ZETApress

Lehet, hogy néma marad a per felvétele a félévszázados évfordulón. Az OSA Archivum és az 1956-os Intézet a Nagy Imre és társai elleni per ötvenedik évfordulóján rendhagyó, egyhetes megemlékezést kívánt szervezni. A meggyilkolt, vagy súlyos börtönévekre ítélt vádlottak méltóságának helyreállítása érdekében szerettünk volna az ötvenedik évforduló alkalmából, ötven év hallgatás és halogatás után végre teljes és tárgyilagos képet kapni a per történetéről és lefolyásáról, tudatták az OSA munkatársai.

Erre minden lehetőség adott, hiszen az 1958. júniusi per során az első naptól a kegyelmi kérvények benyújtásáig folyamatosan, a tárgyalóteremben elhelyezett két készülékkel magnószalagra rögzítették a per teljes anyagát, minden elhangzott szót. Június 9-e és 15-e között az OSA Archivum Centrális Galériájában az eredetivel megegyező időpontokban, nyilvános előadáson, teljes egészében lejátszottuk volna a per egyetlen hiteles és vágatlan dokumentumának tekinthető hangfelvételt.

Archívumunk az elmúlt fél év során hosszú és nem egyszer abszurd fordulatokat vevő tárgyalásokat folytatott a hangfelvételt gyűjteményében őrző Magyar Országos Levéltár (MOL) vezetőivel arról, hogy milyen föltételekkel játszhatóak le a felvételek. A MOL kezdetben ? a pert mintegy magánügynek tekintve ? a vonatkozó jogszabályokat mereven, eredeti céljukkal és intencióikkal ellentétesen értelmezve azon az állásponton volt, hogy csak akkor járul hozzá a per hanganyagának egyszeri lejátszásához, ha megszerezzük minden, a perben érintett személy, illetve ma élő hozzátartozói írásos, közjegyző előtt tett Hozzájáruló Nyilatkozatát, a magánszemélyek személyes adatainak kezelésére vonatkozó hatályos szabályok szerint.

Legyen szabad e helyütt leszögeznünk, hogy ezzel a jogértelmezéssel eleve nem értettünk egyet. Amint ez köztudott, Nagy Imre és vádlott-társainak pere, Nagy Imrének a tárgyalás legelején elhangzott kifejezett kívánsága ellenére, zárt tárgyalás volt. A tárgyalásról készült hangfelvétel nyilvános megismerésének útjába ? paradox módon ? a koncepciós per szervezői állítottak akadályt, amikor zárttá nyilvánították az eljárást, hogy a nyilvánosság és az utókor ne szerezhessen első kézből tudomást a vádlottak magatartásáról, illetve a per nyilvánvaló koncepciós jellegéről. A Nagy Imre-per 1989. júliusi rehabilitációs ítéletének az indoklásában is hangsúlyosan szerepelt, hogy a zárt tárgyalás elrendelésének nem voltak meg a törvényes alapjai.

A per tárgya a magyar kormány, és az akkori kormányzó párt vezető politikusainak a forradalom előtt és alatt kifejtett, nyilvánosság előtt zajló politikai tevékenysége volt, a pert pedig a magyar állam képviseletében és megbízásából folytatta le a népbíróság. Ezért megítélésünk szerint mindaz, ami a per során elhangzott, józan ésszel nem tekinthető másnak, mint közérdekű adatnak, amelynek nyilvánosságra hozását értelmezésünk szerint a hatályos magyar törvények is lehetővé teszik. Az sem kétséges, hogy a per az 1945. utáni magyar történelem egyik legfontosabb, szimbolikusan is kiemelkedő eseménye; a harmadik magyar köztársaság történeti emlékezetének egyik meghatározó eleme, melynek teljes körű megismeréséhez alapos közérdek fűződik.

Ám a sikeres tárgyalások és elsősorban a hangfelvétel lejátszhatósága érdekében kerestük a levéltárat is kielégítő jogi megoldást. Javasoltuk, hogy a hangfelvétel lejátszására kutatói meghallgatás keretében kerüljön sor, a lebonyolítás technikai és törvényi feltételeinek teljesüléséről gondoskodtunk volna. Végül, hosszas tárgyalások után Gecsényi Lajos, a levéltár főigazgatója más megoldást kínált. Levelében hozzájárult ahhoz (lásd melléklet), hogy amennyiben bemutatjuk a volt vádlottak hozzátartozóinak Hozzájáruló Nyilatkozatát, úgy ? az ügy jelentőségére való tekintettel ? megkaphatjuk a felvételeket, egyszeri nyilvános lejátszásra. Ezt a feltételt kezdettől mi is méltányosnak és elfogadhatónak tartottuk. A hozzájárulások beszerzése a levélben foglalt kérésnek megfelelően megtörtént.

Az elmúlt hetekben a nyolc vádlott közül hét esetében megkaptuk a családtagok beleeegyezését, miután meggyőződtek arról, hogy szándékaink tiszták és komolyak. Kopácsi Sándor budapesti rendőrfőkapitány Torontóban élő özvegye, Nagy Imre unokája, Maléter Pál hadügyminiszter özvegye, Vásárhelyi Miklós lánya, Gimes Miklós Zürichben élő fia, Jánosi Ferenc lánya és Tildy Zoltán köztársasági elnök unokája egyaránt nevét és segítségét adta ahhoz, hogy a hangszalagok lejátszása megvalósulhasson. Donáth Ferenc fiai egy ideig haboztak a nyilatkozat aláírásával, végül egy saját állásfoglalást írtak, amelyben hozzájárultak a per hanganyagának nyilvánosságra hozatalához.

Ennek ellenére május 26-án a MOL részéről azt az értesítést kaptuk, hogy egy reggeli vezetőségi döntéssel elutasították a kérésünket és a hangfelvételt nem adják ki. Döntésüket közelebbről meg nem nevezett jogi szempontokkal indokolták.

Miközben 18 év halogatás után, a magyar kormány külön miniszteri keretéből, az Országos Széchényi Könyvtár szakmai segítsége mellett elkészült a Nagy Imre-per hanganyagának digitalizált változata, a Magyar Országos Levéltár vezetése szerint a magyar társadalom nem elég érett és fölkészült ahhoz, hogy ötven évvel ezelőtt kivégzett miniszterelnöke és társai szavait meghallgassa és megértse. A forradalom kormányának és vezetőinek perét így továbbra is csak a kutatói kiváltságokkal rendelkező szűk szakmai nyilvánosság ismerheti meg.

A kialakult helyzetben nincs más választásunk, mint hogy azokhoz forduljunk, akiknek a legtöbb közük van a perhez: a magyar közvéleményhez. Arra kérjük mindazokat, akik helyeslik szándékainkat, hogy támogassák törekvésünket, vessék latba szakmai, erkölcsi és tárgyi segítségüket annak érdekében, hogy az ötvenedik évfordulón teljes egészében elhangozhassanak a mártír miniszterelnök és vádlott-társainak az 1958. június 9-15. közötti, három kivégzéssel és súlyos börtönbüntetésekkel zárult per során elmondott szavai, tudatta szerkesztőségünkkel Rainer M. János és Rév István.