Borbánat
Fehérborral akarta befejezni a Fehér család a vasárnapi ebédet. A családfő felbontotta az előző nap vásárolt literes üveget, de bor helyett vizet öntött belőle a poharakba. Sehogy sem értették, mi történhetett, de hétfőn első útjuk a szomszédos közértbe vezetett. Magyarázatot kértek.
Nem gondolták, hogy hisznek nekik, mégis ez történt. Az üzletvezető nem csodálkozott bejelentésükön. Önök a harmadikok, akik egy héten belül hasonló panasszal jönnek – mondta. Kárpótolni mégsem tudta a családot, hisz a borral neki is el kellett számolnia. Főnökei segítségét kérte, hogy jelezzék a szállítók, illetve a palackozó felé az eseteket.
A délelőtt folyamán betért Ferike. Régi alkoholistaként ismerték. A közelben húzódott meg az ismerőseinél. Alkalmi munkákból, meg jobbára lejmolásból élt. A megszokott üveg bor most is a hóna alatt volt. Csak két kiflire ugrottam be – mondta -, s már megyek is. A bort is csak azért mutatom, nehogy kifelé újra megfizettessék velem!
A boltvezetőnek hirtelen a vízzel teli eladott borosüvegek jutottak eszébe. Ferike most is a boros polc felé ment, így gyorsan a nyomába eredt. Észrevette, hogy a nála lévő üveget leteszi a polcra, s egy hasonló másikat emel le helyette. Gyorsan mellé lépett, s a lerakott üveggel együtt az irodába kísérte. Ferike itt mindent bevallott. Két hét óta lopta így a bort. A kupakot mindig úgy vette le odakinn, hogy meg ne sérüljön. A bort megitta, majd vízzel megtöltve hozta vissza másnap az újra lezárt üveget. Nem számított arra, hogy a vízzel töltött üvegeket olyan hamar megveszik, s arra sem, hogy a vevők visszajönnek reklamálni.
