ZETApress

Hajnali 3-kor riadóztatták a Ferihegyi Repülőtér biztonsági egységeit. Belgrádból jött a hír, hogy az egyik TU-154-es MALÉV-gépet terroristák foglalták el. Hárman birtokolják a gépet, s negyedik társuk kiszabadítása a cél. Követelésük nyomatékosabbá tételére egy stewardest és két utast kivégeztek. Belgrádban tudták meg, hogy elfogott társuk nem ott, hanem Magyarországon van börtönben. Ekkor döntöttek úgy, hogy átrepülnek Ferihegyre. Tíz órára tervezték a landolást. Addigra a Légirendészet, MALÉV, LRI, a Vám- és Pénzügyőrség, Határőrség és a reptér biztonsági szolgálata a helyén volt.

10 órakor a gép pontosan megérkezett. Megkezdődtek a tárgyalások. Nem csak fogva tartott társukat kérték a terroristák, hanem egymillió dollárt, a gép feltöltését üzemanyaggal és élelemmel, s utána természetesen szabad elvonulást egy nem közölt uticél felé.

Délre az ORFK biztonsági főigazgatója is megérkezett Ferihegyre. Azt már korábban eldöntötték, hogy nem engednek a zsarolásnak, hanem időhúzó taktikát folytatnak. Közben a túszok közül egy főt itt is megöltek. A terroristák az utasok felét akarták itt elengedni követelésük teljesítésekor, míg a többieket egy távoli országban, uticéljuk végén engedték volna el. A magyar hatóságok úgy döntöttek, hogy a terroristák nem hagyhatják el a repülőteret.

Az alkudozások este hatig folytak. Akkorra szépen besötétedett. Csak a pilótafülkében volt világos, ahol a legveszélyesebb terrorista, a főnök tartózkodott. Eszébe sem jutott, hogy így minden mozdulatát árgus szemek figyelik. Hat órakor aztán megörült, mert egy rendőrségi helikopter a megbeszélés értelmében hozta a barátját ? ő legalább is ezt hitte ?, így csak a helikopterre figyelt. Ez volt az utolsó kép, amit életében látott. Fel sem eszmélt, máris halott volt.

A helikopter ? mint bizonyára kitalálták ? csak elterelő mozzanat volt. Közben a sötétség leple alatt a Készenléti Rendőri Ezred Különleges Szolgálatának tagjai kúszva közelítették meg a gépet. Létrákat is vittek magukkal, hogy a szárnyra könnyen feljussanak. Közben rádiókapcsolatban álltak egymással. Az összehangolt akció csak pillanatokig tartott. A mesterlövész kilőtte a pilótafülkében bámészkodó terroristát, s ezzel egy időben robbantották be a gép két ajtaját az addigra ott termő tűzszerészek. Már ugrottak is az utastérbe, s a két további bűnözőket is harcképtelenné tették. Az akció sikerült, a túszok kiszabadultak. A mentők megkezdték a sérültek ellátását.

S hogy miért nem mondta be mindezt a rádió, miért nem mutatta a televízió? Nem a korábban megszokott titkolózások, a tömegek félretájékoztatása miatt. Most másról volt szó. Gyakorlat volt az egész a ?90-es évek derekán. Egy hónappal korábban került új főnök a Repülőtéri Biztonsági Szolgálat élére. Ő próbálta ki az állományt rendkívüli helyzetben. Így aztán az ajtót sem robbantották be, csak imitálták, s a főterroristára is vaktölténnyel lőttek társai. Az utasok, pilóták és stewardesek ugyanis mind rendőrök, a különleges szolgálat tagjai voltak, s a terroristák szintén rendőrök.

Hasonló nagyszabású gyakorlat két évvel azelőtt is volt Ferihegyen. A most leírtra meghívták nyolc nagykövetség, valamint a különböző minisztériumok biztonsági szakembereit is. Amíg a hivatalos szervek a terroristákkal tárgyaltak ? tehát amíg várták, hogy besötétedik ?, különböző előadásokat, bemutatókat tartottak számukra.

Közben a szolgálatban lévő állományt is tesztelték, velük viszont ezt előre nem közölték. Három nyomozó akart robbanószert bevinni, s ki kellett szűrni őket az utasok közül. A biztonsági szervek munkáját az is nehezítette, hogy a ?tettesek? most korántsem izgultak, hisz lebukásuk esetén nem várt rájuk sok év börtön, mint az igazi terroristára ?, így zavart viselkedésük, nyugtalanságuk sem árulhatta el őket. A bukaresti járatra sikerült is feladni egy robbanószerrel teli bőröndöt, mert ott nem volt akkor még csomagátvilágítás.

Az volt csak gyanús, hogy utas nem tartozott hozzá (hülye lett volna felrobbanni!) így aztán a tüzetes átvizsgálásnál előkerült a robbanóanyag. Az elfogott ?bűnözőt? személyi motozásnak vetették alá. Nyakkendőjében találták meg a detonátor zsinórját. Az I. ? II. terminál parkolóiban robbanószer-kereső kutyák szimatoltak a leállított kocsik körül, s jelezték gazdájuknak a megtalált robbanóanyagot. A megsemmisítésre kiváló robotot fejlesztett ki a rendőrség. Távirányítással vezérelték, tehát biztonságos.

A gyakorlat bebizonyította, hogy az illetékes szervek feladatuk magaslatán állnak. Igaz, ezt egyikük sem szeretné élet helyzetben bizonyítani. Addig jó mindnyájunknak, amíg csak gyakorlatoznak az ország légi határánál. Sajnos a legrosszabbra mégis fel kell készülnünk! ? írtuk a ’90-es évek közepén.