ZETApress

Már csak pár napunk van, hogy adóink egy százalékát jótékony célokra ajánlhassuk fel. Az aluljárókban nem csak erre biztatnak, de különböző adományokat is kérnek tőlünk. Egy fiatal lány is ebben spekulál, s egy aláírásgyűjtő ívvel lép elém a Délinél.

? Szereti a gyermekeket? ? kérdezi. ? Nem szeretem ? felelem, s ezzel sikerül megdöbbentenem. Ilyen válaszra nem számított. ? Biztos, hogy nem? ? folytatja, miután sikerül felocsúdnia. ? Persze hogy nem ? mondom határozottan ?, hisz? sem pedofíl, sem kannibál nem vagyok.

Szia, Dobozos!

Távolabb egy fiatal nő ül a fal mentén. Mellette ócska papírdoboz, ebbe várja az adományt. Nem ő, hanem egy rongyos kislány dolgozik meg a pénzért. ? Kicsi vagyok én, majd megnövök én, esztendőre vagy kettőre nagylány leszek én ? dalolja fáradhatatlanul.

Melléje lépek, zsebemben kotorászom, s közben én is dalolok. ? Én már nagy vagyok, mert megnőttem rég, esztendőre vagy kettőre te is utolérsz ? zengem, majd az utolsó szónál elétartom üres markom. Gyorsan továbbindulok, így nincs alkalma szitkozódnia.

Távolabb egy csecsemővel kéreget valaki. Ő is egy dobozba gyűjti az adományt. ? Jól megy az üzlet? ? kérdezem, mert látom, hogy többen is dobnak némi apraját, vagy nagyját. ? Ne higgye, hogy mind az enyém ? panaszkodik ?, mert a gyerek bérleti díját is ki kell belőle fizetnem.