Öregen, de nem betegen
A társadalom elöregedésének problémája évtizedek óta okoz álmatlan éjszakákat a fejlett országok társadalomtudósainak és közgazdászainak. Mi lesz a munkaerőpiaccal, a nyugdíjrendszerrel, az egészségüggyel, ha egyre nő az idősek aránya a társadalmon belül? Bár az egészségügy kapcsán a költségek sokszor megkérdőjelezetlen növekedése korántsem szükségszerű, az azonban bizonyos, hogy csak egy, bár idős, de egészséges társadalom maradhat fenntartható. Az egészségünket megalapozó életmód pedig éppen annyira egyéni felelősség is, mint amennyire közérdek, és fordítva, állítja a TESZ Alapítvány szakértője.
A közvélemény hajlik magától értetődőnek feltételezni, hogy az elöregedés az egészségügyi kiadások növekedését fogja okozni, pedig ez az összefüggés korántsem olyan egyértelmű, mint ahogy például a változatlan formájú nyugdíjrendszer kapcsán az. Számos, elsősorban Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban készült kutatás bizonyította, hogy önmagában az idősek társadalmon belüli arányával nem magyarázható az egészségügyi költségek elmúlt évtizedekben tapasztalt emelkedése. Az, hogy tovább élünk, fűzi hozzá a TESZ Alapítvány szakértője, ugyanis elméletileg annak köszönhető, hogy egészségesebbek vagyunk, mint korábban.
Hosszú távon, egy adott populációt tekintve a tapasztalatok szerint valóban ez a tendencia érvényesül, még ha elő is fordul bizonyos esetekben, hogy a várható élettartam ?előreszalad? az egészségben töltött évek számához képest. Egyáltalán nem biztos tehát, hogy a plusz életéveinket betegségben, egészségügyi ellátásra szorulva fogjuk leélni. Nem elsősorban az idősek aránya határozza meg az egészségügyi kiadások nagyságát, hanem az, hányan állnak közvetlenül a haláluk előtt a társadalmon belül, összhangban azzal a tapasztalattal, hogy életünk során átlagosan a halálunkat megelőző néhány évben vesszük a leginkább igénybe az egészségügy ellátásait.
A TESZ Alapítvány szerint a kérdés csak az, hogy vajon a magyar népesség generációi is egyre egészségesebbek lesznek-e az idő múlásával. Halálozási adataink, várható élettartamunk alakulása egyelőre meglehetősen kétségbeejtő, főleg a Nyugat-Európai országokhoz mérten. Életmódunk, egészségtudatosságunk alig javul, pedig ez az egyik legfőbb tényező, aminek az egészségi állapotra hatása van. Csapdahelyzet alakult ki: óriási szükség volna hatékony állami programokra az egészségtudatos magatartás kialakításához, mert továbbra is iskolásgenerációk nőnek fel tényleges egészségoktatás, az egészséges életmód bárki számára elérhető nüanszainak megtanulása nélkül; csakhogy az államnak egyre inkább csak a gyógyító ellátások fenntartására van energiája. Pótolhatatlan erőforrást jelent a civil szervezetek és a vállalati szféra szerepvállalása a kérdésben.
A szándék és az eszközök sokhelyütt rendelkezésre állnak, és az idő múlásával várhatóan ? és remélhetően ? egyre nagyobb hatással lesznek ezek a szervezetek a társadalom egészségmagatartásának alakításában. Tanult tehetetlenségünk és sokszor áldatlan életkörülményeink megakadályoznak abban, hogy felelőséggel viseltessünk az egészségünk iránt, de nincs forrás arra, hogy megtanítsák nekünk: ennek a felelősségnek javarészt mi vagyunk a letéteményesei. Pedig minél tovább halogatjuk, hogy végre ne csak a betegekre, hanem az egészségesekre is odafigyeljünk, annál kevésbé marad erre lehetőségünk. További információ honlapjukon megtalálható.
