ZETApress

Ghidán Ágostonné ferencvárosi pályázó nyerte az Egészség tudatos magatartás a természetben megnevezésű, a Magyar Kullancsszövetség Közhasznú Egyesület (MKKE)pályázatát, melyet szülők és nagyszülők számára hirdetett. Keresték az olyan írói vénával rendelkező természetjárókat, aki a kullancsok és az általuk terjesztett betegségek elleni védekezés témájában, maximum öt gépelt oldalon, fotóval illusztrált, szabad műfajú írásában beszámolnak családjuk két- és négylábú (kutya) tagjának kullancsos kalandjáról.

A kuratórium által legjobbnak tartott pályamű íróját és párját egy pihentető wellness hétvégével jutalmazzák, további tíz pályázó részére tíz-tízezer forintértékben kullancsmentesítő ajándékcsomagot adtak át. A győztes írást ? mely május közepén keletkezett ? az alábbiakban adjuk közre. További információk honlapjukon megtalálhatók.

A ?dzsindzsa? kifejezést akkor hallottam először, amikor tavaly nyáron felfedeztünk egy izgalmas és élvezetes játékot, amely mára a szenvedélyünkké vált: ez a geoláda-keresés. Hivatalos neve geocaching, de a három- és az ötéves kisfiaink jóvoltából mi kincskeresésnek hívjuk; erről szólnak a hétvégéink és a szabadnapjaink. Kell hozzá az Internet, itt találhatók a kincsesládák koordinátái, kell GPS, ami elvezet a kincs helyszínére és kisebb ajándékok, amit a hétköznapi életben ételes dobozként funkcionáló kincses ládában mi hagyunk ott az utánunk jövő felfedezőiek, miután kiválasztottuk a nekünk tetsző dolgokat. Ez általában Kindertojás-figura, de gyermekeink nagy örömére találtunk már csokoládét, gumicukrot, plüssjátékokat, az én boldogságomra gyönyörű kagylókat, ronda anyóst, ábrázoló fakanáltartót, hűtő mágnest, könnyűzenei CD-t, és múltkor a férjem is rábukkant egy mini csavarhúzó készletre.

A játéknak köszönhetően kezdjük felfedezni Magyarországot, egy kicsit másképp, mint eddig. A több mint 1600 láda ? akár hagyományos, akár virtuális ? gyönyörű és/vagy érdekes, ismert vagy általunk teljesen ismeretlen helyen van, minden kincskeresésünk izgalmas kirándulás. Akkor van jó helyen elrejtve a láda, ha csak úgy, séta és bóklászás közben, véletlenül nem lehet rálelni, távol van a turistautaktól, és minden olyan kitaposott ösvénytől, tisztástól, ahol ?civil? turisták felbukkanhatnak. Ez a jó hely a ?dzsindzsás?, a méteres csalánok, vendégmarasztaló tüskés ágak, messziről gyönyörű, de közelről barátságtalan vadvirágok szinte áthatolhatatlan szövevénye, apróbb-nagyobb állatkák élőhelye.

A kisfiaink ilyenkor átlényegülnek magyar huszárrá, és botnak kinéző, de valójában félelmetes kardjukkal bátran szállnak harcba a kutyafejű tatárokkal, melyek szőrös csalánok képében magasodnak fejük fölé. A kincsesláda jelzett helyén, pedig lelkes vadászebként vetik magukat a bokrok aljába, hogy előássák a zsákmányt. Mivel így minden kirándulásuknak kézzelfogható eredménye van, kitartóan jönnek-másznak nehéz terepviszonyok között is.

A boldog kincskeresést csak néhány szó szerint apró probléma árnyékolja be. Ezek között az egyik a kullancs. Vas megyéből származom, a közeli Rába parton töltöttem a gyermekkoromat, bújócskáztunk az erdőben, mászkáltunk a réteken és soha nem kerültem testközeli kapcsolatba ezzel az élősködővel. A főváros kellett ahhoz, hogy megismerkedjem vele, 12 évvel ezelőtt egy romantikus Hajógyári-szigeti séta és fűben heverészés után egyszerre hat kullancsot fedeztem fel magamban. Akkor még kollégista voltam, és a szobatársak segítettek megszabadulni tőlük a régi technika segítségével: bekenték az állatkákat zsíros testápolóval, és elkezdték körkörösen tekergetni őket rajtam. Ma is emlékszem az irtózásomra, ahogy kapálózni láttam azt a rengeteg apró lábat a testemből kiállva. Másnap aztán jött az újabb pánikolás, hogy nem is így kellett volna kiszedni, mert így terjeszti a különböző betegségeket, de azt hiszem, akkor szerencsém volt.

Azóta nagyon kiokosodtunk a kullancs-tananyagból. Tudjuk, hogy a betegséget fertőzött nagyobb testű állattól áthurcolva terjeszti. A bőrbefúródás után 4-5 óra múlva szív vért. Rendes, mert előtte érzéstelenít is. A kicsi kullancs könnyen, akár a körmünkkel eltávolítható, míg a nagy, az imágó a kullancskiszedő kanállal. Így nem nyomjuk meg a testét, hogy belénk juttassa a gyomortartalmát. Nem baj, ha eltávolításkor bennszakad a feje, azonnal le kell fertőtleníteni a csípés helyét, és az általa okozott agyhártyagyulladás védőoltással megelőzhető. A Lyme-kór sajnos nem, de ha felismerik, jól gyógyítható.

