ZETApress

Egy múlt század végi áprilisi napon a Teve utcában az ügy előadójától tanúként megtudtam, hogy egy idős ápoltunk március közepén elhunyt, s a halál okaként egy február 13-i fejsérülés is szóba jöhet ? emlékszik egy olvasónk.

December elsejétől február 28-ig a szociális otthon ápolója voltam. A BRFK Bűnüldözési Osztály VII. emeletén április 23-án tettem tanúvallomást és zárt személyi adatkezelést kértem ? folytatódik az emlékezés. ? Az első két hónapban a II. emeleten nappaloztam, míg februárban az I. emeleten éjszakáztam. Kolléganőmnek a munkáját akkor is segítenem kellett a másodikon. Neki 15, nekem viszont csak öt mosdatásom volt, ezért hajnali fél öttől fél hatig a másodikon mosdattam meg helyette öt beteget.

Február 12-én 19 órától 13-án 7 óráig voltunk szolgálatban. Hajnali 5 óra körül a II/213. kórteremben mosdattam, s kolléganőm ekkor hívott át a 209-es szobába. A 80 év körüli Gábor bácsi arccal a föld felé feküdt az ágy mellett a padlón. Feltettük az ágyra, majd én visszamentem a megkezdett lakót mosdatni. Pár perc múlva kolléganőm újra a segítségemet kérte, mert a bácsi újra elesett. Az előző pozícióhoz hasonlóban találtam. Ekkor már a feje és az arca is vérzett. Sérülését kolléganőm látta el, én addig a mentőket hívtam. Az eset-kocsi rövid időn belül az ügyeletes traumára szállította, mely a Csepeli, vagy a Merényi Kórház volt. Legközelebb 16-án jöttem éjszakára, addigra már Gábor bácsi hazakerült a kórházból.

Lakónk néhány hónappal korábban költözött be az intézetbe. Magatehetetlen volt, teljes körű ellátást igényelt. Állandóan menni akart. Pelenkáztuk, ő azonban folyton levetkőzött alulról. Mindig mezítláb, csupasz fenékkel mászkált, s a széktele folyton potyogott. Ha az ágyban csinált maga alá, azt előszeretettel kente ki a falra, vagy rakta ki az éjjeli szekrényre. Szobatársa, József rendszeresen kiabált rá ezért, és botjával is állítólag többször megütötte. Igaz, ezt én nem láttam, csak másoktól hallottam. Rajtuk kívül lakott még ketten laktak a szobában.

Józsefet összeférhetetlen betegként ismertem meg. Olyan volt, aki igyekezett terrorizálni szobatársait. Egyik korábbi szobatársának is ezért kellett másik szobába költöznie. Motorbalesete miatt bénult le deréktól lefelé ? korábban versenyző volt ? tolókocsiban közlekedett, s haragudott az egészséges emberekre. A nővéreket is utálta. A folyosón üldögélt, s figyelte, hogy mit csinál a személyzet. Hallottam, hogy van egy gáz-spray-je, amit nyáron, az utcán tart magánál a támadók távoltartására. Ezzel már az egyik szobatársának a feleségét is megfenyegette, amiről az asszony panaszkodott nekünk.

Gábor bácsi többször ment József úr ágya felé, aki ilyenkor durva szavakkal üldözte el. Állítólag a botjával többször is fejbe ütötte, de én ezt sosem láttam. Február 13-án hajnalban Gábor bácsi kétszeri elesése idején Józsi bácsi még az ágyában volt, így ő akkor nem üthetett. Kolléganőm akkor egyébként is a kórteremben mosdatott egy másik beteget, így egy esetleges ütést neki látnia kellett volna, József viszont sosem ütött tanúk előtt.

Arról is szóltam tanúvallomásomban, hogy a szobában volt egy kb. 40 centiméteres fanyelű hátmosó kefe a fürdőben, vagy az előtérben, melyet József úr használt, míg botja mintegy 110 centiméter hosszú, fából készült barna színű gyógyászati segédeszköz volt. Kolléganőm tanúkénti kihallgatása akkor még nem történt meg, de Józsefé igen, s az orvos-szakértői véleménytől függött, hogy esetleg gyanúsítottá váljon. Mivel az otthonban azóta sem jártam, az ügyről egyebet elmondani nem tudok ? fejezte be olvasónk a visszaemlékezést.