a mellkasi fájdalom miatt, ezért inkább hazament. Aznap éjjel viszont már annyira rosszul volt, hogy mentőt hívtak hozzá, és végül az egri kórházban látták el, ahol bár felső légúti fertőzést diagnosztizáltak, kezelésképpen mindössze egy köptetőszert írtak fel neki. Három nappal később Gyöngyösön újra CT-vizsgálatot végeztek, ami kimutatta a szívelégtelenséget, az EKG-n pedig látszott, hogy szívinfarktusa volt. Mindezek ellenére, hogy enyhítsék a nyugtalanságát és zavartságát, beadtak neki egy Haloperidol injekciót, egy olyan pszichiátriai szert, amiről évtizedek óta ismert, hogy szívbetegek számára veszélyes az alkalmazása.

Újabb két nap múlva elvégeztek egy ultrahangos szívvizsgálatot, és végre elkezdték a szívprobléma kezelését is. Ekkorra azonban már sokkal rosszabbul volt, mint bekerülésekor, és aznap este erősen leszedált állapotban át is vitték az intenzív osztályra. Bár itt már intubálniuk kellett és lélegeztetőgépre is került, furcsa módon továbbra is pszichiátriai kezelést kapott: még három napon keresztül adagolták az életveszélyben lévő fiatalembernek a Haloperidolt, ráadásul egy nyugtatószerrel kombinálva.

Amikor már nem tudták felébreszteni a kómaszerű állapotból, végre leállították a Haloperidolt. Ezen a ponton viszont már igen súlyos vese- és májproblémái is voltak, illetve tüdőgyulladása és a folyamatos ágyban fekvéstől felfekvései lettek. Később test-szerte folyadék gyűlt össze a szervezetében, amit leszívással távolítottak el, a legutolsó alkalommal öt litert. Május 02-án a gépi lélegeztetés mellett vészesen csökkenni kezdett a pulzusa, majd a gyors beavatkozás ellenére feladta a harcot, megállt a szíve.

Barnabás szüleiben joggal merült fel a kérdés: ha egyetlen fiuk megfelelő kezelést kap a kórházban, talán még ma is élhetne? Az az egy dolog kézenfekvőnek tűnik, hogy testi problémáinak kezeléséhez aligha volt szükség Haloperidolra!

Mi is az a Haloperidol?

Ezt a szert még az ’50-es években fejlesztették ki és 1967-ben engedélyezték antipszichotikumként, vagyis hallucinációk és egyéb pszichotikus tünetek kezelésére. Azóta sok más antipszichotikus szert is szabadalmaztak, ám a legtöbb 50 évvel ezelőtti szerrel ellentétben a Haloperidol valamiért máig használatban maradt.

A szívproblémákkal kapcsolatos kockázatok azonban nemcsak a Haloperidol sajátjai, általában az antipszichotikus szerekre jellemző, hogy súlyos egészségügyi problémákat okoznak. Összesen 113 figyelmeztetést adtak ki különböző országok gyógyszerhatóságai olyan kockázatokkal kapcsolatban, mint a szív- és érrendszeri panaszok, emésztőrendszeri problémák, önkéntelen mozgások, májproblémák, testsúlygyarapodás, cukorbetegség, illetve hirtelen halál.

Sajnos, ahogy ez korábban a WHO is megállapította, nagyon gyakran alkalmaznak testi kivizsgálás helyett pszichiátriai kezelést azoknál a pácienseknél, akik korábban már kaptak pszichiátriai kezelést. Ez pedig az egyik fő oka annak, hogy a pszichiátriai diagnózissal élő emberek átlagosan 10-20 évvel rövidebb ideig élnek. Barnabás családja egy jogvédő szervezet segítségével panaszokat tett a hatóságoknál annak reményében, hogy kiderül, ki követett el mulasztást, ami fiuk korai és tragikus halálához vezetett.

S mit tehet ehhez a főszerkesztő? – 1981 tavaszán a börtönegészségügyből egy vidéki pszichiátriára kerültem, ahová korábbi mentős kollégáim napi rendszerességgel hozták a dühöngő betegeket. Rutinból mindegyikük 2-2 ampulla Haloperidolt és Seduxent kapott vénásan – s ha tiltakozott, erőszakkal -, melytől rögvest elaludt, s csak órákkal később ébredt fel a rácsos ágyban. Mivel sosem szerettem az erőszakot, hamar átkértem magam a kórházi belgyógyászatra, ahol végre szívbetegeket ápolhattam. A kardiológiai őrzőben Haloperidol nem volt a gyógyszerek között!