ZETApress

A Halasi TV riporterét 14 ezer forintra büntették meg a halasi rendőrök. A szabálysértés, amit elkövetett, roppant veszélyes volt a társadalomra. Egy földúton menekülés közben nem kapcsolta be a biztonsági övét, s közben a rendőrséget hívta mobiltelefonját. Az, hogy addigra már üldözői betörték a kocsija ablakát, bíráit nem hatotta meg. Még fényképes bizonyíték is volt a kezükben ellene, mert az üldözést a vele utazó operatőre kamerájával rögzítette.

Az ügyben most új eljárás várható, melyet az ORFK új vezetője rendelt el. Reméljük, hogy nem vonják le a bírságot a riporter béréből, hanem megússza egy ejnye-bejnyével! A felvételen az is látszott, amint az eléálló két ellenségét és motorját kikerülte kocsijával a riporter. Elgondolni is rossz, mi van, ha elüti őket. Jogos védelemnek, végszükségnek vették volna-e a manővert, vagy hosszú évekre börtönbe csukják gyilkossági kísérletért?

Egy érthetetlen rendőri intézkedésnek jómagam is tanúja voltam több mint egy évtizeddel ezelőtt. Akkoriban a ferencvárosi polgárőrökkel gyakran járőröztem, s eredményes közös rendőri akcióinkról nemrég be is számoltam. A mostani sajnos nem ilyen. Rendőrségi rádiót is kaptunk minden éjszakai szolgálatra, s ha valamilyen eseményről hallottunk, rögvest odamentünk. Az ominózus éjszakán egy rablást jelentettek, amire mi is felfigyeltünk.

Az Üllői út ferencvárosi oldalán haladtunk Kispest felé. Épp elhagytuk a Nagyvárad teret, amikor az ügyeletes járőr-kocsit küldött a Kálvin térre. A rádióban több belső kerület is azonos frekvencián dolgozott, s a Kálvin tér is három kerület találkozásában fekszik, így elvileg mi is, a józsefvárosiak is, és a belvárosiak is illetékesek lehettek. Arra már nem emlékszem, hogy épp melyik járőrt riasztották, mi viszont azonnal visszafordultunk a forgalommentes Üllői úton. Hajnali 2 óra lehetett, s olyankor ez az út is elég kihalt. A lámpák is sárgán villogtak az éjszakában.

Alig, hogy visszafordultunk, egy Heim Pál Kórház előtt álló rendőrautó is megindult, s kékfénnyel eredt a nyomunkba. Ez biztosan felvezet minket a tetthelyig, mondtuk, és sofőrünk már húzódott is félre, hogy előreengedje. Megdöbbenésünkre a rendőrautó nem előzött meg, hanem villogó fényét használva mögöttünk maradt. Én bizonyára továbbrobogtam volna a Kálvin térig, s csak ott igazolom magam, de a kocsit vezető polgárőr másként gondolkodott. Megállt a szabályszerű jelzésre, a megvárta a rendőröket.

Önök átlépték a záróvonalat ? lépett hozzánk a tiszthelyettes. ? Kifizeti a helyszíni bírságot, vagy feljelentsem? ? kérdezte. ? Polgárőrök vagyunk, egy rablás helyszínére sietünk ? felelte a kérdezett. ? Annál inkább tudniuk kellene a KRESZ-t! ? mondta a rendőr, ellentmondást nem tűrő hangon.

Sofőrünk nem vitatkozott, mert érezte, hogy felesleges. Elvezetnek minket a Kálvin térig? ? kérdezte, miután fizetett. ? Más feladatunk van, nem hagyhatjuk el a környéket ? hangzott a felelet. Ezután már nekünk sem volt kedvünk odamenni. Oldják meg a problémát azok, akiket ezért fizetnek!

Az éjszakát szabályosan autóztuk végig, majd reggel sofőrünk közölte, hogy nem akar tovább polgárőr lenni. Szerencsére később visszavonta döntését. Azóta sem tudja, jobban járt volna-e, ha a feljelentést választja? Lehet, hogy a rendőr csak rá akart ijeszteni, de nem is gondolta komolyan? Ez már sosem fog kiderülni. Egy szabálysértési tárgyaláson is megúszhatta volna figyelmeztetéssel, de lehet, hogy büntetőpontot kap. Inkább nem vitatkozott, hanem úriemberként vállalta tettének következményeit.