Sógor boxcsizmában
Az esküvői menet a Keleti-pályaudvarnál várakozott néhány évtizede egy szombat délutánon. Egyszerre egy tucat rendőrmotoros tűnt elő a semmiből. Vezetőjük, Sógor József rendőr főhadnagy az élen álló kocsi mellé hajtott. Megtudta a vezetőjétől, hogy a násznép Hűvösvölgybe indul. – Jöjjenek utánuk! – mondta a sofőrnek -, átvezetem magukat a városon.
A rendőrmotorok a jól begyakorolt ékbe fejlődtek, két társuk előre ment zárni a kereszteződéseket, miközben a menet 40-50 kilométer/órás sebességgel végighajtott a Rákóczi úton. Átvonultak az Erzsébet-hídon, majd a Moszkva téren felvezetőik hirtelen magára hagyták a násznépet. Igaz onnan már könnyen eljuthattak Hűvösvölgybe. Biztos valami nagy kutya mehet, gondolták a járdákon állók az esküvői menet láttán, pedig csak a motoros ék parancsnoka rögtönzött egy gyakorlati feladatot beosztottjaival. Akkoriban gyakori volt a rendőr-motorosok jelenléte a különböző díszelgéseken.
A fentiekről Sógor József, az egykori híres motoros ék parancsnoka mesélt tegnap délután a Mosonyi utcai Rendőrség-történeti Múzeumban. Megtudhattuk, hogy 1953-ban 16 évesen szerzett jogosítványt. Akkoriban még három darab ellenőrzőlap is tartozott az okmányhoz, s az egyik rendőr jótevője az utolsót is el akarta tőle venni. Mivel enélkül nem vehetett volna részt a közúti forgalomban, úgy gondolta, rablóból pandúr lesz. 24 évesen jelentkezett rendőrnek és 1961. június 7-én szerelt fel a Közlekedésrendészet Rendezvénybiztosító-csoportjánál.
Már az első év három éles bevetést hozott. Július 17-én másfél hónapos rendőrként a ghánai elnök menetét biztosította. Ezt követte augusztus 18-a és 25-e között Jurij Alekszejevics Gagarin magyarországi látogatása. Itt kivételesen oldalkocsis motorokon dolgoztak. A biztosított menet két oldalán rengeteg ember állt, s a rendőri vezetők attól féltek, hogy valaki befut a menetből és a motorosok felborulnak. Az oldalkocsisok ebből a szempontból biztonságosabbak voltak a szólómotoroknál.
Szeptemberben az első év harmadik kiemelt eseményén a ruhája is tönkrement. 30 fokos kánikulában várták a Kossuth Lajos téren déltől este hatig Georghiu Dej román államfőt, hogy a Béla király úti rezidenciára ebédhez vezessék. Az elnök inkább a Parlamentben ebédelt, de erről a motorosokat elfelejtették értesíteni. Mobil telefonok még nem voltak, az információáramláshoz R-1-es készülékeket használtak. (Ereggy, és mondd meg neki! – de hozzájuk senki sem érkezett.) Az elnököt és kíséretét végül 18 óra után kellett átizzadt ruhában a hegyre vezetni. Ruhájukon kívül egészségük is megsínylette, mert a motoros rendőrök alaposan átfáztak az átizzadt ruhában való száguldásban.
Francia karusszel magyar módra
Farkas József, majd Feleki Ferenc ékparancsnokok után 1972-ben Sógor József vette át az ék irányítását. Különösebb változásokat nem tervezett, elődei mindent jól csináltak. Beosztottjainak sok motoros edzést tartott, hogy kellő rutint szerezzenek és erőnléttel is bírják a feladatokat. Sosem azt mondta, hogy előre, hanem mindig azt, hogy utánam! A biztosításra váró útvonalakat előző nap mindig bejárta, s a rali navigátoraihoz hasonlóan ő is itinert készített. Tankjára írta fel ceruzával, percnyi pontossággal, hogy mikor hol kell lenniük. Így tudott a Parlament elől leérni Egerbe is másodpercnyi (!) pontossággal, hogy a 10 órát jelző 5. sípszóra nyíljon ki a kocsiajtó a kísért vendég előtt.
A spanyol lovasiskolát sokáig tanulmányozta Szilvásváradon. Mintájukra szervezte meg a motoros karusszelt 16 jármű részvételével. A kollégák vételre kapcsolt rádiókkal közlekedtek, fülükbe főnökük folyton mondta az instrukciókat, így tudtak mindig egyszerre zárni, nyitni, jobbra-balra fordulni. Néhány éve július 14-én a francia nemzeti ünnepen is látott hasonlót. A külföldi kollégák egy az egyben lekoppintották az itthoni produkciót. Annyi baj legyen, lényeg, hogy ők is gyönyörűen csinálták!
Nemcsak a lovas karusszelt, de a fogathajtást is közelről élvezhette az ékparancsnok. Elkísérte több versenyre a hazánkba látogató Fülöp herceget. Azóta is jókat derül, hogy egyszer istállós fiúnak nézték valahol az uralkodó család sarját gyűrött ruhája láttán. Ennél csak az volt szebb, amikor Losonczy Pált, az Elnöki Tanács hivatalban lévő elnökét akarta előállítani az Alföldön az intézkedő rendőr egy közúti balesetben, mert nem ismerte fel a vadászatra igyekvő vadászruhás államfőt. Utána már őt is mindig elkísérte egy-két rendőrmotoros vidéki útjain. Csak akkor mehettek előre segíteni, ha valami baj volt, egyébként a motorosoknak az elnök és kísérő kocsija mögött száz méterrel kellett haladniuk.
Az ékparancsnok 1993-ban ment nyugdíjba, de azóta is maradt a rendőrségnél. A Nádasdy utcában segélykocsin és autómentőn dolgozik, a lerobbant kocsikat szállítja. 69 éves, de most is aktívan motorozik. Pár napja Nagytéténybe kellett egy kétkerekűt levinnie. Szálfatermetére felvette régi motoros ruháját. Szomorúan konstatálta, hogy valaki timsót szórt a szekrényébe, s a régebben oly kényelmes ruha alaposan összement. Különösen hasban szorított, nehezen lehetett a pocaknál felhúzni a cipzárt. Aki a legendás parancsnokról egyéb sztorikra is kíváncsi, a Veterán Autó és Motor Magazin tavalyi 1. számában megtalálhatja a történeteket. A tegnap délutáni múzeumi beszélgetést Ocskay Zoltán főszerkesztőjük vezette.
