ZETApress

Tegnap a tétényi polgárőrökről írtam, ma a ferencvárosiakat mutatom be. Velük is akkoriban kerültem kapcsolatba, s örültek, hogy róluk is írni fogok. Azon a tavaszon hármas gyilkosság történt a fővárosban a Ferenc téren. Mivel az elkövető(k) még szabadlábon volt(ak), alaposan megszaporodott a ferencvárosi rendőrök munkája. Éjszakai akcióikba már hétköznap is bevonták a polgárőröket. A civil szervezet tagjai az egyenruhás járőrök és civil ruhás nyomozók autóiban rendszeresen előfordultak. Egy közös szolgálatukon velük tartottam.

Este tízkor a BRFK Haller utcai IX. Kerületi Kapitányságának épületében gyülekeztünk. A gépkocsizó járőrök egyre-másra hozták be az előállított személyeket. S hogy miért kellett hosszabb-rövidebb ideig élvezniük a fogdaőrök vendégszeretetét? Személyazonosságuk megállapítása volt az elsődleges cél.

Rendőrékhez füles érkezett. Egy körözött személy bujkál egy közeli lakásban. Nosza, kivonultak nagy erőkkel, s csodák csodájára csupa személyi igazolvány nélküli egyént találtak ott. Mindannyian bejelentés nélkül laktak ott (önkényes lakásfoglalók voltak), s valahonnan az Alföldről származnak. Többükre is illett a személyleírás, így aztán kocsiba ültették valamennyit. Az utcán, a lakás közelében, még egy strandpapucsos férfit találtak. Őt is beültették ? meg ne fázzon a lába ?, s irány a rendőrség!

Mint később kiderült, ő papucsossága volt az igazi fogás. Jenő, mert hogy ő volt a körözött, remek mesét talált ki. Elsősorban azt, hogy őt Jóskának hívják. Betanulta tíz évvel fiatalabb ? s jó pár kilóval súlyosabb ? öccsének adatait, s ezzel etette a rendőröket. Hogy is lennék én a Jenő, akinek már több hónapja kellett volna bevonulnia a debreceni börtönbe, mondta. Csak akkor döbbent meg, amikor a nyilvántartóból Józsi pufók arcképét tárták elé. A válasz mégsem késett. Gilisztás voltam korábban ? felelte ?, akkor voltam kövér. Mostanra a giliszták távoztak belőlem, így aztán lefogytam.

Hazudni is tudni kell!

Nem kell ahhoz orvosnak lenni, hogy az állítás valódiságát megcáfolhassuk. Jenő is észrevette, hogy nem nyert, s bevallotta, hogy ő a körözött. Már épp indultunk volna a Markóba, hogy átadjuk a bv-intézetnek, mikor újabb okos tojás érkezett a családból. Józsinak, a testvéremnek hoztam cipőt ? mondta, s csak akkor döbbent meg, amikor a bilincset meglátta a testvéri csuklón. Nekem azt mondták, ő a Józsi ? felelte zavartan, s alig várta, hogy kinn lehessen.

Jenőnek nagyon örültek a Markó utcában, s mi járőröztünk tovább. Egy Ráday utcai csendháborításhoz mentünk. Hajnali 2 óra volt, de a népes társaság roppant hangerővel magnózott az ódon falak között. Csak úgy rengett bele a soklakásos épület. A részeg banda jogtudósnak képzelte magát. Előbb azt fejtegették, egyáltalán bemehet-e a rendőr a lakásukba figyelmeztetni őket, vagy csak a zárt ajtón keresztül beszélgethetünk. Az is szóba került, miért nem a panaszt tevő lakót küldjük be egyedül, s vele majd lerendezik (lejátsszák?) a dolgot.

Végül az egyik duhaj alak az intézkedő rendőrt akarta kihívni egy guminyomkodó meccsre. Én harmincszor összebírom nyomni, maguknak hányszor sikerül? ? kérdezte, de józanabb társai leintették. Rendőrünknek is viszketett a tenyere, de nem került sor tettlegességre. Figyelmeztettük őket a csendháborítás abbahagyására, ellenkező esetben előállítást helyeztünk kilátásba. Megértették, majd alaposan bevágták mögöttünk saját ajtajukat.

Több bajunk nem volt velük éjszaka. Aki minket is kihívott, többet nem telefonált. Nem tudjuk, hogy megsajnálta-e őket az esetleges előállításért, vagy félt a későbbi bosszújuktól. A Ferenc téri két hulla is egyelőre hiába várja, hogy gyilkosai rács mögé kerüljenek. A rendőrök és polgárőrök szeretnék, ha nem várnának erre már soká, írtuk 1994-ben. Szerencsére nem kellett már sokáig várniuk! A jövő héten a BRFK ferencvárosi Akció Osztályáról írok.