ZETApress

Kontrát Károly Fideszes képviselő pisztollyal fenyegetőzött, adta hírül több médium az elmúlt héten. Ma már tudjuk, hogy szó sem volt ilyesmiről, az ominózus napon az Orbán kormány egykori belügyi államtitkára nem is járt az Andrássy úton. Az őt alaptalanul gyanúsító kerékpáros futár keverte össze egy másik politikussal, Vadász Jánossal. S hogy mi is történt akkor valójában? Ezt mindkét fél másként mondja el.

Állítólag az autóst idegesítette, hogy a kerékpársáv helyett a futár az ő sávjában halad, a futár viszont ijedtében a túl közel jövő autó tetejére csapott. A következő piros lámpánál szóváltásba keveredtek, az autós ki is szállt, majd a kocsiból egy marokfegyvert vett elő. A futár ettől meghátrált, majd kölcsönös anyázások után ki-ki ment a dolgára. Az esetnek több tanúja is volt, majd Vadász pár nap múlva önként jelentkezett a rendőrségen.

Az egykori szakszervezeti vezető elmondta, hogy unokája játék pisztolyát vette elő, mert fenyegetve érezte magát. Hogy tényleg az volt-e a kezében, vagy utólag mutatta meg ezt a zsaruknak a lőfegyver helyett, ma már nehéz bizonyítani. Arról sem tudhatunk, van-e fegyverviselési engedélye, lehetett-e nála akkor egy élet kioltására alkalmas igazi? Ha joggal tartott olyat magánál, s a fegyverhasználat esetei ? végszükség és jogos védelmi helyzet ? fennálltak, akár elő is vehette volna azt, enélkül viszont csak rejtve kellett viselnie. Ha mégis mutogatta, ha fegyverrel fenyegetőzött, ez könnyen az engedély visszavonását jelenthetné. Lehet, hogy ezért beszélt végül Vadász játék pisztolyról?

Az ügy már a szocialista politikus felbukkanásakor eléggé furcsa volt. Rokkant lévén elég nehezen tudott volna kiugrani a kocsiból. Mivel egyik lábára sántít, a kiszállás is nehéz lehetett neki. Erre már a futárnak is fel kellett volna figyelni, meg a mozgássérült matricára is kocsin. Vadász alacsony, míg Kontrát magas férfi, így már ezért is nehéz összekeverni őket. Arra persze már gondolni sem merünk, hogy a futár a nagyfokú Fidesz-gyűlölete miatt rágalmazta meg a képviselőt, mert az ő neve jutott csak az eszébe.

Persze én most parlamenti tudósítóként könnyen ítélek, de egy átlagembernek nem kell ismernie a politikusokat. Sokan csak annyit tudnak róluk, hogy a tévében szerepelnek, és mondanak néha valamit. Azt, hogy akkor mi hangzik el, már nem jegyzik meg. Sokan azt sem tudják, ki a miniszter, ki az ellenzéki, s ki a szakszervezeti tisztségviselő. Aztán ha valami nem jól megy, szidják a mindenkori hatalmat, bármelyik oldali is.

Az Orbán kormány regnálása alatt nagy médiabotrány lett abból, hogy Szabó János hadügyminiszter kirakatta arcképét az összes laktanyában. Mindenki személyi kultuszról cikkelt, csak épp az előzményt felejtette el. A miniszter bejelentés nélkül érkezett az egyik vidéki laktanyába, s a kapuőr, a sorállományú katona nem ismerte fel. Senki sem a kiskatonán röhögött, aki még csak azt sem tudja, ki a főnöke, hanem Szabót szidták. Azt hiszem, inkább a kapuőr műveltségét ? azaz inkább műveletlenségét ? kellett volna gúny tárgyává tenni, mert a kiképzési időszak alatt ezt is illett volna elsajátítania, ha már korábban, civilként még nem tette meg.

Régen, az átkosban havonta voltak politikai oktatások a munkahelyeken. Nem ezt sírom vissza. A négyévenkénti hatalomváltás miatt mindig mást kéne tanítani, ráadásul az országos és a helyi hatalom nem is mindenütt ugyanaz. Ezért is szavaztuk ki a pártokat 1989-ben a munkahelyekről a négy igenes voksoláskor. A népet nem lehet leváltani, a politikusok viszont jönnek-mennek. Nem is az a baj, ha nem ismerjük fel őket, de legalább akkor ne gyanúsítsuk őket feleslegesen, mert ezzel csak magunkat járatjuk le!