Gyurcsány nem megy Strasbourgba
A magyar kormányt Göncz Kinga külügyminiszter képviseli az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából megrendezésre kerülő emlékünnepségen, október 4-én, szerdán Strasbourgban. Az évforduló alkalmából a közgyűlés épületében 1956-os emlékkiállítás is nyílik, tudatta a Kormányszóvivői Iroda. Eredetileg a miniszterelnök is tervezte, hogy részt vesz és felszólal az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének őszi ülésszakán, ahol a 46 tagállam parlamenti képviselőiből álló testület ünnepi nyilatkozatban emlékezik meg az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójáról, de halaszthatatlan itthoni közfeladatai miatt nem tud részt venni a rendezvényen.
S hogy mik ezek a halaszthatatlan közfeladatok? A pénteki rendkívüli parlamenti ülésre készül, melyen róla, kormányáról és a megszorító intézkedésekről fognak dönteni nyílt szavazáson. Az ülés összehívását és a bizalmi szavazás elrendelését épp a kormányfő kérte tegnap délután a házelnöktől. Orbán Viktor, az ellenzék vezére olcsó színjátéknak véli az esetet, s csütörtök délutánig adott határidőt a koalíciós pártoknak Gyurcsány menesztésére. Ha nem teszik addig meg, pénteken az utcára viszi az embereket.
Vizsgáljuk meg most a pénteki szavazás lehetséges kimenetelét és következményeit. Ha Gyurcsány bizalmat kap ? és többségben lévő híveitől miért ne kaphatna ? joggal mondhatja azt, hogy a többség mögötte áll, ezért tovább kormányoz. Az ellenzék és az általa utcára vitt tömegek másként vélekednek, és mindaddig tüntetnek, amíg a kormányfő nem távozik. Mivel az államfő vasárnap esti beszédében is ilyesmire célozhatott, az emberek nem is fognak megfutamodni.
Most egy ellentüntetés sem várható nem úgy, mint történt 1990. októberében a taxis blokád idején. S ha már a múlton merengünk, Torgyán Józsefről sem feledkezhetünk meg, aki tíznél is többször kért megerősítést híveitől a pártelnöki poszton. Az is nyílt szavazás volt, ez is az lesz, így ellenszavazat kormányoldalról itt sem várható ugyanúgy, ahogy akkor sem mert senki nemmel szavazni.
Mehet is, ha marasztalják
Előfordulhat az is, hogy a parlamenti megerősítés ellenére Gyurcsány mégis benyújtja lemondását, s a pénteki szavazást így csak erkölcsi győzelemként fogja fel. Ebben az esetben egy havi felmondási ideje van, s az új kormányfő személyéről csak ezután kezdheti meg az államfő a pártokkal a tárgyalásokat. 2004. augusztus végén ugyanez történt Medgyessi Péter lemondásakor. Az idő akkor nem sürgetett, mert az október elejei költségvetési vita kezdetése megalakult az új kormány, melynek mindegyik tagját ? tehát a régi-újakat is ? meg kellett hallgatniuk, ahogy most is meg kéne hallgatniuk az illetékes parlamenti bizottságoknak.
Most sürgetőbb az idő, a költségvetési vitát már hétfőn meg kellene kezdeni. Egy hónapnál is hosszabb bizonytalanságban nem lehet az országot tartani. Három héten belül az október 23-i ünnepségek lesznek, s nem mindegy az országnak az sem, hogy ki mondja majd az ötvenedik évfordulón a megemlékező beszédet. A bizonytalanság feloldásához konstruktív bizalmatlansági indítványt kellene a koalíciós többségnek benyújtani egy új miniszterelnök megnevezésével, aki már a szavazás lezajlása után rögvest hivatalba is lépne.
A kormányzó pártok az ellenzéktől várják az indítvány benyújtását, de ennek sem lenne különösebb értelme. Az ő jelöltjüket amúgy sem fogadná el a többség, így abból a szavazásból is Gyurcsány jönne ki győztesen. Ahhoz, hogy váltani lehessen, a koalíciós többségnek kell állítani jelöltet, s lehetőleg olyat, aki a túloldalnak is tetszik. Ha ilyet állítanak, s ellenzéki nyomásra beterjesztik a T. Ház elé a bizalmatlansági indítványt, később, a kétharmados törvények elfogadtatásakor nyújthatják be a számlát az ellenzéknek. Mi leváltottuk Gyurcsányt a kedvetekért, mondhatják akkor, ti meg fogadjátok el a kétharmados törvényeinket.
A csütörtöki határidőig jó lenne megszívlelni az orbáni intelmet, és az utolsóként leírtak szerint cselekedni kormányoldalon. A pénteki ? október hatodikai ? parlamenti ülésen csak így lehetne megoldani a hetek óta húzódó problémát. Az aradi tizenhármak kivégzésének évfordulóján legalább végre olyan dolog is történhetne, ami nem a gyászt, hanem a megnyugvást hozná az embereknek. Ránk férne már ez a sok szenvedés után!
