ZETApress

Az elmúlt hét elején Sólyom László elnöki jogkörénél fogva két szentesi orvoson könyörült meg. Dr. Kovács Ágnes egykori kórházigazgató másfél éves börtönbüntetésének végrehajtását két évre felfüggesztette, míg Dr. Geönczeöl Tibor volt osztályvezető főorvos három éves büntetését egy éves letöltendőre csökkentette. Az indoklás nélküli eljárás megosztotta a közvéleményt az alföldi városban.

Tegnap a tv2 Naplója is foglalkozott az esettel. A riporter elmondta, hogy a mindenkori államfő habitusától függ a kegyelem. Összehasonlításul Kunos Péter és Zalatnay Sarolta esetét hozta fel példaként, akinek a korábbi elnökök nem adtak kegyelmet. Nekik valóban le kellett tölteniük a kiszabott büntetést, de Kunosnál ez nem az akkori államfőn múlott.

Göncz Árpád a kilencvenes évek végén aláírta Kunos Péter, egykori Agrobank-vezető kérelmét, de ez magában kevésnek bizonyult. A hatályba lépéshez az igazságügyi miniszter ellenjegyzése is kellett. (Ez máig sem változott, a mostani kegyelmet – mint a tévéfelvételen is láthattuk – Petrétei József is aláírta.) Dávid Ibolya akkor ezt nem tette meg, így Göncz Árpád jóakarata ellenére Kunos Péter a börtönben maradt.

Az eset kapcsán azon gondolkodtam, hogy milyen jó is, hogy eltörölték a halálbüntetést! Képzeljük csak el, hogy valakit jogerősen halálra ítélnének, s az illető az államfőhöz fordulna. A köztársasági elnök hiába kegyelmezne meg neki, a hóhér mégis meghúzná a nyakán a kötelet, ha az elnöki kegyelemről hiányozna a miniszteri szignó. Ugye ez azért eléggé visszás helyzet lenne? A törvényalkotóknak talán ezen is el kellett volna gondolkodniuk, amikor a miniszternek ekkora jogot adtak. Az államfői jogkört ennyire csorbítani még akkor is illetlenség, ha nálunk megszűnt a halálbüntetés!