A Szent Korona nem múzeumi tárgy
Ma tíz éve, hogy K. Csontos Miklós országgyűlési képviselőt veje agyonszúrta zuglói lakásukban. A kisgazda honatya kezdeményezte akkoriban, hogy a koronát a Nemzeti Múzeumból szállítsák át a Parlamentbe. 2000. január elsején délután terve megvalósult, de sajnos ezt már nem érhette meg. Az alábbi interjút halála előtt három hónappal készítettem a Reform Hírmagazin részére az Országházban.
Az elmúlt tizennyolc évben magyarok és külföldiek százezrei tekintették meg a Szent Koronát a Nemzeti Múzeumban, írtam 1996-ban. A közelmúltban mégis kérdésessé vált, hogy a koronázási ékszereket továbbra is közszemlére teszik-e vagy elzárják azokat a nyilvánosság elől. A koronázási ékszerek esetleges helyváltoztatására az okot egy kisgazdapárti országgyűlési határozati javaslat szolgáltatná, amely szerint az értéktárgyakat a Parlament ? erre a célra kialakított ? páncélkamrájában kellene elhelyezni. Dr. K Csontos Miklóstól, a képviselői önálló indítvány egyik benyújtójától azt kérdeztem, hogy a magyar történelem eme kincseit miért kellene elrejteni?
Elrejtésről szó sincs, hiszen a Parlamentben is megtekinthetőek lennének a koronázási ékszerek. G. Nagyné dr. Maczó Ágnes alelnök asszonnyal közösen benyújtott javaslatunknak az a lényege, hogy a korona nem múzeumi tárgy, hanem több annál. A koronának hivatása van, szimbólum, ezért sokkal helyesebb, ha az Országházban tartják. Olyan elképzelésünk van, hogy a három legnagyobb közjogi méltóság ? a házelnök, a miniszterelnök és a köztársasági elnök ? a Szent Korona előtt tegye le az esküt.
Mivel érvelnek az elképzelés ellenzői?
A mozgatás, közszemlére tétel valóban gondot okozhatna, de a koronának nem is ez az elsődleges szerepe. Az ellenzők szemében az idehozatal azért jelent inkább gondot, mert azt hiszik, mi a királyság visszaállítását akarjuk. Ezért is jelent meg az egyik bulvárlapban egy írás Kisgazda királyság címmel. Mi viszont nem az államforma megváltoztatását célozzuk ezzel a javaslatunkkal, hisz? épp a Független Kisgazdapárt volt az az erő 1946-ban, amely a köztársaságra, mint államformára szavazott, ide értve Tildy Zoltánt és Nagy Ferencet is.
De éppen önök javasolták az új alkotmánykoncepció kidolgozásakor, hogy a királyságot mint alternatívát is tárgyalja a parlament…
A dolog nem így merült fel. Csak azt szerettük volna, hogy amikor az új alkotmánytervezet népszavazásra megy, a nép az államformáról is szavazhasson. Megjegyzem, hogy az Európai Unióban, ahová igyekszünk, több királyság is van, de azokban az országokban sem a hagyományos értelemben. Nem a hatalmat jelenti, hanem a díszünnepségeket, a ceremóniákat. A királyok, hercegek, grófok, naplopók és burzsoák kora ? ahogy a mozgalmi dalban hosszú ideig énekelnünk kellett ? már lejárt, s nekünk sem így kell a királyságot értelmeznünk.
A hercegek, grófok, bárók valaha a felsőházban üléseztek, s annak felállítását éppen az ön nemrég benyújtott önálló képviselői indítványa is szorgalmazza. Nem elég nekünk egy népes Országgyűlés, még tovább szaporítaná a képviselők számát s az ebből adódó költségeket?
Javaslatom nem növekedést, sőt csökkenést eredményezne. A mai 386 fős parlament helyett mindössze kétszáz képviselő kellene az alsóházban és nyolcvan fő a felsőházban. Utóbbiak fizetést sem kapnának, ?társadalmi munkában? látnák el feladatukat, így ez a koncepció költségkímélőbb lenne a jelenlegi állapotnál. Az Országház épületében a felsőházi terem is ki van alakítva a hozzá tartozó infrastruktúrával, így ez sem jelentene többletköltséget Több, hazánkkal megegyező nagyságú országban ? például Belgiumban ? is hasonló a konstrukció. Ott kétszáz fős az alsóház és százfős a felsőház.
A felsőház is megtárgyalna minden törvényt? Párhuzamosan üléseznének az alsóházzal?
Csak azokat véleményezné, amelyek az alsóház határozathozatala után hozzá kerülnének. Ők jelentenék a tulajdonképpeni normakontrollt. Akkor nem lenne szükség arra, hogy az Országgyűlés az Alkotmánybíróságot keresse meg előzetes kontrollért, s a kész törvények sem utaznának feleslegesen hozzájuk. A komplett törvényalkotói munka a Parlament épületében zajlana. Ez így lényegesen olcsóbb is lenne a jelenlegi gyakorlatnál. Az is a törvényhozás tekintélyét emelné, ha megszűnne a kihirdetett törvények későbbi hatályon kívül helyezése az Alkotmánybíróság döntése alapján. A felsőházi kontroll ? melynek tagja lenne az Alkotmánybíróság elnöke is ? azt eredményezné, hogy nem születnének alkotmányba ütköző törvények.
Az ötlet utóélete
Eddig tartott az interjú, melyet Borókai Gábor, az Orbán-kormány későbbi szóvivője szerkesztett be októberben rovatába. Három évvel később, ?99. december végén a Parlament megszavazta a 2000. évi I. törvényt a korona átszállításáról. A végszavazás előtt mindegyik frakcióvezető a tervezetről beszélt, de a korábbi ötletadókra senki sem emlékezett. Maczó Ágnes már nem is volt képviselő, a kisgazda frakció sem tartott vele kapcsolatot, míg K. Csontos Miklós éppen három éve halt meg.
A kisgazda frakciót Bánk Attila vezette 1999-ben, de ő sem emlékezett meg az elhunyt ötletadóról. Tőle mindenképp elvárható lett volna pedig, hogy megemlítse elődjét a koronatörvény végszavazása előtt. S hogy miért neveztem a meggyilkolt politikust elődjének? Mert Bánk Attila 1997. február 3-án épp K. Csontos Miklós megüresedett parlamenti helyére került be az FKGP listájáról. Ha másnak nem is, de legalább neki illett volna erre emlékeznie!