Abban már nem egységes az álláspont, hogy milyen helyeket ?szeret? leginkább a kullancs: félhomályos erdőaljat, napsütötte rétet, szövevényes csalitost ? ennek megfelelően zárt legyen-e a ruházat sapkával ?, vagy épp ellenkezőleg. Minél több szabad felületet hagyjunk, mivel a kis feketeség nem kedveli a tűző napfényt.

Én csak egyet tudok, és ebben lelki rokonok vagyunk: a kullancsok a 3 éves kisfiúnkat szeretik a legjobban. Akár sűrű erdőben, akár mezőn, akár bokrosban vagyunk, akár mellettünk jön, akár a nyakunkban, őt mindig megtalálják. Kora tavasszal mászkált már a nadrágján, volt már a fején (nem tudom, hogy érezte meg, de szólt, hogy viszket a feje, és tényleg ott volt egy, még befúródás előtt), volt már a szeme alatt az arccsontjánál, hátul a vállánál stb. A legutóbbi kincskeresésünk alkalmával, amikor többek között a bicskei csillagvizsgáló körüli dzsindzsásban küszködtünk az elemekkel, engem választott ki egy kis nyavalyás, a nyakam tetszett meg neki, és most a fejével együtt írom ezeket a sorokat, mert nem sikerült egyben kiszedni. Egy darabig így őkelme is osztozhatott az örömünkben, mert ez volt a századik ládánk.

Hogy legalább az agyhártyagyulladást elkerüljük, a korai jó időre való tekintettel márciusban kértük a védőoltást. Ez is egy érdekes kálvária volt, mert márciusban még nem volt injekció, mondván, ezt áprilisban szokták felírni. Április elején jelentkeztünk a gyerekorvosnál és a felnőttorvosnál, utóbbinál vizitdíjjal. A patikában még mindig nem volt elegendő mennyiség, csak egy, a többit meg kellett rendelni. Aztán csináltam egy butaságot, mentségemre legyen szólva, hogy nem tudtam, miből készül az oltás, és a patikában sem mondták, hogyan kell tárolni, szóval zsebre vágtam azt az egyet, és az ott is maradt másnapig, amikor mentem a következő adagért.

Akkor világosított fel egy másik patikusnő, hogy fél órán belül hűtőbe kellett volna tenni, mert romlékony, és a benne lévő csirkeembrió-darabok nem bírják ki a zsebem melegét. De nagyon rendesek voltak, (volt szó a betegtájékoztatási kötelességről és egyebekről) és kicserélték egy újra. Gyerekemnek beadta a gyerekorvos, majd egy hónap múlva jött a második adag, nekünk felnőttelek ugyanígy. Az oltás nem fájt, az viszont igen, hogy mivel nem kötelező védőoltást vettünk igénybe, az első oltásnál fizetnünk kellett ezer-ezer forintot. A másodiknál nem tudom, hogy kellene-e, mert azt egy ismerős doktornővel adattuk be otthon. Épp elég volt a családnak a nyolc injekció árát kifizetni. És nem szabad elfelejtkezni a jövő évi, majd a háromévenkénti emlékeztető oltásról!

Persze ezt nem sajnálom, hiszen nagyon szeretünk kirándulni, és ez valós veszély. A férjem morgott egy kicsit, hogy ez hamis biztonságérzetet ad, hiszen a Lyme-kórral való fertőzöttség sokkal valószínűbb, ráadásul még vannak más kullancs által terjesztett betegségek is, de ha már legalább ezt az egyet meg lehet előzni, akkor már nyugodtabb vagyok.

A kincskeresésünk mindegyike szép élmény, és nem akarom a kullancs-fóbiám miatt ezt elrontani. Mindig befújjuk magunkat Off-fal, ott a helyszínen, és ha megállunk pihenni, folyton nézem a gyerekek fejét, és minden testrészüket, ami kilóg a ruhából. Kisebbik gyermekünk egyébként is szereti, ha kurkásszák, gyakran az ölembe hajtja a fejét, és kéri, nézzem meg, van-e benne bogárka.

Egyébként tényleg nem tudom, mi határozza meg, hogy kapunk-e hívatlan vendéget a bőrünkbe, vagy nem. Ha csak a szerencse, akkor Pátyra érdemes menni lottót feladni, mert szép, kullancsmentes napot töltöttünk ott, három ládával és gyönyörű látnivalókkal lettünk gazdagabbak. Erre a kirándulásra anyósom is elkísért minket. Először felmentünk a kőfejtőhöz, aztán végigsétáltunk a pincesoron (nagyon hangulatos volt!), majd a Zsámbéki-medence szélénél a tüskés bozótosban kerestük a kincseket. Anyósom az ottani dzsindzsásba nem jött velünk, leheveredett a fűbe, és ott élvezte a tájat és a napsütést.

Igyekszünk tudatos kirándulók lenni, és a gyerekeinket is így nevelni. Már ők is tudják, hogy egymás átnézése milyen fontos, ők is át szokták egymást vizsgálni este fürdéskor (ez mindig nagyon mókás látvány). A kullancs szót egyébként nagyon hamar megismerték, és a kulacs szó helyett is ezt használják (Vigyük magunkkal a kullancs-innivalót!), és gyakran játszunk kullancsosdit, amikor az a cél, hogy az elől menő apát utol kell érni, belekapaszkodni, mint egy kullancs, és megvárni, hogy a lassabb tempójú anya is csatlakozhasson a kis csapathoz. Nagyon jó, hogy most már széles körben felhívják a figyelmet a kirándulással együtt járó kellemetlenségekre, de még jobb azt tudatosítani az emberekben, hogy odafigyeléssel igazi boldogság a természetjárás, olvastuk a díjnyertes pályázatban.