ZETApress

Tűzoltóautók szirénáztak az alföldi homokon a ?90-es évek derekán. A cél Üllés, ahol a MOL Rt. 23-as számú kútja égett. Kitört a gáz, mindenütt fojtó füst és átforrósodott levegő. Utoljára 1974-ben történt hasonló eset Zsanán, s akkor két hétnél is tovább tartott. Szerencsére a közelben van egy kisebb tó, kitűnő víznyerési lehetőséggel. A lánglovagok megkezdték a tömlők összeszerelését. Mintegy két és fél kilométernyit szereltek, 12 párhuzamos tömlőszakaszt építettek ki a tótól a tűzfészekig.

Közben néhány tűzoltó speciális lángálló ruhába öltözik. A vízsugarakkal őket is hűtik a társaik, de jut a víz-függönyből a lángnyelvek elé, a levegő hűtésére is. Enélkül még a környéken sem lehetne megmaradni, de még így is alaposan megizzadnak a helyszíntől több száz méterre állók is a sugárzó hőtől. (Ezt a hőt igyekeznek csökkenteni a vízsugarak.) Közben speciális habot lövellnek a habágyúk a tűzfészekre kevés sikerrel.

Újabb autók, ZIL-ek törnek elő. Rakterükön egy-egy MIG 15-ös repülőgép-hajtómű. Kétezer literes kerozintartályuk tíz percig működtetheti a sugárhajtóműveket, mert a hatalmas torok percenként kétszáz liter kerozin fogyaszt. Ez a hajtómű viszont nem a teherautót viszi előre, hanem a kiáramló hőlégsugár továbbítja az útjába kerülő tűzoltóanyagot a gázkitörés helyére. Ennek már a tűz sem tud ellenállni, rövidesen kialszik. Folytatják még a csonk hűtését a vízsugarakkal a tűzoltók, majd hűlt helyére mennek a műszakiak, hogy visszaszereljék az emberi mulasztásból meghibásodott kitörés gátlót. A hetvenbáros nyomással 1500 liter/perc teljesítménnyel kiáramló gázt sikerült tehát megfékezni, s méltó helyére terelni.

Emberi mulasztásról írtam az előbb, mégsem hullottak fejek ezen az október eleji szombat délelőttön. A tegnap leírtakhoz hasonlóan gyakorlat volt az egész, melyet az európai parlamentek környezetvédelmi bizottságainak környezet- és ipari biztonsági konferenciája zárónapi programjaként rendeztek a Dél-Alföldön. A háromnapos rendezvényen főleg az ipari balesetek országhatárokon átterjedő hatásairól szóló egyezmény ratifikációjának meggyorsítása volt a cél, de szóba került a szomszédos országok még jobb együttműködésének a kérdése is.

A konferencián, melyet a Magyar Országgyűlés Honvédelmi és a Környezetvédelmi Bizottsága, valamint az ENSZ/EGB Ipari Baleseti Regionális Koordinációs Központja rendezett, száznál is több parlamenti tag és 25 ország egyéb képviselője vett részt. Négy plenáris ülésen vitatták meg, hogyan lehet az emberi egészség és a környezet védelmét javítani a szomszédos országok szorosabb összefogásával, egymás tapasztalatainak átvevésével.

Végezetül közös nyilatkozatot fogadtak el. Ebben kijelentik, hogy támogatják a regionális és nemzetközi együttműködéseket, különös tekintettel a fentebb említett egyezmény minél több or-szágban történő ratifikálására. (Addig ez hat országban történt meg.) Szeretnék a konferencia résztvevői bevezetni a törvénykezési gyakorlatba az Európai Gazdasági Együttműködés (EGB) egyezmények előírásait. Nevelni akarják a nyilvánosság tudatosságát, az ipari létesítményekből származó kockázatok csökkentését illetően. Szeretnék továbbá a nyilvánosság mind szélesebb körű bevonását a döntéshozatalba a veszélyes üzemek létesítési folyamatában.

Hatékony ipari intézkedések kialakítását és megvalósítását szorgalmazzák a biztonságos technológia és vezetési rendszer kutatásához és fejlesztéséhez. Igyekeznek megkönnyíteni a határ menti együttműködést, s a regionális központok fenntartására pénzügyi támogatásról gondoskodnak. S ezt a konferenciát nem tekintik véglegesnek, hanem ki akarják terjeszteni már parlamenti tagok és más szervezetek irányába is. Üllésen jól vizsgázott a Kuvaitban is sikeresen alkalmazott tűzoltási eljárás. A konferencia célja volt az is, hogy olyan biztonságos eljárásokat fejlesszünk ki az iparban, ami nem vonja maga után a katasztrófaelhárítók éles bevetését. Addig örüljünk, amíg csak gyakorlatoznak az igazi vészhelyzet helyett.