ZETApress

Berobbantották a Parlament XIX. kapuját, olvashatták tegnapi írásunkban. Nem ez volt az egyetlen ilyen esemény a ?94-es szombatokon. A robbantás sorozat a szegedi és a szabadkai templomoknál kezdődött, ezt követte a parlamenti, majd az utolsóra a Horn-kormány megalakulása után pár nappal, július 23-án került sor a Mátyás templomnál. Három évvel később egy kollégám elmesélte, hogy akkor őt is kihallgatták gyanúsítottként. Az alábbi történetet a Hekus Magazin ?97. július 30-ai számába készítettem.

Hétfőn délelőtt, ?94. június 20-án, telefoncsörgés zavarta meg munkahelyén Sz. Mihályt. Mit gondol, miért keressük? ? kérdezte a nyomozó a vonal végéről. Csak nem a rendőrségnek átadott új bevetés-irányítási rendszer miatt? ? kérdezett vissza Mihály, s most a nyomozó hökkent meg. Eddig az informatikai rendszert hétpecsétes titokként kezelték.

Mihály elmondta, hogy Pungor Ernő tárca nélküli miniszter megbízottjaként ő járta ki még az Antall-, majd Boross-kormányoknál, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal költségvetéséből 39 és félmillió forintot átcsoportosítsanak a rendőrségnek a fentebb említett berendezésre. Pungor akkor az OMFB elnöke is volt, így a műszaki fejlesztésben duplán volt komoly beleszólása. Az informatikai rendszer kiépítésében oroszlánrésze volt. Mihály a rendőrségi telefont joggal vélhette ezzel kapcsolatosnak.

Sajnos másról van szó, döbbentette meg a nyomozó. Önt gyanúsítjuk a Parlament XIX. kapujának kilenc nappal ezelőtti felrobbantásával egy névtelen feljelentés alapján. Sürgősen beszélnünk kell a Deák téren, a BRFK épületében. Máris induljon!

Hatalomváltáskor mindenki helyezkedik

A vizsgálótiszt szobájában, miután rájuk zárult az ajtó, kiderült a feljelentés története is. A Pesti Hírlap addigra már megszűnt, de faxa még működött. Túl voltunk már a választás május 8-ai és 29-ei fordulóin, veszített az MDF, s a Pesti Hírlap sem tudott tovább fennmaradni. Az új Országgyűlés csak június 28-án, míg az új kormány csak július 19-én tartotta alakuló ülését, így akkor épp átmeneti állapotban volt az ország. A leváltott hatalom csak ügyvezetőként működött.

A szerkesztőségi faxokat alkalmanként valaki átnézte, majd méltó helyére továbbította. Az értékteleneket a kukába dobta, az érdekeseket felhasználta. Ez utóbbit tette azzal az irománnyal is, mely egy furcsa bejelentést tartalmazott: Én tudni Mischa robbantani Parlament XIX. kapu, aki rendelkezik jó kapcsolatokkal Maribor! A számítógépen írt szöveg végén olvashatatlan aláírás szerepelt, a fax tetején viszont nem szerepelt a telefonszám. Ez illegális készülékre utalt, így a beazonosítása után a telefonvonalát is leszerelhették volna a feladójának.

A Pesti riportos úrnak egy vezető országos lappal volt remek kapcsolata, s rögtön tovább faxolta neki a förmedvényt. Az egyik ottani rovatvezető tudta is, hogy ki az a Mischa. Könnyű dolga volt, hiszen Mihály egy vezető német lapot tudósított a hazai és a dél-európai ? benne maribori ? eseményekről és a parlamenti munkáról. Állandó parlamenti belépővel is rendelkezett, így a bejutáshoz nem kellett volna betörni az ajtót. A faxot ő is kidobhatta volna, mégis inkább a rendőrséghez fordult.

A történelem megismétli önmagát

Mihály a vizsgálótiszt szobájában furcsa dolgot észlelt. Járt már itt még 1950-ben, talán épp ebben a helyiségben. Hét éves volt, így nem őt, hanem 19 és húsz éves bátyjait hallgatták ki gyanúsítottként, de a kor szokásai szerint édesapjukat és mostohaanyjukat is bevitték velük. A vád akkor is robbantás volt. Dunakeszin felrobbant az ÁVH, vagy a katonaság lőszerraktára.

S hogyan kerültek ők a képbe? Édesapja a mosógépgyár főmérnöke, nagybátyja pedig katolikus pap volt Dunakeszin, s bátyjai épp a parókián tartózkodtak. A robbanás zajára motorra pattantak, így ők értek először az egy kilométerre lévő helyszínre, és segítettek a mentésben. Mivel ott voltak tetthelyen, hamar gyanúsítottá váltak.

Nem tudni már, hogy hány pofon csattant el a vallatáson, volt-e veserúgás és egyéb pszichológiai kényszer, de az igazság szerencsére hamar kiderült. Szabotázsról, szándékos károkozásról szó sem volt. Az őrség mulasztása idézte elő a bajt, s a felhalmozott veszélyes anyag öngyulladása okozta a detonációt.

A kis Miska hamar kikerült akkor a rendőrségről, s Mihály sem volt sokáig benn most sem. Hamar kiderült ártatlansága, mert csak egy rosszindulatú bejelentés érkezett. Egy régi haragosát ki is hallgatták az ügyben, de sem faxát, sem számítógépét nem tudták a levél szövegével összefüggésbe hozni. Igaz, hogy az ő faxa sem írta ki a feladót, de ezt most nem vizsgálták, s nem is kezdeményezték emiatt vonala leszerelését. Akkor már kezdtek elterjedni a mobiltelefonok, így nehéz lett volna elzárni őt a külvilágtól.

Meddig tűrjük még az aljas vádaskodást?

Mihálynál is megtartották a házkutatást, de a robbanószer-kereső kutya hiába szimatolt nála a Semtex után, egy grammot sem tudott kiszagolni. A pasaréti lakásban, az úri negyedben mégis napokig beszédtéma volt a négy rendőrautó megjelenése, akik kutakodni kezdtek a 16 lakásos társasházban. Az egyik nemzetbiztonsági tiszt járt a legrosszabbul, mert a huszadikát megelőző hétvégét a lépcsőházban töltötte Mihályra várva, aki viszont menyasszonya vidéki lakásán volt a robbantás szombatjához hasonlóan ezen a hétvégén is.

A robbantás idejére tehát tökéletes alibije volt, a vizsgálatot mégis le kellett folytatni egy rosszindulatú bejelentés alapján. Sok ember dolgozott hiába, a technikai eszközök használata sem volt olcsó, s mindezt az adófizetők pénzéből, egy rosszakaró aljas indokából. Mihály most is, meg a családja 1950-ben is hamar kikerült a gyanú árnyékából, mégsem lehetünk felhőtlenül boldogok. Miért elég egy rosszindulatú bejelentés ahhoz, hogy bárki, bárhol, bármikor gyanúsítottá váljon?

Emlékeznek még a fotoriporterre, akit nyáron a zamárdi Balaton-partról bilincsben vitt el a rendőr, mert valaki pedofiliával ok nélkül megvádolta? Erről akkor mi is beszámoltunk, s ügye azóta sem zárult le. Vajon Mihály ?94-es aktáját őrzik-e még a rendőrségen, s nem fog-e valakiknek később gyanúsítottként eszébe jutni a neve egy újabb robbantáskor? Tényleg elég egy rosszakaró ahhoz, hogy valakit alaptalanul meghurcolhassanak?