ZETApress

A II. Magyar Filmbörze tegnap esti díjátadó fogadására nyilvános lévén bárki ellenőrzés nélkül bejöhetett. Alig lehetett odaférni az ételekhez és az italpulthoz.

Egy szőke hölgy épp az alkoholos italokat kóstolgatta, s amikor mellé értem, elrohant. Akkor még nem sejtettem, hogy előlem menekül, hiszen erre semmi okot nem adtam. A hatalmas tömegben végre találok egy asztalt, ahol csak két hölgy beszélget. Egyiküket ? az iménti szőkét ? Koncz Zsuzsa és az Illés együttes klasszikus dala után nevezzük szőke Andinak! Leteszem a tányérom, már enni kezdenék, de Andi rám förmed: ? Miért nem megy egy másik asztalhoz, ronda vénember? Nem szégyelli magát, hogy folyton utánam koslat? ? üvölti, pedig ő se mai csirke. ? Nincs tőle egy percnyi nyugalmam! ? fordul beszélgetőtársához, majd nagy dirrel-durral elrohan.

A másik hölgy zavartan mentegetőzik. ? Nem is tudom, ki ez a nő, én csak most csöppentem ebbe a társaságba ? mondja, pedig nem neki kéne magyarázkodnia. Én sem jövök zavarba. Tudom, hogy nem nekem kell szégyellnem a történteket. Körbenézek, keresem a kandi-kamerát. Először arra gondolok, hogy a Kész átverés show-ba csöppentem, de sajnos tévedek. Nem egy megrendezett jelenet játszódott le az imént, nem egy forgatókönyv-tervezet elevenedett meg. Andi sem színész, nem is viselkedéskutató, aki a férfiak reakcióit elemzi a legváratlanabb helyzetben. Akkor meg vajon ki lehet? Csak nem a pszichiátriai osztályok bezárása miatt került szabadlábra? Ha igen, akkor mindenki vigyázzon! Anditól és ?kolléganőitől? senki se lehet biztonságban!