Mi van a pogácsában?
Fináncok a vonaton ? 5.
Tartja a menetidőt a reggeli Hungária InterCity a Keletiből Belgrád felé. A menetrendi tájékoztató értelmében a belföldi forgalomban utazók Kiskunhalastól csak egy kijelölt kocsiban utazhatnak. Kíváncsi ember lévén direkt nem abban utazom. Szeretném látni, amint a felszálló vámőrök és határőrök dolgoznak a vonaton. Legnagyobb sajnálatomra Halason nem száll fel senki. Csak Kelebiában várják a vonatot, s negyedórás állásidő alatt ellenőrzik a kilépni vágyó utasokat. Tartott Tibor főhadnagyot, a vasúti vám- és pénzügyőr őrs parancsnok-helyettesét kérdezem, mikor szűnt meg az ellenőrzés a mozgó vonatokon?
Az ENSZ-embargó óta nagyon lecsökkent a forgalom, mondja a vámtiszt. Mi is létszámgondokkal küzdünk, ezért nem tudjuk megszervezni úgy a szolgálatot, hogy mozogjunk a vonatokkal Halas és Kelebia között. Szúrópróbaszerűen kell ellenőriznünk az utasokat, s erre elég az állomáson töltött állásidő. Igaz a nyári csúcsforgalomban ? amikor több száz utas van egy vonaton ? 30-35 perc lenne az ideális idő. A MÁV-val nagyon jó a kapcsolatunk, addig nem menesztik a vonatot, amíg nem végeztünk a vámvizsgálattal.
A főhadnagy úr elmondta, hogy befelé főleg a cigaretta és a szesz volt a kurrens csempészárú, de erről inkább csak múlt időben beszélhet. Paprikaport itt nem hoztak be, ez inkább a keleti határra jellemző. Kifelé a benzincsempészet mostanában a divat. Igaz, senki sem a lába mellé teszi el a marmonkannát. A vasúti kocsikban a ?pincétől a padlásig” vannak rejtekhelyek, de erre hadd ne adjunk tippeket!
Jellemző az emberi felelőtlenségre, hogy műanyag(!) kannában vitt volna ki valaki benzint, s az akkumulátor-tároló helyiségbe, az iramforrás tetejére tette. Elgondolni is rossz, micsoda tűzijáték lett volna, ha a kiömlő benzin egy szikrától lángra kap. A megtalált kannának persze nem volt gazdája. Nem csak csempészésért, de tűzveszély-okozásért is eljárást indítottak volna ellene. A főhadnagy 11 éve Kunszentmiklóson látott egy száguldva égő vagont ? ő is a szerelvényen utazott ?, így van némi fogalma arról, mit sikerült a benzineskanna megtalálásával megúszniuk.
Korábban napi 10?15 tehervonatpár is közlekedett, az embargó óta egy nap nem jön tíznél több kocsi. Főleg a segélyszállítmányok jönnek, s a vámőrök azokat is átvizsgálják becsületesen. Tudják, hogy az ördög nem alszik. A tehervonatok ellenőrzése esetén a vasutasok áramtalanítják a vágányt. Határőr-vámőr csak ezután mászhat fel a kocsik tetejére. Enélkül könnyen áramütést szenvedhetnének a két méterre megközelített magasfeszültségű vezetéktől.
Az utasok mintegy 80 százaléka külföldi. A vámőröknél nem felvételi követelmény az idegennyelvtudás, de saját érdekükben jó, ha rendelkeznek vele. Az iskolán a szakmai képzés mellett erre is hangsúlyt helyeznek. Az utasok egyébként nem agresszívek, az őrs dolgozóit nem érte még támadás. Egyszer egy bolgár lépett be az országba töltött pisztollyal, de nem húzta elő, nem kezdett el lövöldözni. Békésen átadta a vámosoknak.
Robbanószerekből inkább a kivitel a jellemző. Petárdákat csempésznének ki a magyarok, ha az őrs dolgozói nem lennének résen. Különösen az ünnepeken szeretik kinn a tűzijátékot, s ehhez jól jön olyankor a magyar petárda. Sajnos a beérkező vonat gyakran késik órákat, így a szolgálatot nem lehet hozzáigazítani. Nem lehet a beosztást úgy ütemezni, hogy 4-5 pluszember bejöjjön csúcsidőben. Ezt a létszám sem bírná el.
A nyári hónapokban sok az autós vonat. Ez különösen megnehezíti a vámosok munkáját, hisz nem csak a vasúti kocsikat, de az utasok autóit is egyenként át kell vizsgálni, s nekik otthon jóval több idejük van elrejteni az árut, mint a vonatban másoknak. A legemlékezetesebb ügy, amire Tartott úr emlékszik, ugyancsak otthoni felkészülést követelt. Igaz, ezt nem egy autóval utazó család, hanem egy sokszoknyás nénike követte el jó pár évvel ezelőtt a kifelé menő vonaton.
A néni egy nagy zacskó pogácsával indult útra Kiskőrösről. A vámvizsgálatnál minden rendben volt, csak az volt furcsa, miért nincs nála egy fillér sem. A főhadnagy látta a zavarát, s mivel élt a gyanúperrel, arra kérte, törjön szét egy pogácsát. A néni meg is tette, s előhúzott belőle egy ötszázast. Utána újabb pogácsák következtek, ezekből viszont újabb pénzek nem kerültek elő. Az ötödik pogácsa után a főhadnagy dilemmába került: töresse-e szét az összes pogácsát, vagy elégedjen meg a négy üressel, s engedje útjára a nénit. Végül az utóbbi mellett döntött. Azóta sem tudja, hogy az egyetlen ötszázast találta-e meg elsőre, vagy utána került a kezébe a néhány üres sütemény, s a preparáltak kikerültek az országból.
A ruhaátvizsgáláshoz, személyi motozáshoz azonos nemű vámőr szükséges. Mivel a határon nők is átkelnek, az előbbi megfontolásból az őrsön is alkalmaznak hölgyeket. (A parancsnok is nő, de látogatásom idején épp szabadságon volt.) A beosztás úgy készül, hogy mindig legyen közülük szolgálatban valaki. A 12/24 ? 12/48 órás szolgálat a vámőrök részére roppant kedvező, s havi összóraszám tekintetében megegyezik a civil munkavállalókéval. Nagyon jó a kapcsolatuk a határőrökkel. Ez utóbbi szolgálati ág munkája a holnapi történet. Az írások elkészültéért köszönet illeti Bencsik László urat, a MÁV Vasútbiztonsági Osztály vezetőjét, aki ingyenes szabadjeggyel segítette Hegyeshalomig és Kelebiáig történő oda-vissza utazásomat. Vele a tegnapi cikkben beszélgettem.
