Elhúzta a mézesmadzagot
Akciósok mesélték ? 2
Tegnapi történetünk hőse bebizonyította, hogy helyén van az esze. Mai írásunkból kiderül, hogy a szíve sem volt rossz. Munkája során nem csak az igazságért, de az elnyomottakért is kiált.
Nagy valaha kőművesként dolgozott. A falazáshoz kevéssé értett, mindig a könnyebbik oldalát fogta meg a dolgoknak. Szerencséjére a társadalmi változások lehetővé tették, hogy vállalkozásba kezdjen. Ehhez megfelelő munkaköröket kellett találnia.
Nem akart kontárokkal kezdeni. Az emberpiacon fillérekért talált volna munkaerőt, de neki szakemberek kellettek. Legalább azok értsenek a munkához, ha ő csak libáért ment át a szakmunkásvizsgán. Kvalifikált munkásokat keresett, azok viszont megfizethetetlennek bizonyultak, hallatlanul sokat kértek.
Úgy döntött, vidéken próbál szerencsét, Kelet-Magyarországon keres kőműveseket. Ők talán olcsóbban dolgoznak. Sikerült is megismerkednie egy cigány kőművessel, aki már húsz évet dolgozott az építőiparban egy munkahelyen (Ne felejtsék, történetünk a 90-es évek elején indult, akkor még nem volt ritka az ilyesmi!) Havi keresetének többszörösét ajánlotta fel, s kérte, hogy a kollégáinak is szóljon.
Piros elmondta a kérést munkahelyén. Akkor már beszélték, hogy meg fognak szűnni a nagyvállalatok, így ők is örültek a lehetőségnek. Sikerült is egy 15-20 fős csapatot összeszednie. Mindannyian régi dolgozók voltak, 20 év körüli folyamatos munkaviszonnyal, s mindegyikük cigány volt. Dolgos cigány, akinek népes családot kellett eltartani A kiemelt bérezés reményében felmondtak munkahelyükön, s követték a főnököt Budapestre.
Egy hónap múlva kezdődtek a bajok. Becsületesen dolgoztak, mégsem kapták meg az ígért bért. Annyit kaptak mindössze, hogy családjuk ne haljon éhen. Én sem kaptam meg a várt pénzt, mondta Nagy, ezért nem tudok még fizetni, csak egy hónap múlva.
Aljas rágalmak fizetés helyett
A következő hónapban újra lapos borítékot kaptak. Még mindig nincs pénzem, mondta a főnök, talán majd legközelebb. Dolgozzanak csak tovább, milyen jó lesz egyszerre megkapni azt a rengeteg pénzt!
Persze a következő hónapban is csak éhbért kaptak, így a családjaik otthon komoly megélhetési gondokkal küszködtek. Az elmúlt években ? a családfő becsületes munkája következtében ? elértek egy megfelelő anyagi színvonalat Az állami cég korábban becsületesen fizetett ? ha kevesebbet is, mint ez a szélhámos ígért ?, most viszont még a korábbi keresetük felét sem kapták. A családok sem bírták már tovább, így a dolgozók is fellázadtak. Követelték ? teljes joggal ? elmaradt bérüket.
Mit akartok, tolvajok? ? váltott át a tegezésbe a vállalkozó. ? Elloptátok az anyagot a telepről! Örüljetek, hogy nem jelentelek fel titeket! Dolgozzatok csak tovább, hogy a kárt megtérítsétek, vagy börtönbe csukatlak valamennyiteket!
Az anyag tényleg hiányzott a telepről. A becsapott emberek akkor még nem tudták, hogy az előző éjszaka vitette át a főnök másokkal egy másik telepére, hogy a cigányokra ráijesszen. Akkor ez rövid időre hatásosnak bizonyult.
Újabb hónapot dolgoztak éh-bérért, majd betelt a pohár Ennél még a börtön is jobb, gondolták, s szószólójuk feljelentést tett a rendőrségen a vállalkozó ellen. Kérte az elmaradt nem csekély munkabér kifizetését is. Beidézték hát a dolgozókat, a munkaadójukkal együtt. A nyomozó előbb a cigányok személyi adatait ellenőrizte.
Személyi igazolványuk munkahely rovatából kitűnt az eddigi hosszú, folyamatos munka. Ezután az irhabundás vállalkozó került sorra. A rendőr nehezen tudta leleplezni iránta érzett ellenszenvét. Legszívesebben a képébe mászott volna, a nagyképű fellépése láttán. Keresztkérdései hatására a főnök elmondta az állítólag ellopott holmi átszállításának történetét, s ezt később meg is mutatta a zsaruknak.
A cigány munkavállalók így tisztán kerültek ki az ügyből, csak éppen pénzük nem lett. Az elmaradt munkabér után azóta is futhatnak. Az eset mégis jó lecke lehet mindannyiunk számára. Nem szabad bedőlni az ígéreteknek. Elhúzzák a mézesmadzagot a hiszékenyek szája előtt, s akkor van baj, ha ráharapnak. A húsz kőműves példája legyen örök tanulság mindnyájunknak!
